ÉBREDÉS DALKÖR

ZÁSZLÓFELAVATÁSI ÜNNEPÉLY

1903 JUNIUS HÓ 14-ÉN

BUDAPESTEN
(A HERMINA-KERTBEN)

Szent-László könyvnyomda
Budapest, VIII., Rökk Szilárd-u. 28

MŰSOR.
(A Hermina-kertben.)

D. E. 11 ÓRAKOR:

1. A vendégek fogadtatása.

2. A zászlóanya: nagys. dr. PAP ZOLTÁNNÉ úrnő ünnepélyes fogadtatása.

3. Tanay József elnök üdvözlő-beszéde.

4. Nagys. LUNG GYÖRGY székes-fővárosi tanácsnok úr, az Országos Magyar Daláregyesület elnökének felavató-beszéde.

5. Szegbeverés.

6. Tanay József elnök záró-beszéde.

D. U. 4 ÓRAKOR:

Zenehangverseny, a 32. számú Mária Terézia-ezred zenekara által előadva.

D. U. 5 ÓRAKOR:

1. Hymnus. Összkar. Előadják a közreműködő dalárdák.

2. A csárda virága. Eisvogel Ferenctől. Előadja az Athenaeum Dalegylet.

3. Fohász. Huber Károlytól. Előadja az Egyetértés férfi-dalegylet.

4. Zord lakomnak ablakánál. Méder Mihálytól. Előadja az Erzsébetfalvi Polgári Dalkör.

5. Honfidal. Huber Károlytól. Előadja az Ébredés Dalkör.

6. Takarodó. Erkel Ferenctől. Összkar. Zenekiséret mellett előadják a közreműködő dalárdák.

7. Elvennélek én, csak adnának. Erkel Ferenctől. Előadja a Ganz-gyári Dalkör.

8. Négy eredeti magyar dal. Hoppe Rezsőtől. Előadja a Budapesti Typographia Dalkör.

9. Ernáni bordal. Verditől. Átdolgozva ifj. Erkel S. által. Előadja a Visszhang férfi-dalegylet.

10. Szózat. Összkar. Előadják a közreműködő dalárdák.

Az összkarokat Dötsch Károly egyleti karnagy vezényli.

MŰSOR UTÁN TÁNC A TEREMBEN.

ÉBREDÉS DALKÖR

ZÁSZLÓ-
FELAVATÁSI
ÜNNEPÉLY

NAGYSÁGOS
Dr. PAP ZOLTÁNNÉ
SZÜL. BORSODI HORVÁTH IZA ÚRNŐ
ZÁSZLÓANYA VÉDNÖKSÉGE ALATT

ZÁSZLÓAVATÓ:
NAGYS. LUNG GYÖRGY
SZÉKESFŐVÁROSI TANÁCSNOK,
AZ ORSZÁGOS MAGYAR DALÁREGYESÜLET ELNÖKE

BUDAPESTEN, 1903 JUNIUS HÓ 14-ÉN

(A HERMINA-KERTBEN)

Jelige:                                                       

Szálljon a dal szabadon,
Törjön fel az égre, -
Tanítson meg szabadságra
És testvériségre!

                                            Ábrányi E. - Sellei.

BEVEZETŐ

LELKES örömmel ünnepel a mai napon az Ébredés buzgó dalos serege. Tizennyolc esztendeje, hogy szolgálatába állott a szivet nemesítő édes dal művelésének és - talán azért, mert első sorban is arra fektetett súlyt, hogy hivatásának a dalművészet terén tehetségéhez mérten minél jobban eleget tegyen, - másrészt azonban a viszonyok különös alakulásánál fogva, csak most jutott azon helyzetbe, hogy daltestületi együvé tartozását és együtt érzését külsőleg is - zászlóval - szimbolizálja.

Örömmel és mély tisztelettel üdvözöljük e helyen is zászlóanyánkat: dr. Pap Zoltánné úrnő ő Nagyságát, ki szives örömmel vállalkozott az ő költői lelkületével, magyaros, igaz honleányi érzésével zászlónk védnökségi szerepére.

Köszönettel vagyunk Ngs Lung György székesfővárosi tanácsnok, Országos daláregyesületi elnök úrnak azon készségeért, mellyel kérésünkre zászlónk ünnepélyes felavatását magára vállalta, - de köszönettel tartozunk mindazon lelkes pártfogóinknak is, kik anyagi hozzájárulásukkal lehetővé tették mai szép ünnepélyünk megtarthatását.

