Ajánlás

Különös, sokfelé ágazó, felkavaró, nyomasztó és felemelő könyv (Az) utolsó grönlandi viking. Regény, de csak első pillantásra az. Talán történelmi regény, vagy szeszélyes, személyes történelmi visszapillantás. Mindenesetre úgy érezzük, hogy ha nem is rendszerező, tudományos munka, széles körű történelmi ismeretanyag van mögötte. Írója lehetne történész vagy leleményes filológus is. De ha jobban odafigyelünk, az a gyanúnk támad, hogy a történelem, a valahai tények, események csak hordozó anyagai valami másnak. Leginkább egy nagyon személyes, de sok mindenhez kapcsolódó, sok forrásból táplálkozó bölcseleti világszemléletet sejtünk benne. A szerző halálnaplónak mondja munkáját. Egy ember egyetemes igényű élettörténete. Különös, meghökkentő formai lelemény: a helyhez, időhöz kötött elbeszélés egy kisebb-nagyobb közösséghez kötődik, de úgy érezzük, mindannyiunk sorsáról, haláláról, egy lehető más világot ígérő létéről szól. És ez a halálnapló gondolati megformálását tekintve, különféle archaikus elemeivel együtt is, minden ízében jelenkori jelentést hordoz. De hadd tegyem azt is hozzá, hogy bármennyire metafizikai, ontológiai természetű is ez az írás, nem tisztán elméleti-bölcseleti sugallatú. Nagy kedvvel olvastam leírásait. Ahogy egy-egy tárgyat, testet, jelenetet megidéz, az foghatóan anyagszerű. Szemlátomást szereti és meg tudja formálni a drámai, többnyire tragikus helyzeteket, a meg-megsűrűsödő részleteket. Van benne valami ősi kegyetlenség, az erőszak, a gyilkolás, a kínzás már-már kedvtelő színpadra állítása. Jó volna, ha ezt a rendhagyó könyvet más nemzetiségű olvasók, szakemberek, gondolkodók is megismernék. Leginkább persze a skandinávokat érinthetné.

2014. november 3.
Lator László