Bevezető

Amikor megszületünk, egy csodálatos környezetbe kerülünk, és ahogy értelmünk nyiladozik, egyre többet megismerünk belőle. Érzékszerveink jelzést adnak mindenről, ami körülvesz bennünket, és megtanuljuk használni, értékelni környezetünket. Egy élhető világot kaptunk, tűz, víz, föld, levegő biztosítja számunkra az élet feltételeit. Az ember ezeknek az őselemeknek a birtokában, és saját tudásának, tapasztalatainak felhasználásával teremtő erejű munkára képes. Birtokba vesz mindent, ami használható számára, átalakítja, megváltoztatja, ami valamilyen formában célját szolgálja. Kölcsönhatás van ember és természet között, és ez addig jó is, amíg kiegyenlített a viszony. Az együttélés nem lehet harc, hiszen egyik sem tudja legyőzni a másikat. A természet készen adja önmagát, az embernek kell mindjobban megismernie, megszeretnie és megbecsülnie ezt a csodát. Annak az embernek a számára, akinek az élet csupán az anyagi szinten való létezést jelenti, a természet néma marad. Annak viszont, aki belsőleg éledni kezd, a természet egy nyitott könyv, az ismeretek tárháza. Az ember és a természet közös szívdobbanása, az ember és a természet harmóniája, illetve e harmónia megvalósulása mindig vágyálma volt a Föld népének.

Ezek a gondolatok késztettek cselekvésre, mikor ezeket a plasztikákat összeállítottam és bemutattam. Tisztelve azokat az alkotókat, ipari tervezőket, formatervezőket, akik az anyagokból kialakították az ipar és a fejlődés érdekében az alkatrészeket. Az anyag és a tudat furcsa szellemi viszonyát szerettem volna boldogító tetszéssel megmutatni.

Nem nagy művészet ez, csak ötlet és szándék, valami kifundált valóságérzet, valami, ami mellett más elmegy, én meg azt szeretném, hogy rápillantson, netán megálljon és elgondolkozzon, hogy minden, amit a természet, a fejlődés, ősidők óta alkotott és ránk hagyott esztétikai élményt kölcsönözhet.

A tárgyak nem csak a formagazdagságukkal vannak jelen életünkben, hanem bőséges színvilágukkal is felhívják magukra a figyelmet. Roden mondta: "A szépség mindenütt ott van, és nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg."

Ezek a tárgyak az adott kor szellemét és kultúráját is magukkal hozzák, de a rohamos fejlődés kiveti magából és feledésbe mennek. Engem foglalkoztat az a gondolat, hogyan tudnám megőrizni az utókor számára őket. Tehát ez indokolja az ezirányú lázas tevékenységemet.

Szentes Ottokár festőművész egyik kiállításom megnyitóján azt mondta: "Egyfajta kreativitás, egyfajta olyan alkotói látásmód jellemzi Boór János alkotásait, amelyben meglátja valamiben a műtárgyat, és nagyon kis átalakítással valóban szobrok születnek. A Ready Made egy stílusirányzat. Amerikából indul el, de visszavezethető a francia szürrealizmusig. Marcel Duchampék is a készen talált tárgyakat különböző szituációkban helyezték el, teret adtak nekik, és így egyszer csak szoborrá váltak. Boór János térformáló képességének köszönhetően ezeknek az egyszerű tárgyaknak egyszer csak tere, levegője lesz, egy külön világot teremtenek maguk köré a formák. A konstruktivizmus legszebb hagyományait elevenítik fel, és a ráció, az értelem, a tudatos szerkesztés az, ami ezekben a munkákban szépként jelenik meg."

Ifj. Koffán Károly festőművész, főiskolai tanár írta Boór János egyik kiállításáról: "Különös, tanulságos történet Boór Jánosé. Már nem fiatalember, amikor kiállítással, mint képzőművész jelentkezik. A társadalmi közfelfogás szerint túl lehetne élete aktív periódusán, hiszen nyugdíjas. Ám ifjakat megszégyenítő szorgalommal gyűjt tárgyakat, átlelkesítve őket saját gondolatvilága szerint. A huszadik század műtörténete ismeri e műfajt, és jegyzi a "készen talált tárgy" (Ready Made) legújabb kori mű nemét."

A szerző