Közreműködő derék testvérdalegyleteinknek lelkesen nyujtunk bajtársi jobbot és igérjük, hogy tehetségünk szerint, amint eddig tettük, ezután is mindig helyt fogunk állani közös célunk elérése - egymásnak támogatásával - az édes dal művelésében.

Ti pedig, lelkes daltestvéreim, kik az Ébredés dalegyletben egyesültök, most már hatványozott lelkesedéssel éljetek üres óráitokban a dal művelésének; most már nemcsak a dal iránti szeretet kell hogy hevítsen bennünket, hanem zászlónk becsülete, nemeslelkű zászlóanyánk becsülésének megtartása és azon bizalomnak megszilárdítása is, melyre bennünket az Országos Daláregyesület nagyrabecsült elnöke érdemesített akkor, midőn zászlónk ünnepélyes felavatását magára vállalta.

Csengjen örökszépségű jeligénk folyton fületekben és juttassátok azt érvényre minden alkalommal, minél hatalmasabban, zászlónk dicsőségére, dalegyletünk büszkeségére!

Tanay József.

ZÁSZLÓAVATÁSRA

Zengj égi dal, lobogj te büszke zászló,
Te szent szimbólum, diadalmi jel,
Hirdesd az összetartás nagy hatalmát,
Midőn a szellő lágyan átölel.
Kik árnyékodba dalt művelni jönnek,
Ihlesd meg őket, drága lobogó!
Hogy ajkaikról csengő áriákban
Gyönyört fakasztva hangozzék a szó!

A dal imádság. Lelkünk jobb világa
Lobog föl benne hő fohász gyanánt,
És fölemel e földi rút salakból,
Hová a gond, a lét viharja ránt.
Csak tiszta lelkek zengik ihletetten,
A rossz emberben nincs harmónia,
Csak szép s nemesnek tárja szét a keblét
Az égi dalnak minden hű fia.

A dal varázsnyelv. Durva szív nem érti
Zengő szaván hogy hozzánk mit beszél,
Könnyet fakaszt, ha búsan szól a hangja.
És lelkesít, ha mennydörögve kél.
Vidám, csapongó hangja gondot űzve
Jó kedvre hangol csüggedt lelkeket,
S az ifju szív az élet májusában
Ajkán a dallal forróbban szeret...

A dal virág: a gondolat virága,
Mely bokrétába fűzve megjelen,
És közte vannak, egymás mellé kötve
Minden nemes, mi bennünk megterem:
A szabadságnak véres rózsaszála,
A szerelemnek tüzes mosolya,
S az élet legszebb, legritkább virága:
A barátság, e szende ibolya.

És mi a zászló? Összetartó jelvény,
Mely kézbe véve eszmét képvisel,
A melyet, hogyha ütközetbe visznek,
Megvéd a hős szíve vérivel...
S a mig a zászló fennlobog, nyomában
Bátran siet a lelkesült csapat, -
Ha rája néztek hűen és kitartón:
Sok csatát nyertek, diadalmasat!

És mi a zászló? Intő jel tinéktek,
Hogy egyesülve fogjatok kezet,
Hogy lelketekben eszmények lobognak
A köznap apró gondjai helyett;
Hogy dalra kélve, másoknak javára
Terjesztitek a Szépnek kultuszát,
S költők igéjét ajkatokra véve
A tiétek az örök ifjuság!

Zengj égi dal, lobogj te büszke zászló!
Babér övezze lengő szárnyadat!
Hozzád a hírnév és a dics szegődjön,
A mig e tábor melletted marad.
Kik árnyékodba dalt művelni jönnek,
Ihlesd meg őket, drága lobogó!
Hogy ajkaikról csengő áriákban
Gyönyört fakasztva hangozzék a szó!

Morócz Jenő.

EMLÉKEZTETŐ

A dalnak nemesítő, szivet lelkesítő s tettekre buzdító erejét elvitatni nem lehet. Bűbájos nyelve kiemel bennünket a hétköznapi élet gondterhes légköréből s szárnyain a magasságba, nemes érzelmek világába ragad.

Nemzetek életében sokszor fontos szerepe jutott a dalnak. Felhők tornyosulván népek sorsa fölött, a fölhangzó harci dal, - bátorságot öntve a szivekbe s erőt a karokba, - nem egyszer csodát mívelt. De csöndes időkben, a munka békés napjaiban is hatalma van a dalnak. A nemzeti kultura, a közművelődés szolgálatában állva, nagy és nemes feladatot teljesít.

