Bevezetés

A 9. századi magyar honfoglalást követően, a kárpát-medencei megtelepedés nemzetségi rendben történt. A társadalom vezető rétegét képező száznyolc nemzetség - de különösen is a nemzetségfők - szállásterülete egyben a helyi politikai, gazdasági élet központját képezte.

Borsod vármegye bölcsője egykor a Bódva-völgyében fekvő kicsiny Borsod faluban ringott - ma Edelény város külterülete. A névadó Bors vezér ősi földvárának tövében a feudalizmus korai szakaszától fogva - a környező uradalom központjaként - nemesi udvarház (curia nobilitaris) működött.

E tanulmány az itt folyt feudális típusú gazdálkodás 19. századi formáit próbálja bemutatni hiteles forrásokra támaszkodva.

Bepillantást nyerhetünk egy középkori eredetű nemesi udvarház és lakóinak provinciális hétköznapjaiba. Végigjárhatjuk a terméskőből emelt épület több mint tíz helyiségét, az antik klasszikusokat rejtő könyvtáron át, a szalonok tündöklő barokk és rokokó díszein, a tropikus hangulatú télikerten át a romantikus toronyig. Képzeletben sétálhatunk a kastély ötholdas - Bódva folyó által körülölelt - díszparkjában, megcsodálhatjuk az aranyhalas szökőkutat, antik kőszobrot, s a sétautak alatt elterülő, friss tengeri homokkal felszórt strandot.

Ugyanekkor korabeli levelek, naplók, visszaemlékezések alapján első kézből kapunk tájékoztatást az itt folyt birtokos életről, a Bódva-völgyi nemesség hétköznapjairól, a ceremoniális vadászatokról, szamócázásokról, halászatokról, fürdőzésekről, házi hangversenyekről, agarász-és lóversenyekről, valamint az álmos feudalizmust őrző megyegyűlésekről, a kétközpontú Osztrák-Magyar Monarchia fővárosaiban eltöltött vigalmakról stb.

Bevezetést kapunk a középkori eredetű birtok irányításába, megismerhetjük az uradalmi cselédek tevékenységét: a kerékgyártó, kovács, molnár, majoros, vadőr, erdőkerülő, dohánykertész, béres, kőfejtő, juhász stb. mindennapjait. Végigvonul előttünk - az udvarház közvetlen személyzeteként - a szobalány, komorna, szakácsné, parádéskocsis, kertész stb. Megismerhetjük Borsod utolsó feudális típusú földesurát, Szekrényessy Árpádot, személyiségének és a közpályán betöltött szerepének bemutatásával.

Végezetül a "Vörös csillag" Borsod felett című fejezetben a birtok utóéletét, sajátosan kelet-európai sorsát tanulmányozhatjuk, az első (1919) és második (1948-1990) kommunista diktatúrák időszakában. Kiderül, miként lett a virágzó nemesi uradalomból sztálinista típusú termelőszövetkezet (kolhoz), virágzásból pusztulás, az egykori kultúrcentrumból szánalmas állapotokat mutató valóság.