Mendeország meséje úgy kezdődött, hogy rajzoltam egy térképet. Először csak fekete-fehérben egy füzetlapra, néhány folyót, nagy hegyeket, tavakat, erdőket, aztán elkezdtem nevet adni nekik. Így született meg a Bűvölet Völgye, a Sötét és Végenincs Fenyves, Lepkelak, az Örökké Horgonyzó Hajó és a többi, és ekkor már nem lehetett kérdés, hogy ezek a helyek egyetlen birodalomban találhatóak: Mendeországban.

    Az, hogy egy gonosz uralkodó fenyegeti ezt a nagyszerű helyet, magától értetődő, hiszen tele van varázserővel, amelyre a sötét lelkű király igencsak feni a fogát. A véletlen úgy hozta, hogy egy másik világból idecseppenő fiúnak kell megmentenie a bajba jutott birodalmat, ebben sincs semmi meglepő, ha egyszer átjárók kötik össze a világokat.

    A térképből történet lett, és a tündérek, beszélő medvék és táltos paripák közé csöppent kisfiúból igazi bajnok. A mese magva azonban mégiscsak két csodás barátság; az egyik elindítja a kalandok sorozatát, a másik pedig segít, hogy szerencsés véget érjen.

 Zádorvölgyi Zita