KIS KÖSZÖNTŐ

A mű elektronikus változatára a Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) Creative Commons licenc feltételei érvényesek. További információk: https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu

Elektronikus változat:
Budapest : Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület, 2013
Készült az Internet Szolgáltatók Tanácsa támogatásával.
Készítette az Országos Széchényi Könyvtár E-könyvtári Szolgáltatások Osztálya
ISBN 978-615-5406-67-6 (online)
MEK-12293

E kis köszöntő úgy van szerkesztve, hogy minden alkalomra található benne több mondóka. A figyelmes olvasó azonnal észreveheti, hogy az egyes megszólítások könnyen fölcserélhetők, úgy hogy az anyának szóló verset az atya előtt is, s a köszöntőcskék nagy részét a személyes vonatkozások megváltoztatásával akárki előtt is el lehet szavalni. Midőn a szerzőt ez a beosztás vezérelte, oly köszöntő könyvet kivánt adni, mely minden körülmények közt egyaránt használható legyen. S ezt a czélt, reméli, el is érte.

Kicsi vagyok, alig látszom,
Nem tanulok még, csak játszom:
De tudom a mondókámat:
Isten áldja meg mamámat!

Az újévre nincs virágom;
De szivemből azt kivánom,
Édes atyám, hogy tégedet
Koszorúzzon üdv s szeretet.

Mit kap a
Kis baba,
Ha felköszönt szépen?
Akármit
Talál itt,
Más jár az eszében!
Nem kell az ajándék,
Se czukor, se játék:
Szivem csak azt óhajtja,
Kis versem is azt hajtja,
Hogy apámat
És mamámat
Koszorúzza szerencse,
Az Úr Isten éltesse!

Üdvözöllek, újév napja!
Ki mit óhajt, mind megkapja;
De legkivált
A mit édes atyám kivánt:
Ez új évben valósuljon,
Ég áldása bőven hulljon!

Kétszerkettő, biz ez négy...
Újesztendő, üdvöz légy!
Fogadom, hogy jó leszek,
Soha rosszat nem teszek,
Csak atyámat, anyámat
Minden jóval megáldjad!

Anyám nevét e napon
Imádságba foglalom.
Esdve kérem a Teremtőt:
Adjon sok szép új esztendőt!
S a ki mindnyájunknak atyja,
Könyörgésem meghallgatja.

Adjon Isten jó reggelt!
Fürge fiad már felkelt,
És azonnal itt termett
Mint szerető jó gyermek
S neked, édes apikám,
Boldog új évet kiván.

Édes atyám, kivánom:
A Jó Isten megáldjon;
A mit kivánsz, érjed el;
Igy teljék ez éved el!

Kedves anyám, ez új évben
Boldogságban, vigan éljen;
Kisérje jó szerencse,
Minden ember szeresse.

Mi van ma? Mi van ma?
Újesztendő napja!
Kis lányod örül, hogy
Szivét kitárhatja.
Mi van a szivében?
Szeretet és hála!
Hintsen az ég áldást
Az édes apára!

Az új évnek reggelén
Mit kivánjak néked én?
Kivánságom csak az lehet:
Boldogok közt legyen helyed!

Vidám vagyok,
Szemem ragyog,
Mert itt van a jó alkalom,
A mit érzek, elmondhatom:
Azt érzem én, hogy szeretlek,
Az ég áldjon tégedet meg!

Itt vannak a vendégek,
De én azért nem félek,
Bizony félre sem állok,
Hanem sok jót kivánok.

Drága anyám, nevednapján,
Bár nem vagyok én még nagy lány,
Kicsi szivem legmélyéből,
Hangom teljes erejéből
Azt kiáltom: az életed
Legyen boldog, elégedett,
Érj bú nélkül sok névnapot...
No de most már csókot kapok?

Rég várt szép nap,
Születésnap,
Köszöntelek!
Kert virága,
Bokrétába
Kötöttelek!
A hány szál van
Bokrétámban:
Kedves atyám, azt kivánom,
Reád annyi áldás szálljon!

Atyám neve ünnepére
Száll fohászom, Istent kérve:
Az én kedves jó atyámat
Le ne sújtsa gond és bánat,
Szeretetben dúsan éljen
Hű családja szűk körében!

Fogadd e virágot,
S hallgasd mit kivánok:
Születésed napján
Zeng kis fiad ajkán
Szeretet és hála
Legbuzgóbb imája:
A jó Isten meghallgasson, -
Boldogsággal eláraszszon!

Szivem dobog, vérem pezseg,
E névnapon hogy részt veszek,
Drága anyám névünnepén
Nagy örömet érezek én;
Tele van a szivem nagyon,
De rövid a kivánatom:
Hogyha egyszer bánat érne,
Jussom öröm száz is érte!

