Tétel adatlapja

CÍMLAP

Mérlegen a magyar iskola

TARTALOM, BEVEZETÉS



Tartalom

Bevezetés (Csapó Benő)

1. D. Molnár Éva, Molnár Edit Katalin és Józsa Krisztián: Az olvasásvizsgálatok eredményei
2. Csíkos Csaba és Vidákovich Tibor: A matematikatudás alakulása az empirikus vizsgálatok tükrében
3. B. Németh Mária, Korom Erzsébet és Nagy Lászlóné: A természettudományos tudás nemzetközi és hazai vizsgálata
4. Molnár Edit Katalin és Nagy Zsuzsanna: Anyanyelvi készségek és képességek
5. Nikolov Marianne és Vígh Tibor: Az idegen nyelvek tanulásának eredményessége
6. Kinyó László és Molnár Edit Katalin: Történelem és társadalomismeret, állampolgári kompetenciák
7. Zsolnai Anikó, Kinyó László és Jámbori Szilvia: Szocializáció, szociális viselkedés, személyiségfejlődés
8. Józsa Krisztián és Fejes József Balázs: A tanulás affektív tényezői
9. Csapó Benő és Molnár Gyöngyvér: Gondolkodási készségek és képességek fejlődésének mérése
10. Molnár Gyöngyvér és Kárpáti Andrea: Informatikai műveltség
11. Barabás Katalin és Nagy Lászlóné: Egészségi állapot, egészségmagatartás
12. Kárpáti Andrea és Pethő Villő: A vizuális és zenei nevelés eredményeinek vizsgálata

A kötet szerzői


Bevezetés

Az ezredforduló körüli években a közoktatás fejlesztése világszerte az érdeklődés középpontjába került. Jelentős nemzetközi és nemzeti programok indultak a közoktatási rendszerek hatékonyságának elemzésére és javítására. A közoktatás fejlesztésének, miként más bonyolult rendszerek fejlesztésének is, két meghatározó eleme a mérés és a visszacsatolás. A szükséges változások irányának kijelöléséhez, majd a változtatások hatásának elemzéséhez adatok kellenek, szükség van továbbá az adatok elemzésére, értelmezésére és a feldolgozott információknak a döntéshozókhoz való eljuttatására.

Az elmúlt másfél évtizedben a három fő területen, a szövegértés, a matematika és a természettudomány terén rendszeressé váltak a korábban csak alkalmanként elvégzett nemzetközi felmérések. Az IEA társaság két korábbi, úttörő vállalkozása, az első és a második nemzetközi matematika- és természettudomány- felmérés után került sor 1995-ben a harmadik, TIMSS-ként ismertté vált vizsgálatra, melyet követően a program rendszeres, négyévenkénti méréssé alakult. Ugyanennek a munkacsoportnak a PIRLS-felmérései az iskola kezdő szakaszában vizsgálják az olvasástanítás eredményességét. Az OECD PISA-felmérései 2000-ben indultak, háromévenkénti ciklussal működnek, és a három fő területre: a szövegértés, a matematika és a természettudomány mérésére terjednek ki.

A két nagy mérési rendszer némileg eltérő módszert alkalmaz. Az IEA vizsgálatainak mintavétele évfolyam alapú, különböző iskolai évfolyamok felmérésére kerül sor. A mérőeszközök a tantervekhez, az iskolában közvetlenül elsajátított tudáshoz közelebb álló tematikára épülnek. A PISA mintavétele életkor alapú, a mindenkori tizenöt éveseket méri fel, és a tudást az alkalmazás felől közelíti meg. A PISA-tesztek azt mérik, miként tudják a tanulók tudásukat az iskolán kívüli kontextusban alkalmazni. Magyarország mindkét mérési rendszerben a kezdetektől részt vesz, így közoktatásunk eredményeiről különböző szempontokat kiemelő, részletes adatokkal rendelkezünk. Ezek az adatok mind a nemzetközi összehasonlításokat, mind az eredmények változási irányának megítélését lehetővé teszik. A nemzetközi vizsgálatok a magyar tanulók átlagos teljesítményeit más országok tanulóinak átlagos teljesítményével hasonlítják össze, és azokat az oktatási rendszerekről gyűjtött egyéb adatokkal összefüggésben mutatják be. Így elsősorban az oktatás rendszerszintű sajátosságainak elemzésére alkalmas adatokat szolgáltatnak, és azokat a döntéseket segíthetik, amelyek az egész magyar közoktatás fejlődését befolyásolják.

Az utóbbi évtized jelentős változást hozott a magyar közoktatás értékelési rendszerének fejlődésében is. Az évtized elején megkezdődött a szövegértés és a matematika átfogó értékelési rendszerének tervezése, majd elindultak, 2003-tól pedig rendszeressé váltak a felmérések. A fokozatos fejlesztés nyomán az évtized végére Magyarországon a világ egyik legfejlettebb nemzeti közoktatási értékelési rendszere jött létre. A mérésre minden tanév végén sor kerül, az adatfelvétel a 4., 6., 8. és 10. évfolyam minden tanulójára kiterjed. A felső három korosztály teljesítményeit ugyanazon a skálán lehet kifejezni, továbbá a tanulók egymást követő méréseinek eredményeit longitudinálisan össze lehet kapcsolni, így a fejlődésüket is elemezni lehet. Az országos kompetenciamérések eredményei az egyes iskolák teljesítményeit más iskolák és az adott iskola korábbi teljesítményeivel teszik összehasonlíthatóvá a háttérváltozók sokasága által meghatározott összefüggésrendszerben. Ezek az adatok elsősorban az iskolai szintű fejlesztéseket szolgálják, és megmutatják, hogy az egyes változtatások milyen hatást gyakorolnak a teljesítményekre.

A napi iskolai pedagógiai munka, az osztálytermi folyamatok és az egyes tanulók fejlesztésének támogatásához az előzőeknél részletesebb visszajelzésekre van szükség. A tanulók tudásának változását, készségeinek fejlődését olyan gyakorisággal kell megvizsgálni, amely összhangban van a változás léptékével, konkrét, és még a megfelelő időben lehetőséget kínál a fejlesztő beavatkozásokra. Ezeket a méréseket kellő pontossággal és gyakorisággal csak a modern elektronikus információs technológiák segítségével lehet elvégezni, és az eredményeket is csak így lehet megfelelő sebességgel az érintettekhez visszajuttatni. Annak a projektnek a középpontjában, melynek keretében ez a kötet megjelenik, egy ilyen online diagnosztikus értékelési rendszer kidolgozása áll.

...

Csapó Benő


  
×