És szűkebb körben, hol az egyforma hivatás szorosabbra fűzi az embereket, szintén áldásos hatásában. Fölfrissíti a fáradt kedélyeket, erőt ád a napi munkában elernyedt idegeknek; varázserejével közelebb hozza és egybeforrasztja az egy célért küzdőket s közös akarattal, közös munkálkodással nagy és hasznos dolgokra serkenti.

*

Ez az érzés egyesité azon lelkes, eszményileg gondolkodó nyomdászokat, kik az 1886. év nyarán id. Aigner József felhívására egybegyültek, hogy egy daloskör alapításához a lépéseket megtegyék. A kibocsátott lelkes fölhivás szép eredménnyel járt, úgy, hogy a dalkör 96 működő és 114 pártoló-taggal még ez év junius 27-én megalakulhatott. Már az alakulóülésből indult ki az az eszme, hogy a már akkor fönnálló testvérnyomdász-dalkört, valamint az "Összhang" és "Egyetértés" dalköröket egyesülésre hivja föl. A megindított tárgyalások azonban mindhárom dalkörnél eredménytelenek voltak s igy a daloskör saját erejére lett utalva. A karmesteri állásra Sellei Gyula ének- és zenetanár kéretett föl, ki is az akkor már megszünt, de később ujra életre kelt Athenaeum-dalkörtől átvett harmoniumon és annak leltárával megkezdte a tanítást.

Az ifjú egyesület ugyanez év szeptember 26-án tartotta első közgyülését. Ekkor vette fel Dobsa G. indítványára az "Ébredés"-dalkör nevet. Ezen ülésen vitattattak meg az alapszabályok, melyek "Ébredés, a magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egyletének dalköre" címen a belügyminiszterium által megerősítést nyertek.

A szorgalmasan tanuló dalkör még ez év folyamán, december 12-én, alig pár havi fönnállása után lép a nyilvánosság elé, melyet nemsokára a rákövetkező év február havában rendezett ünnepélyen való közreműködés követett.

Mint a nyomdász-egylettől szubvencionált dalkör tevékeny közreműködést fejtett ki az egyletnek 1887 augusztus 20-án tartott jubileumi ünnepélyének rendezése körül.

Ez időben Ábrányi Emil jeligét irt a dalkörnek, melyhez Sellei Gyula karmester irta a zenét.

A második közgyülés, mely ez év szeptember 25-én tartatott meg, dísztaggá választja Ábrányi Emilt. A működő-tagok száma ekkor 69, míg a pártoló-tagoké 169.

Még ez év végén, december 18-án, a régi polgári lövölde helyiségében alapító-ünnepélyét tartja, melynek tiszta jövedelme a munkanélküli nyomdászok segélyezésére fordíttatott.

Az így megindult lelkes tevékenységnek szép eredményét mutatta a daloskör, mikor 1885 szeptember havában lerándulva Székesfehérvárra, ott a rendezett hangversenyén fényes sikert arat s szép előadásával szinte meghódítja a város intelligens közönségét. A dalos csapat tagjai kedves emléket őriznek e kirándulásról. Azon őszinte, lelkes fogadtatás, a melyben részük volt, - a nagyfokú érdeklődés a hangverseny iránt, - s befejezésül a Mohán, az "Ágnes-forrás" tulajdonosa részéről megnyilatkozó magyaros vendéglátás, - mint a dal, az édes magyar dal iránti nagy szeretetet juttatta kifejezésre. A dalkör sikerei között méltó helyet foglal el az e helyen történt szereplés.

A felejthetetlen napok emlékének hatása alatt a legközelebbi évi közgyülés Havranek József székesfehérvári polgármestert, továbbá Kempelen Imre nagybirtokost, a mohai Ágnes-forrás tulajdonosát és Reinisch Mátyás főtanítót a dalkör dísztagjává választotta.

1889 julius havában a dalkör kezdeményezésére az összes nyomdászkörök közreműködésével Visegrád és Esztergomba nagyszabású társas-kirándulást rendez.

1890 május 25 és 26-án a "Makói dalkör" meghivására testületileg részt vesz annak zászlószentelési ünnepén és nagy erkölcsi sikerrel működik közre.