Édes apám,
Figyelj reám:
Mit kis szivem érez,
Most kicsi verssé lesz,
S kis versemnek,
Érzelmemnek
Kezdete és vége:
Érjen áldás, béke!

Tisztelt, nemes vendégsereg!
Itt áll a kis vitéz gyerek,
Atyját e szép napon köszönti,
Érzelmeit szavakba önti,
De bár a könnyü, röpke szó
Nyom nélkül messze hangozó:
Visszhangja kél sokak szivében, -
Hogy jó atyám sokáig éljen!

Isten, életünknek atyja,
Hallgasd meg forró imámat:
Érje áldásod harmatja
Az én drága jó anyámat!
A mi jót tán nekem szántál,
Kegyes Isten, halmozd rája:
Legyen egy-egy szép virágszál
A földön minden órája.

Összetéve a két kezem,
Száll fohászom csendesen:
Isten óvja a mamát
Az egész életen át;
Rá e nap sokszor derüljön,
Életére sose gyüljön
Sötét bánat fellege, -
Ezt kivánja gyermeke.

Kicsi a lány, nincs még kontya,
De azért már nagy a gondja:
Hogy fejezze azt ki szépen,
A mi rejtve él szivében?
Nincsen szó e szeretetre,
Jobb, ha némán fordul tettre:
Engedelmes, jó, hű leszek, -
Ebből lássa, mit érezek.

Azt kivánom születése napján:
Legyen áldás minden gondolatján,
Reggel, este boldogság köszöntse,
Munkájának legyen jó gyümölcse.

Akármilyen fürge
A kiöntött ürge:
Én ma reggel fürgébb voltam,
Édes atyám, rád gondoltam,
Föl is keltem, felöltöztem,
Szép bokrétát is kötöztem, -
Szavaimnak bokrétája,
Feléd lengjen illatárja:
Árnyékot rád bú ne vessen,
A kit szeretsz, mind szeressen.

Édes anyám, névnapodra
Szivem égő csipkebokra
Egy óhajtást világit:
Élj boldogan sokáig!

Teli van a szivem, teli,
Mégse birom kiönteni;
A jó Isten engedje:
Lásson atyám szivembe;
Vallja minden csepp vére:
Hulljon áldás fejére!

Születésnapjára
Szivem azt kivánja:
Legyen, - a mint megérdemli -
Öröme sok, búja semmi!

Felszáll imám az ég urához,
Mint a virágok illata:
Anyám érettem mennyit áldoz!
Rám gondol nappal, éjszaka...
Óh legyen áldott a legjobb anya!

Az éjjel azt álmodtam:
Angyal előtt állottam,
S megigérte az angyal:
Ha fölébreszt a hajnal,
Mit először gondolok,
Megvalósul a dolog...
Én tehát azt kivánom:
Lengjen áldás atyámon!

Hallgasd meg hő fohászom, Isten!
Magamnak mit se kérek én:
Boldogság, béke lesz e szivben,
Csak jó atyámnak életén
Derüljön mindig tiszta fény.

Mama, szeresd lányodat,
S minden intést megfogad;
Jól viseli magát mindig,
És olyan lesz, a hogy illik:
Tiszta, gondos, jó, vidám;
Óh, csak szeresd igazán!

Édes atyám, megbocsáss!
Többé rossznak sose láss,
Engedelmes és jó leszek,
Nyujtsd hát csókra áldott kezed!

Uram, Teremtőm, bölcs, hatalmas,
Kinek mindenható szemed
A sziv mély rejtekében olvas,
Hallgasd meg esdeklésemet:
Őrködjél jó anyám felett!

Isten hozta, édes apám,
Mig távol járt, jó voltam ám!
A jó Istent arra kértem:
Minél előbb visszatérjen!
Mindig reá gondoltam...
Csakhogy végre itthon van!

Kedves testvér, kicsi vagyok,
Sokat neked nem mondhatok;
Ujév napján röviden
Minden jót kiván szivem!

Örül kis testvéred,
Mert öröm ért téged;
Utadban, kivánom,
Akadály ne álljon,
S ha áll is, legyőzzed,
Te légy az erősebb!

Nevednapján a kis testvér
Az Istentől csak egyet kér:
Jelölje meg utadat
Nemes szív és akarat.

Édes testvér, azt kivánom:
Lengjen körül sok szép álom,
S mit megér az álmodó,
Hadd kövesse szebb való!

Uczczu mákos, ne nevess,
Hogy öcséd oly egyenes;
A komolyság szükséges
A köszöntő beszédhez!
Kivánságom temérdek,
De szép szóhoz nem értek,
Csak az sül ki belőle:
Haladj mindig előre!

Az rövid kivánatom:
Füzzön összébb e napon,
A mi hozzád vezetett, -
A testvéri szeretet!

