Na'Conxipánt Gulácsy Lajos fedezte fel. Nem ő alapította, dehogy, mindig is létezett. A költők, festők, bohémek világa ez, a kezdetek óta, Yorick, Bolond Istók, Petruska szülőföldje, halhatatlan hazája.

A magyar költészet rendhagyó óriásai sűrűn látogatják, a huszadik század egyik legnagyobb mestere, Weöres Sándor gyakran volt vendége, nem csak az idő tájt, mikor éppen úti jegyzeteket írt róla. De itt osztotta szét József Attila medáliáit, itt születtek Kormos István legtitokzatosabb versei, de betévedt girbegurba utcáiba, cirkuszos arisztokrata-polgárai közé Nagy László, Kiss Anna, Kányádi Sándor és ki mindenki még...

Valakik kétségbeesetten próbálnak odaátról megtalálni bennünket. Jönnek a táviratok szakadatlan, próbáljunk végre felelni rájuk!

Legjobb, ha Weöres Sándornak címezzük a válaszokat, ő átadja, jól tudja, melyik kinek jár. Ha Na'Conxipán királyság lenne, biztos, hogy ő viselné a koronát. Szerencsére nem az, így félállásban szenátorként, félállásban postamesterként mindenkor áll szíves rendelkezésünkre.

Isten éltesse odahaza a századik születésnapján!