
CÍMLAP
A tanárok tanárának lenni...
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Curriculum vitae
Tabula Gratulatoria
I. A képzők képzése
Brezsnyánszky László: Pedagógusképzés regionális és történeti megközelítésben
Falus Iván: A tanárképzők sztenderdjei, a képzők képzése
Tóth Zoltán: "S ki viszi át fogában tartva" a kutatási eredményeket "a túlsó partra"?
Chrappán Magdolna: Tudós-tanár-képzés
Ádám Anetta: A felsőoktatási módszertani váltás feltételei és akadályai
Engler Ágnes: "Üzenet egykori iskolámba": tanárjelöltek a pedagógushivatásról
Pusztai Gabriella: "Befogad és kitaszít..."? A tanárszakos és más pedagógusjelölt hallgatók felsőoktatási integrációja
Fónai Mihály: Tanárszakos hallgatók professzió-képe: a deprofesszionalizálódás esete?
Buda András: Az információs társadalom tanártípusai
Hausmann Kóródy Alice: Elmélkedés a tanárok nyelvi kompetenciájáról
II. A nevelés tudománya
Buda Mariann: A teljesítmény méltósága
Fenyi Imre: Ismeretelméleti kérdések új típusú relevanciája - pedagógiai kontextusban
Peti Ildikó: Mi micsoda az inklúziós dokumentumokban?
Szendrei Julianna: Mumusunk - a mértékegység átváltás tanítása
Szíjártó Imre: A médiaműveltség összehasonlító pedagógiai megközelítésben
Duffek Mihály: A zongorapedagógia lehetőségei az előadói képesség fejlesztésében
Szabó Ildikó: A felsőoktatás a tudástársadalom felé vezető úton
Bordás Andrea: Pedagógusok szakmai tanuló közösségei szociokulturális konstruktivista megvilágításban
III. Társadalmi és történeti összefüggések
Györgyi Zoltán: Pedagógusok a munkaerőpiacon
Csoba Judit: Munkaerő-piaci változások, foglalkoztatáspolitikai programok Magyarországon
Kozma Tamás: A művelődési városközpontoktól a tanulórégiókig
Nagy Mária: A modern család előképe
Orosz Gábor: Prohászka Lajos A mai élet erkölcse című esszékötetének írásáról, kiadásáról, fogadtatásáról
Rébay Magdolna: "[N]agy múlt, becsületes jelen és sokat váró jövő."
Havas László: Cicero mint a genius locihoz kapcsolódó tanító-nevelő történetírás egyik megalapozója
Orosz Ildikó: A kárpátaljai magyar egyházi líceumok jövője
A kötet szerzői
Előszó
Szabó László Tamás sokéves kutatói tapasztalattal, s a szocialista iskolát
leleplező, a rendszerkritikus értelmiségi körökben igen népszerű, Rejtett
tanterv című könyvével a háta mögött érkezett Debrecenbe. A tanárképzés
alappillérének számító didaktika professzora lett. A neveléstudományi
tanszéken a 90-es években az volt a szokás, hogy nemcsak a hallgatók és a
doktoranduszok, hanem a tanársegédek is hallgatták a professzorok
előadásait. E könyv szerkesztőinek közös élménye, hogy tanúi lehettünk
annak a két évtizedes szakmai töprengésnek, melyet az ihletett, hogy a
professzor érvényes választ keresett egy számára is sorsdöntő kérdésre.
Mi az, ami a tanári "stafírung" (az ünnepelt kedvenc szavainak egyike)
szubsztanciája? Mióta ismerjük, mélyből fakadó késztetést érez arra, hogy
tisztességgel megfeleljen annak a kihívásnak, hogy mit jelent igazából a
tanárok tanárának lenni.
Egyértelmű volt számunkra, hogy soha nem az aktuális oktatáspolitikai
kurzusok törekvéseinek vagy a jogszabályi környezet változásainak
praktikumra egyszerűsítése, s nem is az osztálytermi munkaszervezés
vagy más technikák konkrétumai azok, amit üzenete lényegének tart. Az
általa megfogalmazott válasz időtálló értékekre hívta fel a figyelmet.
Nem véletlen, hogy előadásai az intellektuálisabb, vájt fülű
hallgatókat vonzották igazán, akik hiányzás nélkül végigülték a
szemesztert. Szabó László Tamás tematikáiból, s főként előadásai
rejtett tantervéből az a meggyőződés bontakozik ki, hogy a tanári
hivatásra való alkalmasság delikát (újabb kedvenc szó!) komponensei a
hermeneutika és az elokvencia. Aki értette az előadásokat, élvezettel
figyelte a saját belső diskurzusait tudatosan elemző előadót, aki
színesen és érzékletesen ábrázolja saját korábbi nézeteivel folytatott
vitáit, aki rákérdez következtetéseinek forrására, aki előadás közben
is képes a többféle potenciális hallgatói értelmezés empatikus
megragadására és a hangzó szöveg komponálása közben erre azonnal
reflektál. Emellett az ily módon hitelessé vált tartalmat művészien
szép, gazdag intellektuális utalásokkal telített, s a finom
distinkcióknak is figyelmet szentelő világos beszédben önti formába.
Mit kínáltak tehát ezek az előadások útravalóul a leendő tanároknak?
Az árnyalt, önreflexióra képes értelmiségi gondolkodást s az esztétikai
élményt nyújtó előadásmódot, melyben a megszólalás műfajának, kontextusának
szeizmografikusan pontos érzékelése, a szerkesztés adekvát eleganciája, a
szókincs ingergazdagsága s a stílusregiszterek elegyítésének pikantériája
tartja jóleső feszültségben a hallgatói figyelmet.
A pályatársakkal és a tanítványokkal együtt e kötet tanulmányaival
köszönjük meg Szabó László Tamás professzor úrnak, hogy érzékennyé
tett bennünket ezekre az értékekre!
a Szerkesztők