Kedves testvér, szeress engem!
Pályád teljes életedben
Legyen virággal behintve,
S hozz örömet szüleinkre!

Újra itt az új esztendő,
Új reményű szebb jövendő,
S újra itt van, jót kivánva,
A nagyapa unokája...
Öreg apó, ifju lányka,
Ó-év, új-év egymást váltja.

Drága, édes nagyapám,
Hallgasd meg szavam:
Égbe száll buzgó imám,
Óh, mert szárnya van.
Béke, öröm, ég kegye
Bőven érjenek, -
S hogy az Isten megtegye,
Mindig jó leszek!

Nagyapó, hallod-e?
Mi van ma, tudod-e?
Újesztendő napja,
S szivem kivánatja,
Hogy még sokszor érd el
Kedvben, egészséggel.

Édes, kedves nagymama,
Itt van a kis unoka,
Összeteszi két kezét,
Úgy közeleg most feléd,
S úgy mond el egy kérelmet:
Szeresd őt, mint szeretted!

Jó nagyapám, az a baj,
Hogy fejemen nagy a haj,
De nincs benne tudomány. -
Azért verset tudok ám!
Uj esztendő virradt ránk,
Éljen soká nagyapánk!

Ritka nap, drága nap!
Az idő hogy halad!
Névnapod van megint;
Én is szivem szerint
Köszöntlek, nagymamám:
Légy boldog és vidám!

Szeretett jó nagymamácska,
Szálljon rád az ég áldása!
Életednek alkonyára,
Ragyogjon öröm sugára!

Nagyapa,
Mit ad a
Kis babának,
Unokának?
Sok, sok évig lássam
Boldog virulásban
Megelégedettnek!...
No most öleljen meg!

Hegedűszó, czimbalom,
Itt van a jó alkalom,
Hogy kiálljak rangosan,
És elmondjam hangosan:
Nagyapácska, élj soká!
És szeresd kis unokád!

Nagymamának nevenapját
Ünnepeljük örömmel;
Permetezze rá harmatját
Ég áldása özönnel!

Hipp, hopp! megjelentem:
Csókoljon meg engem,
Czukros nagymama!
Szivem óhaja:
Téphesse sokáig
Boldogság rózsáit!

Apróság az unoka,
S nagy örömre van oka;
Kiált is örömében:
A jó nagyapa éljen!

Kedves keresztanyámnak
Új évre mit kivánjak?
A csekélyt is soknak nézze
Boldog megelégedése!

Keresztapa,
Fölvirrada
Az új évnek napja,
Az Úristen adja,
Hogy az egész esztendőben
Érje öröm, áldás bőven.

Kedves keresztanyám,
Édes keresztanyám,
Hallgassanak reám,
Az újév hajnalán
Keresztlányuk minden jót kiván.

Kedves keresztmamácska,
Soha senki ne bántsa,
Bőven legyen kalácsa,
Öröme és áldása:
Ez a szivem fohásza!

Keresztapát,
Keresztmamát,
Szeretem,
Jóságukat
Soha el nem
Feledem;
Arra kérem
A Teremtőt
E napon:
Jó szivüket
Sose érje
Fájdalom.

E névnap felvirradt!
Az Isten bármit ad,
Megnyugvással fogadd!
Hisz annyi jót tevél,
Sosem valál kevély,
Szivedben Isten él!

Hittem sokáig,
Mit szivem áhit,
Elmondhatom;
De nincsen arra
Szónak hatalma
E szép napon!
Születésnapján
Csak gyönge, halvány
Minden beszéd:
Engedje most meg,
Hadd csókolom meg
Áldott kezét!

Czukor, kalács, méz, dió,
És minden más, a mi jó,
Ez ünnepi szép napon
Ott állhat az asztalon,
S várhat bizony miattam,
A mig átal nem adtam
E forró üdvözletet:
Legyen áldott életed!

Nem keritek nagy feneket,
Nem keres szót a szeretet!
Ajkam nyiltan kimondja,
Hogy élete
Szebb legyen, mint álmodja.

Keresztanyám
Nevenapján
Azt kivánom:
E világon
Vigan járjon,
Az örömbül ki nem fogyva,
Friss lélekkel, mosolyogva,
Mint most látom!

Édes keresztapámat,
Elkerülje a bánat;
De az öröm ott éljen
Áldott nemes szivében,
S igy maradjon sokáig,
Hosszu élet fogytáig!

Nénikém, légy boldog, áldott,
Napvilágos kikelet
Legyen egész életed,
Borúját is fénynek álmodd!

Bácsikának e napon
E kis csokrot átadom,
S hozzá még csak azt teszem,
Hogy fogadja szivesen,
S legyen boldog teljes életében
És sokáig éljen!

