Evangélikus elmélkedések. - A címlevél után Stephanus Magyarinus ajánlása Davidi Ungnad. libero in Sunnegk et Pleyburg ... caesareae regiaeque majestatis consiliario Sárvár 1600 augusztus 29-i kelettel és figyelmeztetés A keresztyén olvasónak a sajtóhibákról.

A könyvben található versek incipitmutatóra utaló kezdőszavai a következők: 7a lev.: Ismerni - 14b: Életemet - 16a: Sok italokba - 17a: Ovidius Naso, Publius: Ha te henyélést - 34b: Mindazáltal te - Valamit - 35a: Ezek - 46b: Eber, Paul: Krisztus király - 47 b: Jézus Krisztus, Istennek - 49a: Hermann, Nikolaus: Mikor halálnak - 50a: Lobwasser, Ambrosius: Ó Jézus - 51a: Flaminio, Marco Antonio: Végy - 51b: Gregorius Nazianzenus: Jaj - 56b: Lucretius Carus, Titus: Ó embereknek - 58a: Ausonius, Decimus Magnus: Egy nap - Napkeleten - 61b: Megtiltott - 64b: Aleandro, Girolamo: Nagy örömest - 79b: Alcinus: Megszűnik - 80a: Semmi rútság - 82a: De - 82b: Soha - 83a: A föld - 90a: Higgyed - 90b: Juvenalis, Decimus Junius: Macedóniának - 92b: Nincsen - 93b: Stigel, Johann: Nézz fel - 98b: Euripides: Semmi az - 100b: Ovidius Naso, Publius: Könnyebben - 101a: Bizonyos - 101b: Propertius, Sextus: A halál - 112b: Csontokat - 128b: Mennybe vagyon - 136b: Gregorius Nazianzenus: A tizedben - 141a: Én lelkecském - 142a: Vergilius Maro, Publius: Mindazáltal szegényeknek.

A versek szövegkiadása: ItK 1903: 467-474.

Magyari István sárvári lelkipásztor Nádasdi Ferenc udvari papja volt. Ajánlásában azt írta, hogy művének eredetijét Joachim Beust öt évvel azelőtt szerezte, ő pedig Nádasdi Ferenc dunántúli főkapitány kérésére és költségével azt magyarra fordította.

Thienemann Tivadar megállapítása szerint Beust könyvét 1592-ben Enchiridion de arte bene beatique moriendi címmel adta ki (ItK 1922: 80). Megjegyzendő azonban, hogy az első ismert kiadás csak 1593-ban jelent meg Lipcsében.

Magyari a sajtóhibákról szóló figyelmeztetésben megemlíti, hogy a könyvnyomtató nem tud magyarul. A 28b lapon ismét hivatkozik Beust könyvére. A római és görög költészetből idézett verseket és verssorokat időmértékesen fordította magyarra. A versszövegek egyéb előfordulásáról és a dallamokról lásd: RMKT XVII/1 535-536. Néhány német eredetű vers forrása tisztázatlan. Beust művét Ferenczi Zoltán (Magyari István: Az országokban való sok romlásoknak okairól. Bp. 1911, 10-12) és Thienemann Tivadar (ItK 1922: 80-81) ismertette.

Forrás: RMNY I. 869 Sárvár. 1600.
http://www.arcanum.hu/oszk/lpext.dll/eRMK/1f0f/2167/25fc