Előszó

A VII. Hungarológiai Kongresszus filozófiai szekciói tematikájának meghatározásakor abból indultunk ki, hogy a magyar/magyar nyelvű filozófia a nemzeti művelődés bizonyos korszakaiban jelentős szerepet játszott magának a nemzeti művelődésnek, a nemzeti nyelvnek, a tudományos eszményeknek, iskolakultúrának, intézményeknek és természetesen iskolakultúrának az alakulásában.

A filozófia tudományterület tematikájának a meghatározásában tehát szervesen kapcsolódtunk a kongresszus általános tematikájához. Ez diszciplínánkat tekintve A felvilágosodás és utóélete a magyar filozófia történetében. A felvilágosodás a modernitás általános európai filozófiai öntudataként több irányban bontakozott ki, és a magyar nyelvterületet elsősorban a német, de - ha nem is ilyen mértékben - a francia felvilágosodás is befolyásolta. Recepciójának és alkalmazásának az egyes régiókat tekintve hasonló és különböző strukturális és tipológiai jegyei vannak, mint ahogy az egyes régiókban másként értelmezték és fordították le a felvilágosodás programjait és kapcsolták össze a nemzeti és oktatási-művelődési feladatokkal. Az egyes kutatási irányokat és altematikákat a következőképpen jelölhetjük meg:

- a felvilágosító programok, értelmezésük és hatásuk; - ismert szerzők, lefordított művek; - a racionalizmus, transzcendentalizmus és kritikai filozófia, az öntudat és szabadság programjai a helyi viszonyokban; - a filozófiaoktatás reformja, felvilágosodáspedagógia;

- az egyetemjárás apportja az eszmék terjedésében; - a nyelviség kérdése: latin, német, magyar. A modern magyar filozófiai nyelv megteremtésének a kérdése és annak hatása a nemzeti oktatási nyelvre;

- intézményteremtés: hagyományos és modern intézmények; - a felvilágosodás eszméinek a befogadottsága: a nyilvánosság kérdése; - a cenzúraviszonyok hatása a felvilágosodás eszméinek terjedésére, befogadására; - a felvilágosodás belső kommunikációja a magyar nyelvterületen; - a felvilágosodás értelmisége; - irodalom és filozófia, író-filozófusok és filozófus-írók.

Erdélyben vagyunk: sajátos feladataink adódnak a szász és az erősen kontroverzált román felvilágosodás kutatásának területén. Ugyanide tartozik a filozófiai kultúra és a vallási viszonyok kapcsolatának a kérdése, bizonyos teológiai elvek és az illuminizmus konceptjeinek az összekapcsolása (főleg az etikában, de részben az ontológiában is). Sajátos feladunk az "erdélyi triász" - Sipos Pál, Köteles Sámuel, Körmöczi János - munkásságának, hatásának kutatása, kézirataiknak a kritikai kiadása. A protestáns gimnáziumok és helyszínek, az ikonológia feltárása érdekes színfoltja az erdélyi felvilágosodás kutatásának.

A felvilágosodás kutatástörténtének van egy hagyományos diszciplináris iránya, amely a filozófiai racionalizmust, technicizált észt (Cassirer, Adorno- Horkheimer) helyezi a kutatás középpontjába. Az utóbbi időben azonban előtérbe kerültek azok a kutatási irányok (Roy Porter, Thomas Munck, Gertrude Himmelfarb), amelyek a felvilágosodást főleg európai társadalomtörténeti, kulturális és életviteli kérdésnek tekintik, amelynek a hatása napjainkig tart. A kutatástörténet a magyarországi és erdélyi összefüggéseket tekintve is azt bizonyítja, hogy a felvilágosodás filozófusai adták meg a magyar filozófia formáját. Ezért ennek kutatása következményeiben is (magyar kantianizmus, Schelling-, Fichte-recepció) fontos, folyamatos feladatunk.

Az erdélyi felvilágosodás olyan szisztematikusan épített e be a kantiánus szemléletmódot a filozófiai hagyományba, hogy ez szervesült a filozófiai gondolkodásban, amolyan morfológiája lett . A kérdésnek az ad különös aktualitást, hogy száz éve, 1911. május 19-én hunyt el Böhm Károly, a magyar rendszerfilozófia megalkotója, a kolozsvári filozófiai iskola megalapítója, a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem tanára. Böhm véleménye szerint minden érvényes filozófiának kritikainak kell lennie, ugyanakkor túl kell lépnie Kant noumenon-fenomenon dualizmusán, amely a régi vágású metafizikai örökséget képviselte a kanti életműben. (Ismeretes, hogy Böhm saját rendszerét a kanti filozófia megoldatlan kérdései szisztematikus meghaladásának tekintette.) Ezt a kerek évfordulót külön is emlékezetessé kívánjuk tenni azzal, hogy meghívjuk kutatóinkat a böhmi életművel, a kanti filozófiának, valamint Böhm Károly kantianizmusának a komparatisztikai vizsgálatával kapcsolatos újabb eredményeik bemutatására. Málnási Bartók György, a jeles tanítvány, a kolozsvári iskola képviselője, Böhm életművének kiadója (aki maga is írt egy Böhm-monográfiát) is Kant követője volt, nem egy vonatkozásban. Két művet is szentelt neki: Kant (Torda, 1925), valamint Kant etikája és a német idealizmus erkölcsbölcselet (Budapest, 1930) című munkáit. Értékeszmével kapcsolatos kutatásainak módszertana is sokat köszönhet a kanti etikai rendszernek - ezeket a kérdéseket is meg kívánjuk jeleníteni a kongresszus filozófiai kutatási tematikái között.

...