Újesztendő, megjöttél!
Derült ma a rideg tél,
Örül a sziv az életnek,
Hogy újévet érhetett meg.
Kedves bácsi, kedves néni,
Sok újévet érjünk még mi!

Kedves nagynénémnek
Legyenek az évek
Boldogságot bőven termők:
Erre kérem a Teremtőt!

Drága nagybátyámnak
Vajjon mit kivánjak?
Mit maga óhajt,
Mind az a jó majd
Áraszsza el ez évben
S még sok újévet érjen!

Aranyos jó nénike,
Tudja, mért jövék ide?
Hogy szerető kis öcscse
E napon felköszöntse:
A mindenség alkotója
Boldogságát holtig óvja!

Szeretett jó bácsika,
Nem vagyok ám én csiga,
Hogy lassacskán mászszam:
Szaladtam vidáman;
Mert bácsika nevenapján,
Azt a szégyent nem akarnám,
Hogy fel se köszöntsem,
Szivem ki ne öntsem:
Érjen meg még sok névnapot,
S legyen élte vig állapot!

Kivánom e mai napra:
A mit vetett, learassa,
Mit learat, élvezhesse,
S minden évben újra vesse!

Legény vagyok én a gáton,
Mosolyog rá, a mint látom,
De ha mindjárt kinevetne,
Csak igy szólnék lelkesedve:
Az én drága bácsikám
Legyen mindig csak vidám!

Édes néni
A mit érzek, azt megmérni
Nem lehet;
Rövid szóval:
Mit szivemben minden szó vall, -
Szeretet!
Szeretem az édes nénit,
Azért vagyok mostan én itt,
Hogy eléje ide álljak,
S szivből minden jót kivánjak!

Ha én gerle madár volnék,
Jaj de szépen turbékolnék!
De nem vagyok... Elmondom hát szóval:
Jutalmazza az ég minden jóval!

Néni, bácsi éljenek!
Sok jó napot érjenek!
S ha felleg száll feléjük,
Derűt lásson reményük!

Ugy-e kedves bácsikám
Nyájasan fog nézni rám,
S meghallgatja mit mondok:
Legyen örökké boldog!

Száz szónak is egy a vége:
Legyen áldás, öröm, béke
És szeretet hű tanyája
A nénike házatája,
Maga pedig állandóan
Bővelkedjék minden jóban!

Örömet, bőséget,
Szerencsét, hűséget,
Szóval mindent kivánok?
Miért szive sovárog!

Öröm és bú egymást váltják,
De mig a jót érzik, áldják,
Legyen a rossz elfeledve:
Igy éledjen szivük kedve,
Hogy mindegyik hervadásra
Legyen száz új virulása!

Tánczba ugyan még nem lejtek,
De egy víg szót én is ejtek.
Az itt az én víg szavam:
Éljen soká boldogan!

Jól élünk bár, avagy küzdünk,
Kivánom e mai nap:
A rokonság kapcsa köztünk
Legyen mindig szorosabb!

A kis baba jó rokon,
Játszik gyöngéd húrokon,
Azt pengeti igazán:
Szeresse őt bácsikám!
Ha szereti, jól teszi,
Mert ez nagy öröm neki,
S ez örömért az Isten
Bácsikának ezerannyit fizessen!

Hogy szeretem igazán,
Nemcsak mostan vallja szám,
Szivem minden csepp vére
Áldást lüktet nevére.

Láttam én egy kis nyulat,
De a kis nyul elszaladt,
Ámde bizony én helyt állok,
S boldog újévet kivánok!

De szeretnék madár lenni,
Tele szivből dalra kelni,
Csakhogy madár én nem vagyok,
Azért nem is dalolhatok,
Egyszerűen mondom csupán:
Éljen soká jó bácsikám!

Tarka
Szarka
Csörgött a ház tetején,
Miért,
Kiért
Volt olyan víg? sejtem én:
Önnek
Jöttek
Vendégei: örömek;
Isten
Minden
Ily örömét védje meg.

Gyors az idő kereke,
Barázdát szánt az eke,
De a bánat ekéje
Bácsi arczát ne érje,
Legyen minden új esztendő
Boldogságra, kedvre keltő!

Rózsabimbó kipattan,
Ajkamon kis vers csattan;
Rózsa gyorsan elnyilik,
Az én versecském pedig
Egy-kettő! csak ennyi ám:
Éljen az én bácsikám!

Ajkamon az, mi szivemben.
Szivem pedig örömemben
Majd kiugrik, mert a nénit
Üdvözlöm ma szivből én itt:
Üdvözletem röviden:
A mit kiván, meglegyen!

Jövök a jó nénikéhez,
Elmondom, mit szivem érez;
Kis szivemnek érzete:
Legyen boldog élete!

