Tétel adatlapja

CÍMLAP

Juhász Júlia

Kilencvenkét évem

TARTALOM, FÜLSZÖVEG



Tartalom

I. RÉSZ GYEREKKOROM
Király utca 11.
Két család, két külön világ
Mikor milyen játék volt divatban
Negyven lány, kopott iskolapadokban
Vallásosságunk őszinte volt, bensőséges, igaz érzelem
Megjött a legszebbik napunk

II. RÉSZ 1935-1945
Csak szezonmunkák, húszfilléres órabérért
Mindenkinek megvan a maga útja
Első szerelmem
Óvatosabbnak kellene lennetek, ilyen időben
Mind príma szakember, és szervezett munkás
Menj Szarvasra, Rózsi nénihez
Öntudatosabbak, felszabadultabbak voltak, mint mi
Amire legsötétebb álmunkban se számítottunk
Miért szalad úgy az a lány? És miért lohol utána a katona?

III. RÉSZ 1945-56
Hittük is, hogy így lesz
Vár engem, jöjjek, amint csak lehet
Az lesz a dolgom, hogy emberekkel foglalkozzam
Fantasztikus érzés volt, de szorongató is
Egy ilyen embernek adnál kosarat!
Mindenfélét kitaláltunk, ami nem került pénzbe
Teljesen ki voltam borulva
Valóságos főnyeremény volt ez a cserebere
Történelmi dolgokat éltem át

IV. RÉSZ 1957-2013
Cikkeim sokszor vitát kavartak
Nyolc év gyilkosságért
Nyugdíjas éveink
Miért ne írhatnék riportok helyett könyveket?
Másfél évet kaptunk még a sorstól
Nekem mindig kellett valami, amibe bele tudok feledkezni

Kronológia


Fülszöveg

Juhász Júlia Aranytollas újságíró, a Híradás a Dzsumbujról, a Hitek, sorsok, vallomások, a Találkoztam boldoguló cigányokkal is szerzője ezúttal saját élete meséjével gyönyörködteti az olvasót. Gyermekkor egy vallásos, szegény zsidó családban, segédmunkák koldusbérért, cionista, szocdem, majd kommunista kötődés, életveszélyes bujkálás az üldöztetés idején, soha nem látott kulturális élet megteremtése egy munkáskerületben, a forradalmi események és a Kádár-kor munkásvilágának megörökítése - egy erős hittel átszőtt, nem mindennapi életút állomásai a szerzőtől megszokott őszinte, izgalmas feldolgozásban.

"Írás közben mintha egy színjáték pergett volna előttem. Láttam a Brecssnejder bácsit, amint meztelenül énekel az ablakban; a Breszler Juliskát, amint nyakig betemeti a húgomat a homokba; hallottam, mintha a mennyországból jönne, ahogyan a szombati asztalnál a nyolc Weiss gyerek együtt énekel; újraéltem azt a gyönyörűséget, amikor első szerelmemmel ródliztunk a Svábhegyen; összeszorította a szívemet a rémület, amikor belépett Fittaiékhoz a detektív: "megtudtuk, hogy maguk zsidó személyeket bujtatnak a szekrényben". Kislány voltam, aki a téren diabolózott, fiatalasszony, aki örült a rózsadombi lakásnak, és idős nő, aki három unokájával vízibiciklizik a balatoni üdülőben. Megjelent előttem minden, ami jó és rossz történt az életemben. Leírtam, és visszatettem az emlékek közé. Most már megmarad minden történet, amit eddig csak meséltem a gyerekeimnek. Fehér papíron, fekete betűkkel. Amíg világ a világ..."


  
×