Előszó

Szabó László Tamás sokéves kutatói tapasztalattal, s a szocialista iskolát leleplező, a rendszerkritikus értelmiségi körökben igen népszerű, Rejtett tanterv című könyvével a háta mögött érkezett Debrecenbe. A tanárképzés alappillérének számító didaktika professzora lett. A neveléstudományi tanszéken a 90-es években az volt a szokás, hogy nemcsak a hallgatók és a doktoranduszok, hanem a tanársegédek is hallgatták a professzorok előadásait. E könyv szerkesztőinek közös élménye, hogy tanúi lehettünk annak a két évtizedes szakmai töprengésnek, melyet az ihletett, hogy a professzor érvényes választ keresett egy számára is sorsdöntő kérdésre. Mi az, ami a tanári "stafírung" (az ünnepelt kedvenc szavainak egyike) szubsztanciája? Mióta ismerjük, mélyből fakadó késztetést érez arra, hogy tisztességgel megfeleljen annak a kihívásnak, hogy mit jelent igazából a tanárok tanárának lenni.

Egyértelmű volt számunkra, hogy soha nem az aktuális oktatáspolitikai kurzusok törekvéseinek vagy a jogszabályi környezet változásainak praktikumra egyszerűsítése, s nem is az osztálytermi munkaszervezés vagy más technikák konkrétumai azok, amit üzenete lényegének tart. Az általa megfogalmazott válasz időtálló értékekre hívta fel a figyelmet. Nem véletlen, hogy előadásai az intellektuálisabb, vájt fülű hallgatókat vonzották igazán, akik hiányzás nélkül végigülték a szemesztert. Szabó László Tamás tematikáiból, s főként előadásai rejtett tantervéből az a meggyőződés bontakozik ki, hogy a tanári hivatásra való alkalmasság delikát (újabb kedvenc szó!) komponensei a hermeneutika és az elokvencia. Aki értette az előadásokat, élvezettel figyelte a saját belső diskurzusait tudatosan elemző előadót, aki színesen és érzékletesen ábrázolja saját korábbi nézeteivel folytatott vitáit, aki rákérdez következtetéseinek forrására, aki előadás közben is képes a többféle potenciális hallgatói értelmezés empatikus megragadására és a hangzó szöveg komponálása közben erre azonnal reflektál. Emellett az ily módon hitelessé vált tartalmat művészien szép, gazdag intellektuális utalásokkal telített, s a finom distinkcióknak is figyelmet szentelő világos beszédben önti formába.

Mit kínáltak tehát ezek az előadások útravalóul a leendő tanároknak? Az árnyalt, önreflexióra képes értelmiségi gondolkodást s az esztétikai élményt nyújtó előadásmódot, melyben a megszólalás műfajának, kontextusának szeizmografikusan pontos érzékelése, a szerkesztés adekvát eleganciája, a szókincs ingergazdagsága s a stílusregiszterek elegyítésének pikantériája tartja jóleső feszültségben a hallgatói figyelmet.

A pályatársakkal és a tanítványokkal együtt e kötet tanulmányaival köszönjük meg Szabó László Tamás professzor úrnak, hogy érzékennyé tett bennünket ezekre az értékekre!

a Szerkesztők