Bevezetés

Kárpátalja régészetével már több neves régész, történész is foglalkozott. Pontosabban a régészeti felfedezésekkel és a neves régész személyiségek életével egyaránt. Ezen kutatások eredményei alapján elmondható, hogy szűkebb pátriánk - Kárpátalja - igen távoli múltra tekint vissza, és igen gazdag hagyományokkal rendelkezik a régészeti tevékenységgel kapcsolatban. Jelen munkánk is ezt az örökséget próbálja meg felmérni: kísérletet tesz arra, hogy bemutassa Kárpátalja két világháború közötti régészetét a rendelkezésre álló források alapján. Bemutatja a Kárpátalja területén működő régészettel foglalkozó intézmények létrejöttét, azok céljait, felmerülő problémáit, valamint régészeti ásatásait 1918 és 1946 között. Kutatásunk be kívánja mutatni a kiemelkedő régészek tevékenységét, eredményeit, megpróbál képet adni arról, hogyan jelentek meg a sajtó lapjain a régészettudományban a két világháború között elért sikerek Kárpátalján hogyan jelentek meg a korabeli sajtó lapjain.

Hogy miért fontos a sajtó ebből a szempontból? Azért, mert az egyik legfontosabb korabeli információközlő forrás az újság volt, és jelenleg is az, hiszen mindennapi kapcsolatban állunk vele. Ez a XX. század 20-40-es éveire talán hatványozottan igaz. Néha csak a különböző napilapok, hetilapok adnak pontos képet a világban zajló különböző eseményekről, esetünkben akár a régészeti leletek előkerülésének pontosabb körülményeiről. Közelebb kerülnek hozzánk a bennük közölt információk, és elolvasásuk által alapvető ismereteinkké lesznek. Ezekből az ismeretekből alkotunk képet környezetünkről és a világban zajló eseményekről. Mindezen gondolatból kiindulva került megfogalmazásra a munka utolsó fejezete. Kutatásaink forrásait a Kárpátaljai Területi Állami Levéltárban (Beregszászban) őrzött okmányok képezik.

A munka során megfogalmazódtak bizonyos célok. A legfontosabb az, hogy bemutassuk, mennyire tükrözte vissza a sajtó a legújabb régészeti eredményeket a két világháború között, a másik pedig az, hogy azt a képet mutassuk be, amely a XX. század elején a Kárpátalján élő, magyar sajtót lapozó olvasó elé tárult a legújabb régészeti kutatásokról. Ennek kapcsán több kérdés is felmerült. Milyen mértékben voltak a közölt információk hitelesek a tudományosság szempontjából? Összefüggött-e a hitelesség azzal, hogy szakember vagy laikus közölte-e az aktuális cikket? Közölt-e minden régészeti ásatást a sajtó? Milyennek ismerték meg a kiemelkedő régészek (Jankovich József, Jaroszlav Böhm) tevékenységét az olvasók? Milyen módon kerültek elő a régészeti leletek? Milyen körülmények között bukkantak az egyes leletekre? Pontosabban írja-e le a sajtó a megtalálás körülményeit, mint a régészek? Ezeknek a felmerült kérdéseknek a megválaszolásával is foglalkozik a munka.

A XX. század 20-as éveiben a Kárpátalján folyó régészeti élet szervesen összefonódott Jankovich József nevével. Munkássága kiterjedt úgy a régészeti ásatásokra, mint a rendszerező munkálatokra, így Jankovich József szintén hagyott az utókorra számos, Kárpátalja régészeti életét érintő tudományos írást. Ezek egyike az 1942-ben a Hajnal Kárpátaljai Tudományos Társaság folyóiratában megjelent, "A munkácsi Lehoczky-múzeum régészeti ásatásai a cseh megszállás alatt" című tanulmány.

Kutatásunk során azonban számos problémával is szembekerültünk. Ezek egyike a minimális mennyiségű információ, hiszen akár napjainkban, akkor is korlátozott számú régészeti írás látott napvilágot a sajtóban. A levéltári kutatás során tapasztalhattuk, hogy hiányosak a lapgyűjtemények, a meglévő kötetek pedig alig vagy egyáltalán nem tartalmaznak régészeti témájú anyagokat. Ennek ellenére arra törekedtünk, hogy a rendelkezésre álló forrásokat olvasóink elé tárjuk, és teljes képet mutassunk az említett kor régészetéről.