Tizenhárom, huszonhárom,
Én még csak az ötöt járom;
De tudom már, mi járja
Bácsi nevenapjára:
Elégedett sziv, szelid arcz,
Semmi bánat és semmi harcz,
Édes béke, nyugalom,
Tiszta, boldog vigalom!
S a mit ma névünnepén lát:
Lássa egész életén át!

Hej, haj! virágos a kedvem,
Hogy e napot megérhettem;
És virágos kedvemet
Elszórom pályád felett,
Minden szála, minden magja
Viruljon ki, nőjön nagyra,
Legyen árnyas, terebélyes fa belőle
És alatta jó szivednek pihenője!

Isten, halld meg könyörgésem:
Lengjen áldás nénikémen,
A mit legszebb álma lát,
Valósitsd mind a csodát!

Nő az árnyék, itt az este,
Égi béke, jőjj szivembe;
Szállj le, édes nyugalom,
Altass el, őrangyalom.

Édes Jézus, tedd meg kérlek:
Adj örömet jó szülémnek,
Hived leszek, a mig élek!

Istenem, teremtőm,
Hallgass meg engemet:
Őrködjék jóságod
Atyám, anyám felett!

Fáradságos, nehéz napra
Szállj atyámhoz, égi béke!
Kedves otthon szent nyugalma
Legyen áldott menedéke!

Mielőtt alunni mennék,
Összeteszem két kezem még,
S az Istenre gondolok,
A ki éjjel védni fog.

Hála néked Istenem,
Megtartottad életem,
Ezután is óvj te meg,
Szivem akkor nem remeg;
Csak tőled jön az öröm,
Csak tenéked köszönöm,
S a veszélyen átvezet
A te gondos, szent kezed!

Az Úristen áldása nélkül
Erős vár is homokra épül;
S ki benne bizik, hozzá fordul:
Boldog a sírig s a siron tul!

A szeretet tart össze mindent,
Embert, családot, nemzetet,
Igazán más nem boldogithat,
Csupán a tiszta szeretet.
Szeretet, Isten ajándéka,
Hevits, vezérelj, légy velem!
Szülőt, testvért, rokont szeretve,
Szivem Istennek szentelem!

Magyarnak születtem, az leszek igazán,
Szeretettel csüggök e drága szép hazán;
Más nemzet lehet tán hatalmasabb, nagyobb,
De legszebben mégis a magyar név ragyog.

A lány legszebb ékessége
Tiszta lelke s szerénysége,
Annyit tudjon, úgy érezzen,
Hogy zománcza el ne veszszen,
Igy lesz benne csak varázs,
S ez a női hivatás.

Hadd lobogjon a lobogó,
Zene zengjen s háladal!
A szabadság ünnepére
Pezsdüljön fel szivünk vére,
Legyen e nap diadal!

Kedves óvó nénikém,
Bár örülök mindig én,
Ha játszani mehetek:
Tanulni is szeretek!

Minél nehezebb a kezdet,
Annál szebb lesz majd a vég,
Viseld békén a keresztet,
S boldogságot ád az ég.

Jaj de szép az, de szép, mikor havazik!
Ez a legszebb látnivaló tavaszig.
A hópelyhek angyalszárnyak pelyhei,
A sok pehely a világot ellepi.

Rózsa nyilik, fuvalom száll,
Lepke leng, fű harmatos,
Gyöngyvirág és liliomszál
Összefonva illatoz.

Tudom már a kétszerkettőt;
Áldom érte a Teremtőt,
Hogy ily helyre vezetett,
A hol véd a szeretet!

Kedves nénit szeretem,
Soha el nem feledem;
Hogy jóságát rám halmozza:
A jó Isten jutalmazza!

Isten, király, haza,
Ez legyen jelszavunk;
E szent zászló alatt
Hiven élünk-halunk!

A világnak alkotója,
Boldogitsa, áldja, óvja;
Munka, öröm, szerencse
Biztos révbe vezesse!

Drága nevenapján
Azt rebegem én el:
Áldja meg az Isten
Mind a két kezével.

Hálás szivvel közeledem,
A mit érzek, kifejezem,
Szine előtt e szép napon
Tolmácsolja hódolatom,
Hogy jósága végtelen,
Jutalma is az legyen!

A jó Isten, ki rá deríté
Az újesztendő reggelét,
Vezesse, óvja mindörökké,
Ne vegye róla le kezét,
És búját mind oszlassa szét.

A tisztelgők sorába
Vezet engem a hála;
Jóságának nagy fénye
Ragyog szivem mélyébe,
Meghatottan kiáltom:
Hogy akármit kivánjon,
Beteljesült vágya
Szebb legyen, mint várja!

Kimondhatatlan, a mit érzek,
Azért ne gondoljon merésznek,
Hogy eljöttem köszönteni:
Hálával van szivem teli.

