CÍMLAP
N. Pál József
Modernség, progresszió, Ady Endre és az Ady-Rákosi vita
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Foreword from the editors-in-chief
I. Bevezetés
II: Módszertani előhang
III. Az Ady-recepció irányai, eszmei ideológiai változatai
1. "Magányos" szakmai kísérletek 1945-ig
2. Konzervatív értelmezések
3. Harmadikutas törekvések, a népi mozgalom Ady-képe
4. A baloldali progresszió Ady-képe a két világháború között
5. Ideológiai homogenitás és szakmai értelmezések 1945 után
IV. Ady, az irodalmi modernség s a progresszió viszonya
1. Az azonosulás és a feszültség paradoxona
2. A világkép kiforrása s körülményei
3. A beérkezés - a modernség és a progresszió zászlaja
4. A pozíció s a feszültség körülményei s következményei
V. Az ellenfél - a militáns konzervativizmus képviselője: Rákosi Jenő
VI. Út a vitáig - Ady és Rákosi Jenő viszonyának alakulása
VII. Az Ady-Rákosi-vita
1. Előzmények s körülmények a háború idején - a vita kirobbanása
2. A vita kibontakozása - érvek és tendenciák
3. Az Ady-Rákosi-vita - Ady felől
VIII. Összegzés
Summary
Irodalomjegyzék
Bevezetés
Ady művét életében s halála után is viták sorozata kísérte. A folytonos polémia lehetőségét az életmű megszületésének, alakulásának, valamint a recepció 1919 utáni históriájának művészet- és történelemértelmezési feszültségektől terhelt körülményei és az életműnek a magyar irodalom történetében példátlan összetettsége együtt adták. Ady fellépése a magyarországi polgárosodás, illetve a klasszikus modernség sűrűsödésének pontján nemcsak irodalmi, de lét- s egyúttal történelemszemléleti fordulatot, valóságos forradalmat is hozott. A korszak progresszív - nemcsak irodalmi, művészeti - jelenségeit asszimiláló, s önnön arcára hasonító műve a kor felfogása szerint "ezer éves" magyar irodalom- és történelemszemlélet megtörését, felülírását jelentett úgy, hogy e világkép fókuszában korántsem a - magyar és egyetemes - hagyomány eltörlése, hanem annak radikális újraalkotási, újrafogalmazási igénye állt. Költészetének - s vele azonos gondolati gyökerű publicisztikájának - motívumrendszere az egyetemes s a magyar tradíció teljességét mozgósította szinte, világképének mindenségigényét az ellentétes értéktartalmak feszültségeinek erőtere adta. Egész-élménye, vagy minden-élménye érzéki s szemléleti gyökerű volt egyszerre, ennek alkotásbéli - és számára elszakíthatatlanul életbéli! - érvényesítését folytonos küzdelemként, az alkotásért való küzdelemként is (!) értelmezte, nyelvét, életművének (s benne köteteinek) szerkezetét ez a küzdelem, s ennek a küzdelemnek a permanens tudata határozta meg. Nem lehetett "csak" költő, miközben létezését - látszólag paradox módon - költői létezésként fogta föl.
...
Az az Ady, az az életmű, s az az Ady-tradíció, akiről s amiről így (is) beszélünk, sose lesz csak a - szűkebb értelemben vett - szaktudomány ügye. S kivált így van ez, ha a művet kísérő polémiák számbavételéről van szó. Azok - az 1905-06-os "beérkezést" követő, egyébként a szakirodalom nagy részének állításával ellentétben korántsem oly viharos vitától a szenvedélyesen radikális 1915-16-os Ady-Rákosi Jenő polémiáig - sosem elsősorban a műről, mint esztétikai jelenségről, hanem értékválasztási preferenciákról, eszmei-ideológiai szándékokról, emberi, társadalmi és nemzeti jövőképek, törekvések összeütközéséről szóltak mindig, akkor is, ha a vita a mű nyelvi-stilisztikai-esztétikai dimenzióján belül látszott maradni. Az Ady-vita, vagy az Ady-pör nemcsak irodalomtörténet. Morális értékválasztások, eszmék s téveszmék, históriai utak és tévutak összeütközésének története is.