Előszó

A Kultúra Lovagrendje múzeumában hiába kutakodom Németh Sándor vers- és prózamondó, a Magyar Kultúra Lovagja egyéni emlékei után, mert egy előadóművész nem rendezi kötetbe kedvenc verseit, és a kórusénekesnek sem feladata sikeres dalestek és koncertek CD-jének megjelentetése. Mégis - ezen tárgyak nélkül is - Ő mindenütt jelen van. Lovagtársam, mint rendezvényeink aktív közreműködője örökre láthatóan jelen van a múzeum polcán sorakozó évkönyveink számos oldalán, valamint emberi létünk végső pillanatáig - felidézve fővárosi, falusi és határon túli rendezvényeket, ezen belül az együtt, a gépkocsiban töltött kilométerek ezreit - jelen lesz emlékeinkben. Hála Istennek túl a nyolcvanon, dörmögve, zsörtölődve, kicsit megfáradtan, de itt van küzdő- és segítőtársként közöttünk.

És akkor ... megtörténik a csoda. A hozzá nagyon közel álló, de néhány éve elhunyt Lovagtársa "üzen neki", és kötetünk közvetlen előzményeként 2013. májusában átveszi Horváth-Hoitsy Edit díjat, amely lehetőséget ad számára, hogy a kiállítás polcán ismét egymás mellett legyen a Költő és a Szavaló.

Németh Sándor visszaemlékezéseit tartalmazó kiadványunk jelentősége, hogy jobban megismerheti általa az egész életét a kultúrában, a közművelődésben - élet sűrűjében - eltöltő Művész egyéni és közösségi harca, ezért kiadványunk kordokumentumnak tekinthető.

A kötetben választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy mit jelent cőgernek lenni, mert tőlük még 70 év után is nagyon sokat lehetne - kellene - tanulnunk. Megtudhatjuk, hogy hatvan évvel ezelőtt, a Honvéd Férfikar hivatásos énekeseként érdemes volt-e megkérdezni azt, hogy ki volt az az okos ember, aki szétválasztotta a kommunistákat és a kapitalistákat Németországban? Ehhez kapcsolódva arra is választ kaphatunk, hogy ma, amikor újra együtt van a két országrész, rehabilitálták-e? Választ kapunk arra a kérdésünkre is, hogy mit hozott a kultúrában, a közművelődésben a rendszerváltás?

A kötet olvasásakor megismerhetjük az Operaház Énekkara életét, és a külföldi koncertek, turnék világát. Bepillantást nyerhetünk a Belvárosi Énekkar és a Tabán Férfikar életébe. Megtapasztalhatjuk a negyven éve hivatásos - de egyre kevésbé foglalkoztatott - versmondó örömeit és bánatait.

...

Lovagtársam 80. születésnapját a Budapesti Kórus koncertjén, Mozart: Requiem-e éneklésével ünnepelte. Kívánom, hogy a napi fáradság után, vagy kellemetlenség nehéz óráiban kezébe vett kötet olvasásával nyújtson erőt Önnek Lovagtársam, aki élete fő mozgató erejének tartja a munkát, a környezetével való hasznos és folyamatos együttlétet, mert azt mondja: "Az ember addig nem hülyül meg, míg valamit csinálni tud."

Zalakaros, 2013. november 10.
Nick Ferenc mkl