Fülszöveg

A zord, egyhangú tél sokáig próbára teszi a napsütést, virágfakadást váró ember türelmét, ezért örömmel fogadjuk a szerény, kora tavaszi virágok megjelenését. A tavasz melegére fokozatosan virágba boruló természet mindenért kárpótol bennünket. Ennek a tavaszi kibontakozásnak csúcspontját és egyben betetőzését jelenti az orgonavirágzás. Nálunk ugyan nem szokás az orgonavirágzás ünnepéről beszélni, de orgonavirág és orgonaillat nélkül a magyar ember sem érezné teljesnek a májusi esték hangulatát. Így lett az orgona az év legszebb időszakának jellegzetes növénye, így vált a tavasz - május - orgona összetartozó fogalommá. Elnyíló virága azonban már évszakváltást jelez számunkra, a tavasz végét és a nyár közeledtét, de a természet évenként ismétlődő megújhodása által - az elmúlással szemben - az újjáéledés örömét, a biztató jövő reményét is.

Hazánkban, közkedveltsége ellenére sem nagy múltú növény, mert csak 200 évvel ezelőtt kezdték gyakrabban ültetni. Majd különleges szépsége lassan mindenkit meghódított, és ma már városon, falun, kertekben, parkokban egyaránt megtalálható.

Elterjedtsége ellenére a szakirodalom elég mostohán bánt a kiskertekben állandóan virágzó orgonafácskákkal és -bokrokkal. Pedig mennyivel szebb egy olyan orgonabokor, amelyet szakszerűen és igényének megfelelő helyre telepítenek, vagy olyan növények közé ültetnek, melyek színeikkel még hangulatosabbá teszik virágainak bugáit.

Ha az orgonáról általában beszélünk, csak a kertbe ültetett, májusban nyíló orgonabokrok jutnak eszünkbe, pedig vannak későbben virágzók, sőt a téli virágválasztékunk bővítésére alkalmas, hajtatott orgonák is. Hajtatása kifizetődő, különösen, ha egy-egy jeles napra időzítjük virágoztatását, ahogy azt Bercsek Péter megírta.

Érdemes a kert közkedvelt "mostohájára" is némi gondot fordítani, kis fáradságot rászánni. Oly régen vár az orgona szakszerű bánásmódra!