A rákövetkező 1891. év január hónapjában a daloskör elnöke: Katits Antal, ki tisztségét az alapítástól kezdve - sokszor nehéz időkben - a tagok legnagyobb megelégedésére viseli, leköszön, mely sajnálattal fogadott lemondás után a tagok bizalma Tanay József-ben összpontosult, ki ez állásában a daloskör javát célzó működésével elismerést és kiváló tiszteletet arat és tisztségét a tagok örömére mai napig is viseli.

Ez évben a dalkör az "Országos Magyar Daláregyesület" kötelékébe való belépését határozza el.

Az 1893. esztendőben serényen készül a Daláregyesület által Fiuméban rendezendő országos dalünnepélyre, ahol is megjelenvén, régi, neves dalárdák mellett a gondos betanulással előadott énekszámmal feltünést kelt. Az itt nyert díszoklevelet híven őrzi birtokában.

Még ugyanezen évben birtokába jutván az 1867-ben alakult s 1876-ban feloszlott "Pesti könyvnyomdászok dalköre" zászlójának, azt - kellő fölszereléssel megújítva s egyik oldalára a nyomdászcímert festetve, - szép ünnepség keretében, több testvérdalkör részvételével szeptember hó 10-én fölavatja.

De a zászló nem bírt ellenállani az idők mindent elemésztő vasfogának. A reá alkalmazott festés lekopott s a régi gyönge szövet csakhamar foszlásnak indult. Pár évi használata után örök pihenésre kellett kárhoztatni.

Az 1895. esztendő elején érzékeny veszteség érte a dalkört. Odaadó buzgalmú, nagytehetségű karmestere: Sellei Gyula, kit sok évi működése alatt a legnagyobb szeretettel vettek körül, s a kinek 1892-ben ragaszkodásuk jeléül a működő-tagok arcképükkel ellátott albumot nyújtottak át, leköszönt állásáról. A távozó karmestert, ki állását a dalkör alapításától kezdve, tehát közel egy évtizeden át a legnagyobb sikerrel, önfeláldozó munkássággal mindenkinek megelégedésére töltötte be, előrehaladott betegsége késztette e lépésre. Hogy mily igaz fájdalom töltötte be a lemondás bejelentésekor úgy a karmester, mint a dalárok szívét, a kiket a szeretet, a becsülés legőszintébb jelei kapcsoltak egymáshoz, azt megőrizték a jelenvoltak, kik csaknem könyekig voltak meghatva. Még ugyanazon évben bekövetkezett halála mély fájdalommal töltötte el nemcsak az őt közelről ismerő tanítványai és barátai lelkét, de őszinte részvétet keltett az egész ország dal- és zenekedvelőinek körében is.

Az 1895. évben eleget tett a temesvári Typographia dalegylet meghivásának s nagy sikerrel részt vett annak zászlószentelési ünnepélyén. Az ottani szaktársak részéről megnyilatkozott szives barátság felejthetetlenné tették a dalároknak a körükbeni tartózkodást.

A következő évben a dalkör 10-éves fönnállását kedélyes estéllyel egybekötött díszüléssel üli meg.

1896-ban megválik az anyaegylet kötelékéből, amennyiben annak áldozatkészségéből 12 éven át élvezett szubvencióról lemond, miáltal teljesen függetlenítette magát. E tény az alapszabályoknak újonnan való átdolgozását vonta maga után. Innen kezdve a megrövidített "Ébredés-dalkör" címet viseli.

Az ezidőben a tagok között mindnagyobb mérveket öltő közöny, valamint a többszöri karmester változói a dalegylet továbbfejlődését nagyon megnehezítette. Érdem illeti azokat, kik buzgalmukkal, lelkesedésükkel igyekeztek az érdeklődést ébren tartani és azokat, kik a dalkör eme nehéz napjaiban is híven kitartottak.

1899 nyarán szűkebbkörű emlékünnepély kapcsán a dalkör egyik régi, rokonszenves, annak alapításától fogva tagját: Schwandtner Lajos-t ünnepli azon alkalomból, hogy ezelőtt harminc évvel állott a dalt művelők soraiba s a hosszú éveken keresztül nem lankadó lelkesedéssel s példás szorgalommal élt nemes szórakozásának.

