Előszó

Jubileumi kötet az idei, hiszen 10 évvel ezelőtt íródott meg az Ötödkor. Ez a kötet pedig a 10. a sorban az 50. novellával. Magam sem mertem volna gondolni egy évtizeddel ezelőtt, amikor az Ötödkor napvilágot látott, hogy eljutok idáig. Akkor valami korszakalkotót, és valami egyedit, újat szerettem volna alkotni. Olyat, mely nem volt jelen az hazai irodalomban. Utólag elmondhatom, hogy úgy vélem, sikerült. És hálás visszhangra talált. Köszönet illeti mindazokat, akik jó szívvel fogadták köteteimet az elmúlt években, annak a 40 ezer érdeklődőnek, akik kíváncsiak voltak arra, hogy mit is művelek. Bizony nagy szó ez a mai világban.

Az idei kötet természetesen folytatja a hagyományokat, de mindig meg kell újulni. Törekszem erre, bár nem megy maradéktalanul. Talán a következő kötet ismét olyan meghatározó mérföldkő lesz az életemben, mint az első. Szóval az idei kötet remélem színvonalasra sikerült, és fel tud mutatni valami mást. Bár novelláim mind-mind egy-egy szilánkja az immáron meglehetősen terjedelmes és szövevényes univerzumomnak, hogy a ma oly divatos szóhasználattal éljek. Mert igenis van egy Garzó-féle írói univerzum. Talán ha majd egyszer összegyűjtik, és egyetlen "összesben" napvilágot látnak műveim, akkor ez jobban kidomborodik.

Visszatérve még az elmúlt tíz évre, sok minden történt. Volt olyan novella, nem is egy, amelyből képregény készült, másokkal pályázatokon vettem részt. Én magam is igyekeztem kivenni a részemet az irodalmi életből. Elvonultan alkottam, de mostanra rájöttem, hogy nyitnom kell az írótársak felé. Így azután jelenleg is internetes újságoknak írok cikkeket, valamint klubokban és baráti körökben tevékenykedem.

Novelláim továbbra is hűek önmagukhoz. Hőseim magányos hősök, akik maguk is megmentésre szorulnak. A posztmodern életérzés köszön vissza, az elidegenedő egyének és társadalom, mely között mindig valamilyen feszültség van. Sokszor valamilyen filozófiai mondanivaló is meghúzódik a háttérben. Az írásaim alapvetően eredmény orientáltak. Azaz nem a szereplőkön van a hangsúly, nem kimondottan éles karakterekkel dolgozom, hanem amolyan szellemképekkel, akiknek meg kell oldaniuk valamiféle rejtvényt. Ezen van a hangsúly, efelé tendál minden a történetben. Szeretem a krimi elemeket ötvözni a sci-fivel. Ez általában másoknak is bejön. Élvezem azt a szellemi kalandozást, mely fel-felvillan egy-egy novellában. Remélem, hogy a kedves Olvasóimnak is hasonló élményben van részük.

Itt e helyen még egyszer köszönetet mondok mindenkinek az elmúlt 10 évért, főleg a MEK-nek, mely folyamatos megjelenést biztosított, és nem utolsó sorban azoknak, akik úgy döntöttek, Garzó-t olvasnak. Remélem, hasonlóan mozgalmas, ha nem mozgalmasabb következő 10 évben lesz részem.

- Garzó László -
Kecskemét, 2013.