E szép napot újra megértem,
Meghajlik előtte ma térdem,
Hálás kebelembül im árad
Az egyszerü, tiszta kivánat:
Hosszú legyen élete s áldott,
Mind érje el, mire sovárgott!

Nyerjen babért sok érdeme,
Legyen dicső áldott neve,
Ragyogjon tisztán lelke kincse,
Az égi kegy fejére hintse
Az élet minden gyönyörét
S a boldogságnak özönét!

Hála-érzet ide hozott
Ünnepelni ezt a napot;
Isten áldjad, Isten óvjad
Kegyes szivü pártfogómat!

Jóakaróm, boldog legyen!
Égi szem függ az érdemen:
Mindenható malasztja
Bizonynyal elárasztja!

Nemes lelkű férfiú,
Meg ne törje semmi bú,
Boldogság, szerencse
Rózsákkal övezze!

Engedje a Mindenható
Minden álmod legyen való,
A mit ember csak elérhet,
Boldogítson mindaz téged,
Hogy a mily bő jóságod forrása,
Olyan legyen életed áldása!

Isten választottja,
Lelkünk védő atyja,
A ki annyi szépre oktatott:
Élje sokszor boldogságban e napot!

Hálás szívvel köszönteni jövök,
Kicsi vagyok, de ha majd felnövök:
Jó szive fog előttem lebegni,
Példaképül igyekszem követni!

Ünnepelt nemes férfiú,
Hallja, mit mond a kis fiú:
Isten kegye fölemelje
A legméltóbb diszes helyre,
S ha vágyait mind elérte:
Koronázza lelki béke!

Kis leányka vagyok én,
Sokat még nem tudok én;
De tudom már most is azt:
Búsnak gyakran nyújt vigaszt,
A csüggedőt fölemeli,
Magát másoknak szenteli, -
A ki mindent lát s jutalmaz,
A bőséges, az irgalmas,
A kit minden sziv imád,
Vonjon önre glóriát!

Kihez annyian sietnek,
A kit annyian szeretnek:
Óh fogadd ez ünnepen,
Hála-szómat kegyesen!
Boldog élted vezérfénye
Legyen örök üdv reménye!

Jótékonyság, önzetlenség:
Mindig ezek vezérelték,
Lelkének hát az öntudat
Méltó, igaz jutalmat ad!

Arany mondás az életben:
Férjünk össze szeretetben!
S ön, ki ezt nem csak hirdeti,
De igazán meg is teszi,
Nemes férfi, mit érdemel?
Elszorul a hálás kebel!
Önnek csak az Isten adhat,
Adjon is méltó jutalmat!

Kicsi vagyok, alig látszom,
Jó kedvem van, sokat játszom;
De tudok már lelkesedni,
Szépet, nagyot, jót szeretni!
S mert ezt önnek köszönhetem,
Soha, soha nem feledem!

Kicsi a bors, de erős,
Kicsi nagyot megelőz,
Úgy üdvözli nagy vigan:
Éljen, éljen boldogan!

Csipkerózsa nem virul,
Az én arczom kipirul,
Szeretet ég e szivben;
Áldja meg önt az Isten!

Nincs nagyobb bú a világon,
Mint árvának lenni;
S hogy e nagy bút gyenge vállon
El birom viselni:
Csak tenéked kell köszönnöm,
Nemes, áldott lélek;
Nagy jóságod meghálálni
Kevés ez az élet!

Szülők nélkül, Isten után
Te viseled gondom csupán;
Ma van drága neved napja,
Áldjon meg az árvák atyja!

Árvaságom menedéke,
Szenteljen meg égi béke!
Gondviselő nemes lelkek,
Jutalmat az égben leltek;
De itt lenn a földi pályán
Kisérni fog örök hálám!

Megölt volna rég a gyász
Ha te nem vagy, árvaház;
De te engem befogadtál,
Az árvának otthont adtál:
Téged, csendes, tiszta lak,
Mindhalálig áldalak!

Jószivűség példaképe,
Érted száll imám az égbe;
Isten látja lelkemet:
A kis árva hőn szeret!

Hálás szívvel a kis árva
Mit kivánjon névnapjára?
Mit jó szive megérdemel,
S a mit óhajt, - mind érje el!

Lelkem örvend e szép napon,
Mert hálám tolmácsolhatom.
Mindnyájunknak örömére
Szálljon áldás életére!

Érzi azt a szegény árva,
Nincs érdeme jóságára.
Ki az árvákat gondozza:
Az Isten megjutalmazza!

Véghetetlen bölcs Teremtő,
Mindent olyan jól rendelt ő!
Őszszel ázni, télen fázni,
Tavaszkor a hernyót rázni,
A gyümölcsért nyáron mászni!

