Bevezetés

Kecskemét 1368-ban, egy Nagy Lajos király által kiadott oklevélben történt első említése óta jelentős szerepet töltött be a magyar történelemben.

A Hunyadi- majd Jagelló-kori mezőváros-oppidum a Duna-Tisza köze talán legjelentősebb központja volt.

Az 1541 utáni időszakban, mint szultáni tulajdonú khász-birtok, jelentős kedvezményekkel rendelkezett, azonban a visszaszerző háborúk végén a katonai mozgások és hadműveletek jelentős megterhelést jelentettek számára.

Bár a város nagy lelkesedéssel áll II. Rákóczi Ferenc zászlai alá, az 1703-11 közötti évek számos nehézséget hoztak a városnak. Innen indult 1705 őszén Bottyán János generális a Dunántúl felszabadítására. A város számára jelentős adók jelentettek növekvő terheket, 1707-ben a rácok betörése okozott súlyos tragédiát, pusztítást.

1711 után bár békés évtizedek köszöntöttek a városra, Kecskemét és környéke nagyszámú katonát küldött a Habsburg-birodalom hadseregébe.

A kecskeméti katonák ott voltak a Habsburg-birodalom Poroszország, a Törökország, a Francia Köztársaság majd a Francia Császárság elleni háborúkban.

1848-ban Kecskemét népe a magyar március vonzásában először Szenttamáshoz küldött nemzetőröket, majd Kossuth Lajos gyújtó szavára Pákozdhoz. A szabadságharc további időszakában számos kecskeméti tiszt és honvéd szolgálta a haza szabadságát.

Kecskemét és vidéke katonái résztvevők voltak az önkényuralmi rendszer hadseregének különféle háborúiban.

Az 1867 után az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadserege és az újjászületett magyar hadügy tekintetében is jelentős szerepet töltött be Kecskemét. Az 1878-as boszniai háborút követően ide helyezték a 38. közös Mollináry ezredet, mely története összenőtt a várossal, hiszen a város és környéke hadkötelesei ezen ezred kötelékében indultak az I. világháború frontjaira, és szereztek dicsőséget a városnak. Itt állomásozott vagy itt volt a kiegészítési terület a 7. Vilmos huszárezred és a 29. népfelkelő ezred számára is. E katonai egységek számára épültek Lestár Péter és Kada Elek polgármestersége időszakában a város nagy kaszárnyái.

Az 1918-19-es forradalmak, majd az ellenforradalom kezdetén erőszakos eseményekre, konfliktusokra került sor Kecskeméten.

Kecskeméti katonák és szabadcsapatok harcosai tőlük telhetően küzdöttek az ország feldarabolása ellen. Ott voltak Balassagyarmat 1919 januári megvédésében, majd 1921 őszén Sopron és a Várvidék megtartásáért vívott harcokban.

A Horthy-korszakban a városban állomásozott a 7. Zrínyi Miklós gyalogezred, a 13. hadosztály tüzérezrede.

A Zrínyi Miklós gyalogezred és a kecskeméti tisztek és honvédek részesei voltak az 1938-41 közötti területi revíziónak, majd a Keleti front, a Don- kanyar harcainak, majd az 1944-45 folyamán hazánk területén vívott küzdelmeknek is.

Magyarország, így Kecskemét is 1945, majd 1948 után egy tőlünk lényegében teljesen idegen hatalmi és politikai szféra része lett.

A városban ettől függetlenül jelentős katonai alakulatok, szervezetek működtek tovább az 1950-es évektől. Természetesen e szervek működésére a korábbiaktól teljesen eltérő politikai, ideológiai, kulturális szempontok nyomták rá bélyegüket az 1990-es rendszerváltásig.

Csak az 1956-os forradalom és szabadságharc pár napja jelentett visszatérést a magyar nemzeti értékekhez. Szinte négy évtized telt el a hivatalos internacionalista szemlélet befolyása alatt.

Még 1989-ben is párttitkári ellenállást váltott ki egy kitűnő, magas rangú hajózó tiszt kísérlete a Puma-század név felvételére, és a II. világháborús és az akkori hajózók találkozója megszervezésére.

Mindettől függetlenül a város köztudatában tovább éltek az 1944 előtti nemzeti és katonai hagyományok. Számos értelmiség, hivatásos katona, elkötelezett militária-gyűjtő ettől függetlenül kutatta, ápolta a magyar múltat.

Szerencsésebb történelmi helyzetű, sorsú országokban akár a közelmúlt történései, hadtörténete is tárgyilagos módon feltárhatóak, közölhetőek voltak. Sajnos hazánkban ez az említett periódusban nem érvényesülhetett.

A múlt újragondolására, a régi értékek felelevenítésére csak 1990 után kerülhetett sor.

A legfontosabb szempont, feladat a Magyar Királyi Honvédség szerepének helyretétele, reális értékelése volt, ugyanis az 1948 és 1989 közötti időszakban a Magyar Királyi Honvédség a politikában, az oktatásban, a sajtóban és publicisztikában lényegében csak negatív előjellel kaphatott említést.

Mikor az 1990-es évtized kezdetén megszerveződött Kecskeméten a Honvéd Hagyományőrző Egyesület, számos volt II. világháborús katona mellett elkötelezett szimpatizánsok is a soraiba léptek.

A HOHE több mint két évtizedes tevékenysége során a hazafias nemzeti értékrend alapján nem kizárólag a II. világháborús, de nemzeti hadtörténetünk, a város és a megye e vonatkozású összes hagyománya ápolására vállalkozott.

A következő oldalakon ismertetjük tevékenységünk területeit, néhány visszaemlékezést is közzéteszünk.

Munkánkat mindenféle anyagi érdekeltség nélkül, a saját anyagi forrásainkból, kizárólag elkötelezettségből végezzük.

Úgy érezzük, hagyományaink, a múlt erre köteleznek minket.