Előszó

Nevezetes és teljes mértékben jogosult ünnepet ül a Könyvnyomdászok Szakköre: fennállásának huszonötéves jubileumát. Az a kisded csoport, mely ezelőtt huszonöt esztendővel ennek a Körnek alapjait lelkes munkájával lerakta, talán maga sem gondolt arra, hogy az idők folyamán mivé fejlődik kezdeményezésük. Ők maguk sem álmodták talán, midőn a Kör bölcsőjénél állottak, hogy mily hatalmas, virágzó erkölcsi testület válik abból a szerény kis csoportból, mely kezdetben a kibontott zászló körül tömörült. Annál kevésbbé gondolhattak erre, mert - mint minden új dolognak - ennek a Körnek is fölös számmal voltak ellenségei s igen sokan azok közül, akik szakmánk társadalmi életében jelentős szerepet vittek, bizonyos különválási törekvéseket véltek az összesség kárára az új testületben felfedezni.

Ma már bátran állíthatom, hogy teljesen eloszlott az az előitélet, mely Körünk életének első éveit kisérte. Ma már mindenki belátja, hogy a szakmabeli tudás terjesztése, a szakirodalom fejlesztése nem áll ellentétben a szaktársi élet egyéb követelményeivel, sőt annak nélkülözhetetlen kiegészítő részét képezi. S a Könyvnyomdászok Szakköre szerencsés tapintattal illeszkedett bele a nagy egészbe: az össznyomdászság hatalmas, erős szervezetébe, működésével hangosan hirdetve, hogy a szakképzettség az anyagi jobblétért küzdők kezében a legerősebb fegyver s hogy szaktársaink ennek az érvnek meggyőző igazságát elismerik: annak taglétszámunk soha nem remélt nagyarányú és folytonos szaporodása a legbeszédesebb bizonyságtétele.

A Könyvnyomdászok Szakköre büszke önérzettel tekinthet vissza huszonöt év alatt elért sikereire és alapszabályszerű céljai érdekében kifejtett úttörő munkájára. Céltudatos, kitartó működése maradandó nyomokat hagyott a magyar könyvnyomtatás fejlődésének történetében. Felolvasásaival, nyomtatvány- kiállításaival, szaklapjával, évkönyveivel és egyéb kiadványaival nagy mértékben fejlesztette a szaktudást és nemes ízlést, a magyar szakirodalmat magas színvonalra emelte kezdetleges állapotából, szaktanfolyamaival pedig az ifjabb generáció számára megjelölte azt az utat, amelyen haladva saját boldogulásukat a legbiztosabban elérhetik. Az eredmény minden szónál hangosabban beszél s szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy Körünknek nincs oka szégyenkeznie végzett munkája miatt.

Pedig Körünk még nem érte el haladásában a tetőpontot. Vállvetett munkájában nem áll meg a betöltött negyedszázad után, hanem újult erővel törtet előre nagy céljai érdekében. A huszonöt esztendő magaslatáról csak azért tekint vissza az elmult idők küzdelmeire és fáradalmaira, hogy azokból újabb erőt, lankadatlan kitartást és okulást merítsen az eljövendő évek munkásságához.

E szerény füzet, mely a Könyvnyomdászok Szakköre huszonötéves történetét tárgyalja dióhéjba szorítva, korántsem öleli fel a Kör eseményekben gazdag életének minden egyes mozzanatát. Hisz nagy idő egy negyedszázad az emberi életben, a kisebb jelentőségű dolgok hamar elmosódnak s a történelem lapjain csak azoknak az eseményeknek emléke marad meg, amelyeknek hatása túléli a pillanatot. Ez a szempont vezette ez igénytelen sorok íróját e művecske megírásánál, melyre a Könyvnyomdászok Szakköre választmányának megtisztelő bizalma folytán vállalkozott.

A Kör története első tíz évének megírásához Láng József t. főtitkárnak 1892-ben megjelent érdemes munkája, az "Emlékkönyv a Könyvnyomdászok Szakkörének tíz évi működéséről" bő anyagot szolgáltatott. A további tizenöt esztendő eseményeinek leírása pedig a Kör egykorú jegyzőkönyvei nyomán készült.

Legyen e kis munka emlékjele a huszonöt év alatt megtett hosszú útnak az új negyedszázad küszöbén, melyet a Szakkör minden bizonnyal betölt, ha a szaktársak a jövőben sem vonják meg tőle odaadó, lelkes munkájukat, támogatásukat és szeretetüket. S a Szakkör maradjon továbbra is az, amivé lett: nélkülözhetetlen kiegészítő része az össznyomdászság szervezetének, lelkes művelője a szakirodalomnak, apostoli terjesztője a szakműveltségnek és melegágya a szaktársi erényeknek!