Bimbó-fejtő szép tavasz!
Mint kis gyermek, olyan az:
A mogorva tél után
Fürge, tiszta, friss, vidám!

Én a tavaszt szeretem,
Kedves évszak ez nekem,
Virág nyílik, lomb fakad,
Zöld mezőn fut gyors patak.

Forró nyárban,
Hűs magányban
Leng a légben az ének,
Ég felé száll a lélek!

Beköszöntött a nyár,
A nap magasan jár,
Alma, körte érik...
A gyermekek kérik.

Nyári, nyári, nyári évszak,
Tégedet szeretlek én csak:
A fürdőviz nem hideg,
Orrom dér nem csípi meg,
A szamócza, a baraczk
Réten, kertben kinn maraszt,
S ha lesűl is az arczom,
Egy csöppet se haragszom.

Már az erdőn nem hangzik egy nesz se,
Elrepültek a madarak messze,
Puszta az ág, hull a levél sárgán...
De jó most az öledben, anyácskám!

Lombhervasztó csunya ősz,
Hátam borzong, ha te jősz,
Ködös, néma, zord, esős...
Jaj, csak soká ne időzz!

Örömet hoz az ősz is!
Kit az Isten megőriz,
Kinek szive-lelke tiszta,
Nem riad az ősztől vissza!

Hallihó!
Hull a hó...
Anyácskám, mig zúg a szél?
Tündér-tavaszról mesélj!

Vad, zimankós tél-időn
Bömböl a szél rémitőn,
A fa hajlong, ág recseg,
Hóval födvék a hegyek.

Ne bolondozz, tél apó,
Máris térdig ér a hó!
Ugyan honnan szitálod?
Tán a bundádból rázod?

A veréb a havas pusztán
Magot vígan szedeget...
Az életnek ködös utján
Vezérfény a szeretet.
Fagyban, hóban, zord magányban
Szivek réme bár a tél:
Kályha mellett, szűk szobában
Boldogság és béke él!

De szeretnék nagyobb lenni,
A nagyokkal tánczba menni,
Kedvre kelni, énekelni,
Víg menyekzőt ünnepelni!
De mivel még kicsi vagyok,
A tánczba nem ugorhatok,
Magyarán csak annyit mondok,
Hogy az új pár legyen boldog!

Czini, czini dű,
Szól a hegedű,
No de én is szólok ám,
Összeütöm a bokám,
S elrikkantom magamat:
Olyan szép, mint ez a nap,
Legyen egész éltetek,
Öröm járjon véletek.

A vőlegény vigan járja,
Könnyü neki, van már párja;
De én kicsi kis gyerek
Társat ugyan hol lelek?
Csak egyedül ugrálok
S ezer áldást kivánok!

Jaj be szép az esküvő,
Csupa rózsa a jövő;
Mindég igy maradjon,
Ez az élet sok örömet adjon!

Poharat nem emelek,
Azért szólni csak merek:
Az új párnak kivánom,
Járjon csupa virágon!

Éljetek, éljetek
Mindig olyan tündér-tájon,
A hol gondok nincsenek,
S szivetek soha se fájjon!

Hej, huj! Lakodalom,
Még pedig arany;
Legyen mindig oly boldogság,
A milyen ma van!

Hosszu kornak végén
Élni vigan, békén,
Ennél nagyobb üdv nincsen,
Oltalmazza az Isten!

Ezüst menyekzőn,
Ha ezüst a haj,
Uram teremtőm,
Ez csöppet se baj.
Csak a sziv legyen
Fiatal, üde:
Vendégek, figyelem,
Nézzetek ide!

Templomból jöttetek,
Templomba léptetek,
Mert a hol ti jártok,
Isten van véletek!

Nemes, tiszta sziveitek között
Boldog frigyet huszonöt év kötött;
Új esküvő, égnek új áldása
Legyen boldogságtok méltó folytatása.

Áldott lakodalom,
Megszentelt vigalom!
Az új párt körülfogák
Gyermekek és unokák.

Ötven évig boldogságban
Férj és nő ha együtt élhet,
Ennél többet földi ember
Nem remélhet!

Zeng a zene, tapsol a kéz, pörg a táncz,
Sziveteket fűzze össze rózsaláncz.

Isten kezében életünk,
Hajtsunk előtte térdet,
És legjobb az újévet
Az Ő nevével kezdenünk!

Száll az elszórt fű illatja,
Ragyogó szép az Úrnapja;
A léleknek szárnyat ad
Égbe szálló áhitat.

Szent István, első király,
Mi fölöttünk őrül állj;
Védelmezd meg hitünket,
Hazánkat, nemzetünket.

István, magyarok királya,
Tekints le e szép hazára,
Könyörögj értünk az égben,
Hogy a magyar nemzet éljen
Boldogságban, dicsőségben.

