Ismertető

Závory Sándor 1842-ben született a Komárom megyei Nagykesziben (ma Szlovákia), s 1921-ben halt meg Budapesten. A pápai kollégiumban volt diák, ahol életre szóló barátságot kötött Eötvös Károllyal, a későbbi íróval. Orvosi diplomáját a pesti egyetemen szerezte 1867-ben. Gyakorló orvos volt Hajdúszoboszlón, majd Kecskeméten...

Nyarait sok éven át Gleichenbergben töltötte mint fürdőorvos. Itt került bizalmas és baráti viszonyba Mikszáth Kálmánnal...

A beteg Mikszáth és az orvos kölcsönös rokonszenvét az író és a tollforgató anekdotázó egymás iránti vonzalma mélyítette barátsággá. Mikszáth kedvelte a derűs hangulatú, adomázó, írogató, világlátott orvost...

Mikszáth Nagy Miklós főszerkesztőnek is eldicsekedett, milyen jól telt az ideje Gleichenbergben, aki aztán rábeszélte Závory Sándort, hogy írjon a Vasárnapi Ujságba...

Később történeteit kiadta Emlékezzünk régiekről címmel (Gyoma, 1904). A Vasárnapi Ujságon kívül írt a Képes Világba, a Komáromi Lapokba, a Komáromi Újságba. 1882-ben orvosi könyvet is kiadott Gleichenberg klímája, gyógyvizei és gyógycélra szolgáló berendezései címmel.

Különösen jó érzéke volt az anekdotikus figurák jellemzéséhez. Történeteiben Mikszáth is talált felhasználható motívumokat. Többek közt Závorytól kapott indítást a Szent Péter esernyője regényben szereplő Szliminszky házaspár megformálásához, valamint a témát, hogy Katánghy Menyhért életében a 100 Napóleon-arany játssza a sorsdöntő fordulatot. Tóth Béla, a magyar anekdotakincs összegyűjtője is szívesen hallgatta Závory történeteit, s többet fel is jegyzett.

Forrás: http://www.szoboszlokepeskonyve.hu/hiresseg.php?hid=zavory_sandor