
CÍMLAP
Mérlegen a magyar iskola
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés (Csapó Benő)
1. D. Molnár Éva, Molnár Edit Katalin és Józsa Krisztián: Az olvasásvizsgálatok eredményei
2. Csíkos Csaba és Vidákovich Tibor: A matematikatudás alakulása az empirikus vizsgálatok tükrében
3. B. Németh Mária, Korom Erzsébet és Nagy Lászlóné: A természettudományos tudás nemzetközi és hazai vizsgálata
4. Molnár Edit Katalin és Nagy Zsuzsanna: Anyanyelvi készségek és képességek
5. Nikolov Marianne és Vígh Tibor: Az idegen nyelvek tanulásának eredményessége
6. Kinyó László és Molnár Edit Katalin: Történelem és társadalomismeret, állampolgári kompetenciák
7. Zsolnai Anikó, Kinyó László és Jámbori Szilvia: Szocializáció, szociális viselkedés, személyiségfejlődés
8. Józsa Krisztián és Fejes József Balázs: A tanulás affektív tényezői
9. Csapó Benő és Molnár Gyöngyvér: Gondolkodási készségek és képességek fejlődésének mérése
10. Molnár Gyöngyvér és Kárpáti Andrea: Informatikai műveltség
11. Barabás Katalin és Nagy Lászlóné: Egészségi állapot, egészségmagatartás
12. Kárpáti Andrea és Pethő Villő: A vizuális és zenei nevelés eredményeinek vizsgálata
A kötet szerzői
Bevezetés
Az ezredforduló körüli években a közoktatás fejlesztése világszerte az
érdeklődés középpontjába került. Jelentős nemzetközi és nemzeti programok
indultak a közoktatási rendszerek hatékonyságának elemzésére és javítására.
A közoktatás fejlesztésének, miként más bonyolult rendszerek fejlesztésének
is, két meghatározó eleme a mérés és a visszacsatolás. A szükséges
változások irányának kijelöléséhez, majd a változtatások hatásának
elemzéséhez adatok kellenek, szükség van továbbá az adatok elemzésére,
értelmezésére és a feldolgozott információknak a döntéshozókhoz való
eljuttatására.
Az elmúlt másfél évtizedben a három fő területen, a szövegértés, a
matematika és a természettudomány terén rendszeressé váltak a korábban
csak alkalmanként elvégzett nemzetközi felmérések. Az IEA társaság két
korábbi, úttörő vállalkozása, az első és a második nemzetközi matematika-
és természettudomány- felmérés után került sor 1995-ben a harmadik,
TIMSS-ként ismertté vált vizsgálatra, melyet követően a program rendszeres,
négyévenkénti méréssé alakult. Ugyanennek a munkacsoportnak a PIRLS-felmérései
az iskola kezdő szakaszában vizsgálják az olvasástanítás eredményességét.
Az OECD PISA-felmérései 2000-ben indultak, háromévenkénti ciklussal
működnek, és a három fő területre: a szövegértés, a matematika és a
természettudomány mérésére terjednek ki.
A két nagy mérési rendszer némileg eltérő módszert alkalmaz. Az IEA
vizsgálatainak mintavétele évfolyam alapú, különböző iskolai évfolyamok
felmérésére kerül sor. A mérőeszközök a tantervekhez, az iskolában
közvetlenül elsajátított tudáshoz közelebb álló tematikára épülnek.
A PISA mintavétele életkor alapú, a mindenkori tizenöt éveseket méri fel,
és a tudást az alkalmazás felől közelíti meg. A PISA-tesztek azt mérik,
miként tudják a tanulók tudásukat az iskolán kívüli kontextusban
alkalmazni. Magyarország mindkét mérési rendszerben a kezdetektől részt
vesz, így közoktatásunk eredményeiről különböző szempontokat kiemelő,
részletes adatokkal rendelkezünk. Ezek az adatok mind a nemzetközi
összehasonlításokat, mind az eredmények változási irányának megítélését
lehetővé teszik. A nemzetközi vizsgálatok a magyar tanulók átlagos
teljesítményeit más országok tanulóinak átlagos teljesítményével
hasonlítják össze, és azokat az oktatási rendszerekről gyűjtött egyéb
adatokkal összefüggésben mutatják be. Így elsősorban az oktatás
rendszerszintű sajátosságainak elemzésére alkalmas adatokat szolgáltatnak,
és azokat a döntéseket segíthetik, amelyek az egész magyar közoktatás
fejlődését befolyásolják.
Az utóbbi évtized jelentős változást hozott a magyar közoktatás értékelési
rendszerének fejlődésében is. Az évtized elején megkezdődött a szövegértés
és a matematika átfogó értékelési rendszerének tervezése, majd elindultak,
2003-tól pedig rendszeressé váltak a felmérések. A fokozatos fejlesztés
nyomán az évtized végére Magyarországon a világ egyik legfejlettebb nemzeti
közoktatási értékelési rendszere jött létre. A mérésre minden tanév végén
sor kerül, az adatfelvétel a 4., 6., 8. és 10. évfolyam minden tanulójára
kiterjed. A felső három korosztály teljesítményeit ugyanazon a skálán lehet
kifejezni, továbbá a tanulók egymást követő méréseinek eredményeit
longitudinálisan össze lehet kapcsolni, így a fejlődésüket is elemezni
lehet. Az országos kompetenciamérések eredményei az egyes iskolák
teljesítményeit más iskolák és az adott iskola korábbi teljesítményeivel
teszik összehasonlíthatóvá a háttérváltozók sokasága által meghatározott
összefüggésrendszerben. Ezek az adatok elsősorban az iskolai szintű
fejlesztéseket szolgálják, és megmutatják, hogy az egyes változtatások
milyen hatást gyakorolnak a teljesítményekre.
A napi iskolai pedagógiai munka, az osztálytermi folyamatok és az egyes
tanulók fejlesztésének támogatásához az előzőeknél részletesebb visszajelzésekre
van szükség. A tanulók tudásának változását, készségeinek fejlődését olyan
gyakorisággal kell megvizsgálni, amely összhangban van a változás léptékével,
konkrét, és még a megfelelő időben lehetőséget kínál a fejlesztő beavatkozásokra.
Ezeket a méréseket kellő pontossággal és gyakorisággal csak a modern
elektronikus információs technológiák segítségével lehet elvégezni, és
az eredményeket is csak így lehet megfelelő sebességgel az érintettekhez
visszajuttatni. Annak a projektnek a középpontjában, melynek keretében ez
a kötet megjelenik, egy ilyen online diagnosztikus értékelési rendszer
kidolgozása áll.
...
Csapó Benő