Ez időben egy nagyméretű tervvel foglalkozik a daloskör. Ugyanis a következő 1900. évben a nyomdászat ősmesterének: Gutenberg születésének 500-ik évfordulójának emlékét készül az egész művelt világ, de különösen Németország, mint a nyomdászat őshazája, nagy ünnepségek keretében megülni. Ezt az alkalmat kivánta a daloskör felhasználni, hogy a magyar dalt Németország nagyobb városaiban hangversenyeken bemutassa. Sajnos, hogy e messze kiható, s eredményében nagyjelentőségű terv a német szaktársak kellő érdeklődése hiányában kivitelre nem kerülhetett.

1900 junius havában részt vesz az összes nyomdászkörök összevonásával rendezett impozáns Gutenberg-ünnepélyen, mig ugyanez év szeptember havában lerándul Szegedre, hogy az ottani szaktársak által rendezett hangversenyen közreműködjön.

Még ez év végén, Dötsch Károly egyházi karnagy nyeretett meg karmesterül.

S itt kezdődik az Ébredés-dalkör renaissance-kora. Az elpártolt, kedvüket vesztett dalárok visszatérnek a dalkör kötelékébe, a mely a kitünő vezetés alatt, újult erővel, s nagy szorgalommal igyekszik az elmulasztottakat pótolni.

A megindult lelkes működés egy részét a következő évben, 1901-ben Kassán tartandó országos dalárversenyre való készülődés foglalja le. Nagy várakozással tekintett a daloskör e verseny elé. S a midőn elérkezett az ünnepély ideje, a dalosok lelkes örömmel siettek azon résztvenni. S a ritka gondos vezetés, a dalosok dicsérendő buzgalma a jury által elismerésre talált. A dalnak e nemes versenyén a versenyző 22 dalegylet közül a harmadik csoport első dijára (16 dij közül az ötödik) lett érdemesítve. Maga a díj is poetikus, a kassai hölgyek remekművű allegorikus ezüstszobra volt.

E fényes siker után büszke öntudattal tértek vissza a dalosok. Egy szebb jövő reményével teltek el. Erőt, kitartást merítettek a győzelemből s buzdítást a további munkálkodásra.

Ez év őszen kegyeletes ünnepet ült a dalkör. Felejthetetlen emlékű első karnagyának: Sellei Gyulának a budai temetőben levő sírhantja fölé soha nem muló hálája jeléül, a dalkör kebeléből megindított gyűjtés útján díszes síremléket emel.

Részt vett továbbá a dalkör mindig és mindenhol, a szaktársak által rendezett ünnepélyeken és mulatságokon is.

Mindjobban hiányát érezvén az egyesülés külső jelének, az egyesületi zászlónak, fölmerül az eszme ennek beszerzésére. Lelkes buzgalommal megindul a gyüjtés, a dalosok, a dal barátai sietnek a szép terv megvalósítására filléreiket összerakni.

Hiányos volna azonban az "Ébredés-dalkör" története, ha meg nem emlékeznénk fáradságot nem ismerő vezérlő-férfiáról: Gyöngyösi Sándor ügyvezető-alelnökről. Hogy a dalkör arra a színvonalra jutott, a melyen ma áll, hogy megérte a mai ünnepet: nagyrészt az ő érdeme. Lelke összeforrt a dalkör életével. Ott volt a bölcsőjénél s lelkes tevékenységeinek nyoma ott van a dalkör megfutott pályájának minden sikerén, minden kiemelkedőbb mozzanatán.

*

Ez az "Ébredés-dalkör" rövidre foglalt története. Ideális törekvés vezette pályafutásán s komoly munkásság, nemes becsvágy emelte az elsők sorába. Nyugodtan pillanthat vissza a megtett útra, - a művészi dal kultuszában, a barátság, testvériség, a szívek összhangjának ápolásában teljesített missziójára.

Megérhette azt az örömet, hogy birtokába jut az egyesülés magasztos szimbolumának, a melyre minden dalos büszkén emeli tekintetét: az egyesületi zászlónak.

S most itt van fenséges ragyogásban, szűzies tisztaságban előttünk. Emelje becsvágyunkat, fejlessze ügybuzgalmunkat, lelkesítsen nemes küzdelemre. Legyünk rajta, hogy árnyékában szivben, lélekben egybeforrva, mindig csak a testvériség ápolásának, az élet minden salakjától ment ének művészetének éljünk s hogy a dalkör életének ezután következő lapjai csak egy fényes jövő történetével legyenek teleirva.