Mit hozott a kis Jézuska?
Az ő keze sose puszta!
Kis kunyhóra, fényes házra
Egyaránt hull az áldása.

Legszebb fa a világon
A kis Jézuska fája,
Ki mit vár: egy-egy ágon
S alatta megtalálja!
Óh boldog, szép karácson,
Szelid családi ünnep,
Hány szív csügg égi fádon
S lesz fényétől derültebb!

Legyen áldott az Úr Jézus,
Ki e napon született!
Ünnepeljük boldog körben
Ezt a legszebb ünnepet!

Itt az öreg Szilveszter,
Beeresztjük ez egyszer!
Jövő év ilyenkorig
Álla bizony felkopik.
A mit adott, megköszönjük,
S az újévet üdvözöljük.

Csak kitartón, csak előre!
Tétlen egy órát se tölts!
Gondolj mindig a jövőre,
Majd megérik a gyümölcs.

Az egér
Enni bizony sose kér;
De azért, bár ily szerény,
Megél a más kenyerén!

Huszár leszek, az bizony,
S lovam másra nem bizom!
Fényesre kikefélem,
S rápattanok kevélyen,
Sarkantyú közé kapom,
S néznek minden ablakon!

Szép nemzeti lobogó,
Szivem érted dobogó!
Örül is ám a lelkem,
Hogy magyarnak születtem!

Társaságban a gyerek
Nyelve jobb, ha nem pereg;
Kit elfog a hadarás,
Azt megcsípi a darázs!

Isten hozta mindnyájukat!
Kis versem ki oda lyukad,
Hogy éljenek sokáig!
És járjanak a rózsában bokáig!

Jó éjszakát! jó éjszakát!
Nem viselek én még szakált;
Mikor itt az ideje,
Gyermeknek ágy a helye.

A kis fiú fürge lába
Nem ballag még iskolába;
De nem is kell - engedelmet! -
Tanulni az illedelmet.

Szivem hőn kivánja:
Áldás a királyra;
Legyen hive az ország,
Legyen része boldogság,
A királyt s a nemzetet
Kösse össze szeretet!

Köszöntsük e szép ünnepet,
Lelkesitsen honszeretet,
A hazára áldás hulljon,
Minden magyar boldoguljon.

Jaj de piczi jószág,
Aranyos apróság;
Mig a keresztvízre tartják,
El ne vigyék az angyalkák.

Pólyás baba, új testvérke ring előttem;
Most látom, hogy én már milyen nagyra nőttem!

Szép az, a mit szemem ma lát,
Együtt van az egész család;
Arczok, szivek kihevülnek:
Ez aztán az örömünnep!

Ez aztán a vidám tor,
Ha nincs is itt a kántor,
Zeng az ének, vigan foly a munka,
Készül már a kolbász meg a hurka.

Az aratás ünnepén
Imádkozzék dús s szegény;
A mit adott a jó Isten kegyelme,
Veritékkel
S hálakönynyel
Legyen az megszentelve!

Egész falu vigadása,
Minden háznak van kalácsa,
Muzsika szól, áll a vásár,
A zajos nép föl s alá jár,
Nem szomoru ma senki:
Ez a búcsút jelenti!

Szüretelnek a hegyen,
A dolog vigan megyen,
Énekelnek is folyton,
Hogy a szőllő ne fogyjon!

A hintába beülök,
Jaj de nagyon örülök;
Ám módjával és ügyesen!
Mert különben majd leesem!

Vasárnap van, játszunk ma,
Szüneteljen a munka;
Ma futkosva üdülünk,
Holnap tanulni ülünk.

Lehetsz élénk, fürge, hangos,
Az a fő, hogy ne légy pajkos,
Mert ha járod a bolondját,
Könnyen holtig sínyled gondját!

Vigyázz a ruhádra,
Mert a ruha drága,
S ha gyermek rontja,
Szüleinek gondja.

Katonásdit játszunk,
Karddal hadonázunk,
De azért vigyázunk,
Hogy ne legyen gyászunk.

Ha játékot kezdünk,
Uralkodjék köztünk
Rend, becsület, béke, -
Igy lesz jó a vége.

Égett torta, mandulás,
Meg ne csipjen a darázs,
Ha játszol, ne bóbiskolj,
Ruhát ne tépj, ne piszkolj.

Rajta, vigan, körbe, sorba,
Lánczot kötve egy csokorba!
Kinn a farkas, benn a bárány...
Azután ozsonna vár ránk!

No de most már ideje!
Rend a dolog veleje.
Játszadoztunk huzamost,
Gyerünk szépen haza most!

A vidám zaj im megszünt;
Haza felé igyekszünk,
Illendően, csendesen,
Meg ne szóljon senki sem!