
CÍMLAP
Juhász Júlia
Kilencvenkét évem
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
I. RÉSZ GYEREKKOROM
Király utca 11.
Két család, két külön világ
Mikor milyen játék volt divatban
Negyven lány, kopott iskolapadokban
Vallásosságunk őszinte volt, bensőséges, igaz érzelem
Megjött a legszebbik napunk
II. RÉSZ 1935-1945
Csak szezonmunkák, húszfilléres órabérért
Mindenkinek megvan a maga útja
Első szerelmem
Óvatosabbnak kellene lennetek, ilyen időben
Mind príma szakember, és szervezett munkás
Menj Szarvasra, Rózsi nénihez
Öntudatosabbak, felszabadultabbak voltak, mint mi
Amire legsötétebb álmunkban se számítottunk
Miért szalad úgy az a lány? És miért lohol utána a katona?
III. RÉSZ 1945-56
Hittük is, hogy így lesz
Vár engem, jöjjek, amint csak lehet
Az lesz a dolgom, hogy emberekkel foglalkozzam
Fantasztikus érzés volt, de szorongató is
Egy ilyen embernek adnál kosarat!
Mindenfélét kitaláltunk, ami nem került pénzbe
Teljesen ki voltam borulva
Valóságos főnyeremény volt ez a cserebere
Történelmi dolgokat éltem át
IV. RÉSZ 1957-2013
Cikkeim sokszor vitát kavartak
Nyolc év gyilkosságért
Nyugdíjas éveink
Miért ne írhatnék riportok helyett könyveket?
Másfél évet kaptunk még a sorstól
Nekem mindig kellett valami, amibe bele tudok feledkezni
Kronológia
Fülszöveg
Juhász Júlia Aranytollas újságíró, a Híradás a Dzsumbujról, a Hitek,
sorsok, vallomások, a Találkoztam boldoguló cigányokkal is szerzője ezúttal
saját élete meséjével gyönyörködteti az olvasót. Gyermekkor egy vallásos,
szegény zsidó családban, segédmunkák koldusbérért, cionista, szocdem, majd
kommunista kötődés, életveszélyes bujkálás az üldöztetés idején, soha nem
látott kulturális élet megteremtése egy munkáskerületben, a forradalmi
események és a Kádár-kor munkásvilágának megörökítése - egy erős hittel
átszőtt, nem mindennapi életút állomásai a szerzőtől megszokott őszinte,
izgalmas feldolgozásban.
"Írás közben mintha egy színjáték pergett volna előttem. Láttam a
Brecssnejder bácsit, amint meztelenül énekel az ablakban; a Breszler
Juliskát, amint nyakig betemeti a húgomat a homokba; hallottam, mintha
a mennyországból jönne, ahogyan a szombati asztalnál a nyolc Weiss
gyerek együtt énekel; újraéltem azt a gyönyörűséget, amikor első
szerelmemmel ródliztunk a Svábhegyen; összeszorította a szívemet a
rémület, amikor belépett Fittaiékhoz a detektív: "megtudtuk, hogy
maguk zsidó személyeket bujtatnak a szekrényben". Kislány voltam, aki
a téren diabolózott, fiatalasszony, aki örült a rózsadombi lakásnak,
és idős nő, aki három unokájával vízibiciklizik a balatoni üdülőben.
Megjelent előttem minden, ami jó és rossz történt az életemben.
Leírtam, és visszatettem az emlékek közé. Most már megmarad minden
történet, amit eddig csak meséltem a gyerekeimnek. Fehér papíron,
fekete betűkkel. Amíg világ a világ..."