S ne legyen szív, mely föl ne dobogjon, ne legyen lélek, melyet ne töltsön be egy nemesebb érzés, midőn fölzendül dalos ajkunkról örökszép jeligénk:

Szálljon a dal szabadon,
Törjön fel az égre, -
Tanítson meg szabadságra
És testvériségre!

            ifj. Aigner Antal.

A KAROK SZÖVEGE

1. ATHENAEUM DALEGYLET
Karnagy: Eisvogel Ferenc

A CSÁRDA VIRÁGA
Eisvogel Ferenc-től

Szép három legény halad arra tova,
Az úton egy csárda, betérnek oda.
"Hej asszony, jó-e söre, bora?
Szép lánya az hol van most, kora!"

"Söröm, borom, az friss, az jó,
A lányom az halott s szivem az haló."
S a mint mennek a kamrába együtt,
Hol ravatalon a lány feküdt.

Az első leveszi a szemfedőt
S borusan megáll a lányka előtt:
"Ah! élnél még, óh te szép virág,
E perctől enyém volna a világ!"

A szemfedőt visszateszi
A másik, elfordul s megkönnyezi:
"Ah mért vagy holt, gyönyörű alak,
Szerettelek rég, hőn imádtalak!"

Tüstént levette a szemfedőt
A harmadik s megcsókolta őt:
"Imádtam hőn, szivem ma is övé,
Imádott virágom lesz örökké!"

2. EGYETÉRTÉS
Karnagy: Stark Henrik

FOHÁSZ
Zenéje: Huber Károly-tól

Szállj le égnek tünde lánya,
Hozz oh dal, vigaszt nekünk,
Mélyen dúl a harcok átka
Egyesítsed nemzetünk.
Ezredéve már hogy küzde,
Sorsa mégis belviszály.
Békét, békét üdvöt nem talál,
Oh tanítsad összhangzásra
Egy anyának gyermekit,
Oh minden ember bennök lássa
Egy családnak testvéreit.
Fondd körülök égi béke
Szeretetnek láncait,
Szálljanak a szív mélyébe
Lelkesítő hangjaid.
És ha egykor közanyánkra
Törne ellenség s veszély,
Hívd a honfit, szent csatára
Zúgva mint az éji szél.
Fölriadjon Hunnia népe
Kiállítva millió kard,
Zúgd egész világ fülébe
Ne bántsd a magyart.

3. ERZSÉBETFALVI POLGÁRI DALKÖR
Karnagy: Vincze Mihály

ZORD LAKOMNAK ABLAKÁNÁL...
Átirta: Méder M.

Még azt mondják kedves kis babám,
Hogy a szived sohasem szeretett igazán.
Pedig én tégedet nagyon szeretlek,
Gyere vissza, gyógyítsd meg a fájó szívemet.

Messze földre el akarsz menni,
Szebb szeretőt, jobb szeretőt akarsz keresni.
Pedig én tégedet nagyon szeretlek,
Gyere vissza, gyógyítsd meg a fájó szivemet.

Érik a érik a buza kalász,
Nálamnál jobb szeretőt nem találsz,
Szállj ide, szállj oda fecske madár
Kérd meg a rózsámtól mért csapodár.

4. ÉBREDÉS DALKÖR
Karnagy: Dötsch Károly

HONFIDAL
Zenéje: Huber K.-tól

Tied vagyok, tied, hazám!
E szív, e lélek,
Kit szeretnék, ha tégedet
Nem szeretnélek?

Szentegyház keblem belseje,
Oltára képed.
Te állj, s ha kell: a templomot
Eldöntöm érted!

S az összeroskadó kebel
Végső imája:
Áldás a honra, Istenem
Áldása rája!

De én nem mondom senkinek,
Ki nem kiáltom:
Legkedvesebbem hogy te vagy
A nagy világon.

Titkon kisérem lépteid
S mindegyre híven;
Nem, mint az árny az utazót,
Csak jó időben.

De mint az árnyék nő, midőn
Az est közelget:
Nő búm, ha sötétedni kezd
Hazám, fölötted.

És elmegyek, hol hiveid
Pohárt emelve
A sorstól új fényt esdenek
Szent életedre.

S kihajtom egy cseppig borát
A telt üvegnek,
Bár keserű... mert könyeim
Belé peregnek.

