Előszó

Ötven év; közel két emberöltő telt el a második világháború befejezése óta. Sok embernek, akik szerencsések voltak és túlélték a táborok embertelenségét, csak évekkel később ért véget a háború. A Don-kanyar poklában és a táborokban elpusztult százezrek hozzátartozóinak azonban sohasem, hisz egész életükre rányomta bélyegét a nagyszülő, a szülő, a testvér, a gyermek, a szeretett kedves elvesztése.

E könyvben frontot járt katonák, "málenkij robot"-ra elhurcolt emberek vallanak, közel ötven évi kényszerű hallgatás után életük e szakaszáról, mely tele volt megpróbáltatásokkal. Vall a piarista pap, a szabadcsapatba besorozott levente és a megszálló csapatok katonai hivatalnoka. A könyvvel emléket kívánunk állítani azon edelényieknek, akik meghaltak e vészterhes időkben, és azoknak, akik átszenvedték a háború ós a táborok borzalmait, bizakodva egy emberibb jövőben.

Itt említem meg, hogy a hibásan használt szláv szavakat és mondatokat nem javítottuk ki. Emlékezetükben így őrződött meg, és beszélgetéseink során is így használták. Úgy érzem, veszített volna hitelességéből az elbeszélés, ha kijavítjuk.

A könyv a második világháború befejezésének ötvenedik évfordulója tiszteletére készült.

Ezúton fejezem ki köszönetemet e könyv megírását önzetlenül segítő embertársaimnak.

Edelény, 1995 nyara
HADOBÁS PÁL