Előszó

Az olvasó a vallási néprajz, vallási antropológia témakörében íródott tanulmányaimnak első kötetét tartja a kezében - másfél évtizedes kutatásom termékét, amely többségében magyarországi vagy más külföldi szakfolyóiratban, kiadványban látott napvilágot. A kutatás helyszínéül azonban mindannyiszor a volt Bereg, Ung és Ugocsa megyék, azaz a mai Kárpátalja szolgált. Ez utóbbi okból fogadtam el a felkérést e gyűjtemény összeállítására, hogy ezek az írások szűkebb pátriámban is olvashatók legyenek az érdeklődők és a helyi kutatók számára egyaránt.

Bár különböző aspektusból és más-más megközelítésből, de kutatásaim fő irányát a görög katolikus egyház és közösségeinek identitásvizsgálata jelentette. Vizsgálataim összegzéseképpen azt állapítottam meg, hogy a mai kárpátaljai magyar görög katolikusok identitása olyan kulturális konstrukció, amelynek eredeti (ruszin) nyelvi kontinuitása megszűnt - csupán vallása őrzi egykori hovatartozását -, ennek eredményeképpen vérségi leszármazását az idő a feledés homályába temette, ezáltal nemzeti identitásának tartalma megváltozott s nyelvi- kulturális entitásán keresztül egy új "elképzelt közösséghez," a magyar nemzethez tartozónak definiálja önmagát, amely - különösen a 20. század második felétől - a politikai határokon átívelő etnikai-kulturális szolidaritás meglétét tételezi, sőt sok esetben nyilvánvaló evidenciaként fogalmazza meg. A kisebbségi identitás mindig politikai vonatkozásokat is tartalmaz, kettős helyzetéből következik, hogy nemzeti és politikai lojalitása nem esik egybe, így a jogi-politikai kerettel körülhatárolt kisebbségnek önmagát mindig belülről is fel kell építeni, ezért indokolt nem identitásváltásról, hanem inkább identitásépítésről beszélni. Adott esetben az identitás történeti kategóriaként értelmezendő, amelyet épp történetiségénél fogva a változás jellemez. A változások során azonban rendszerint valamifajta kontinuitás fennmarad. Ez a kontinuitás - a mi esetünkben - a vallás. Az etnikai és vallási identitás mindig szorosan összetartozó jelenségek: előbb az etnikum határozta meg a vallását, majd a vallás lett az etnikumot strukturáló tényező. A kárpátaljai magyar görög katolikusok példája is ezt bizonyítja, hogy az adott közösség korábbi etnikai jegyei, köztük etnikai hovatartozási tudatuk feledésbe merült, mára csupán a környezetüktől eltérő hagyományaiknak vallásos rétegeit őrzik.

A másfél évtizedes lokális vizsgálataim még arra figyelmeztetnek, hogy az adott közösség nem alkot homogén csoportot sem települési, sem társadalmi, sem kulturális, sőt - történetileg - vallási szempontból sem, ha annak elfogadott intézményes keretének az egyházat tartjuk. A különböző identitáselemek: antropológiai, pozícionális, ideologikus és egyéb embléma jellegű identitáselemek már magában a kultúrában mintázott, modellszerű alakot öltenek, amelyek alternatív cselekvési lehetőséget rendelnek hozzá egyazon szerephez. A hierarchizálás elve empirikus megközelítésben a terepmunkán szerzett személyes kontaktusból és azokból az élettörténetekből bonthatók ki, amelyeket a személyes fontosság élménye s az egyén aktív jelentéstulajdonítási műveletei teremtenek meg. S nyomon követhetjük azt a folyamatot, milyen bonyolult módon kapcsolódnak össze az élettörténetek a történelemmel.

A görög katolikus egyház is egy sajátos történeti folyamaton ment keresztül (unió-reunió legalizáció), amelyet épp ezért olyan változásként kell vizsgálni, amely konfliktusaival együtt egy új kulturális és vallási magatartás, új tradíció és nyelvezet kialakulását eredményezte.

Tanulmányaim többségének célja, hogy a mai Kárpátalján az 1949-ben megszüntetett görög katolikus egyházmegye és az 1989-es politikai fordulat hatására visszanyert legitimitás által bekövetkezett változásokat az egyházmegye magyar nyelvű községeiben megvizsgálja. A nyelvi változások dinamikáját nem egy időpont kiragadásával, hanem folyamatában, társadalmi, történelmi és demográfiai változásokba ágyazva, történeti források alapján próbáltam nyomon követni. Az 1990-es évek változása azonban egyúttal egy konfliktussorozat kezdetét is jelentette, ezért több tanulmányban foglalkozom a vallási hovatartozás köré szerveződő konfliktusok természetével, a hátterükben meghúzódó érték- és érdekellentétek feltárásával. Néhány munkám célkitűzése között szerepel a vegyes etnikumú települések interkulturális kommunikációjának, a nemzetiségek közötti szociális kapcsolatoknak, a mindennapok etnikumközi érintkezéseinek a bemutatása. Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy vizsgálataim a kárpátaljai görög katolikusok történetének csupán egy szeletét próbálja felölelni, vallásosságuknak azon mozzanatait, amelyeknek etnikai vonatkozásai vannak. Nem volt célom a vallástörténészek kompetenciájába tartozó vallástörténeti kérdések tárgyalása, csupán e közösségek mindennapi életén keresztül bemutatni, hogy a "mindennapos ismétlődések észrevétlen eltolódásai" hogyan konstituálják az egyház "kisbetűs történelmét," társadalmi fenntartó jelentőségét.