5. ÖSSZES DALÁRDÁK
(Összkar)

TAKARODÓ
(A "Névtelen hősök" operából)
Erkel Ferenc-től

Kilenc óra, kilenc óra,
Eredj honvéd nyugovóra...
Tovább indulsz virradóra.
Édes álom szálljon reád,
Búban soh'sem lásd a hazát...
Érte mondjál hő imát.
Majd ha eljő a hajnal,
Fölzeng szivedben a dal...
S mint hőst az ellen megtalál,
                          Vagy a halál.

Kilenc óra, kilenc óra,
Eredj honvéd nyugovóra...
Tovább indúlsz virradóra.
Édes álom szálljon reád,
Búban soh'sem lásd a hazád,
Érte mondjál hő imát.
Álmodj, ám jókor ébredj,
Hős nagy tettekre éledj.
Éltet, vért, óh ne kimélj,
Már vár a szabadság.

6. GANZ-GYÁRI DALKÖR
Karnagy: Hackl N. Lajos

ELVENNÉLEK ÉN, CSAK ADNÁNAK...
Erkel Ferenc-től

Elvennélek én, csak adnának,
De hiába szólok anyádnak
Megtagadja tőlem kezedet,
Nem tudom, az oka mi lehet.

Olyan háborodott az elmém!
Sokszor sirnék, ha nem szégyelném,
Mért nem vagyok felhő az égen,
Sirnom akkor nem volna szégyen.

Miért nem termettem búzának?
Aratás van, most levágnának;
Nem kellene soká szenvednem
Ebben a keserves életben.

7. TYPOGRAPHIA DALKÖR
Karnagy: Hackl N. Lajos

NÉGY EREDETI MAGYAR DAL
Férfi karra szerzé: Hoppe Rezső

Csillagos az éjjel nagyon...

Csillagos az éjjel nagyon,
Az én rózsám távol vagyon.
Távol vagyon, mint a madár,
A mely messze földre elszáll.

Az én lelkem az is eljár,
Te utánad, dalos madár.
Mutasd meg az útat neki,
Tán rózsámat föllelheti.

Udvarunkon búgó galamb...

Udvarunkon búgó galamb annyi van,
Szőke kis lány ül a fának árnyában.
A sok galamb, valamennyi halkan búg,
Szőke kis lány a fülembe titkon súg,

Kis tubicám...

Kis tubicám szerelmem!
Tüzes csókot adj nekem!
Tüzes legyen édes babám,
Mint a milyen az a villám az égen!

Ha kimégy a zöld erdőre...

Ha kimégy a zöld erdőre,
Ott leszek én jó előre!
Ha felkeresed a rétet,
Majd elérlek ott is téged!

Mert a szerelem bár vaknak mondják,
Mindig megtalálja szép babáját!
Hogyha csillagokba bújnál,
Megtalállak holdsugárnál.

Azért ne is fuss előlem,
Ide jer, hogy megöleljem
Karcsú gyenge derekad.
S csókolhassam ajkadat!

8. VISSZHANG DALEGYLET
Karnagy: ifj. Erkel Sándor

BORDAL
"Ernáni" cimű operából. Verdi-től

No rajta! Igyál! Igyál!
Kevés örömöd a borban találd:
Szegény banditának,
A világtól utáltnak
A bor mennyet ád.

Kockázz!
Az aranyban ne bizz!
Ez a csalfa, a mint jő, elhagy legott.
Ha az élet örömtelivé lett,
Borba fojtsd bánatod.
Vad rengeteg lakásunk.
Egyetlen barátunk
A puska és gyilok.

Tehát föl pohárra!
Ne hajts a világra!
Barátod védni fog.
No rajta! Most igyál, igyál, igyál, igyál!
A borban találjad! hát igyál!
Kevés örömöd...
Igen, igen...
A borban találjad
Kevés örömöd...
A banditának,
Mindentől utáltnak,
A bor mennyet ád.

Ernáni, te büszke, miért vagy elmerülve, arcod oly halovány.
Hisz élet- s halálban egyenlő sorsunk van.
Parancsolj! Kivánj!
Miként a parittya hajít el a célra, úgy sujtjuk ellened.
Vitéz fegyverünkkel és vészteli tőrrel boszút veszünk neked.
No rajta! Most igyál, igyál, igyál, igyál!
Csak a borban találd, a borban találd
Kevés örömöd.
A banditának,
Mindentől utáltnak,
A bor mennyet ád.
Az mennyet ád.

Ünnepélyünkön a következő testvér-dalegyesületek
működnek közre:

A zászlóanya mellett a koszorús-leányok tisztét
az alanti hölgyek töltik be: