Életrajz

Halász Ignác (Tés, 1855. május 26. - Budapest, 1901. április 9.) Nyelvész, irodalomtörténész, utazó, író, műfordító, egyetemi tanár egyszemélyben. Szülei Fischer Ignác tanító és Fleischer Júlia, öccse Halász Gyula újságíró. Rokonszenves, sokoldalú alakját kevés figyelemben részesítette az utókor.

Elemi iskoláit Várpalotán, a gimnázium 6 osztályát Veszprémben végezte, majd Budapestre ment. Nehéz életkörülményei miatt azonban hamarosan Székesfehérváron vállalt nevelői állást. Itt tette le az érettségi vizsgát. Nyelvtehetsége már ezekben az években megmutatkozott.

1873-tól a budapesti egyetem bölcsészkarának hallgatója. Tanárai közül különösen Budenz József volt rá nagy hatással. 1877-ben szerzett tanári oklevelet. Rövid ideig a fővárosban, 1878-tól Székesfehérváron középiskolai tanár. 1892 szeptemberében Budapesten kapott állást a VI. kerületi reáliskolában. 1893 elején a magyar nyelvhasonlítás magántanára lett a budapesti egyetemen, ugyanezen év decemberében pedig már a kolozsvári egyetemre nevezték ki a magyar nyelv és az ugor összehasonlító nyelvészet tanárává. 1888. május 4-én a Magyar Tudományos Akadémia, 1889-ben a helsinki Finnugor Társaság választotta levelező tagjává. Mindeközben az akadémia anyagi támogatásával három tanulmányutat tett a Svédországban és Norvégiában élő lappokhoz (1884, 1886, 1891).

Sokrétű és termékeny irodalmi munkásságot fejtett ki, elsősorban a nyelvészet terén, de irodalomtörténeti tanulmányai, útleírásai, fordításai is gyakran megjelentek a korabeli lapokban és folyóiratokban (Magyarország és a Nagyvilág, Fővárosi Lapok, Vasárnapi Ujság, Budapesti Szemle, Magyar Nyelvőr, Egyetemes Philologiai Közlöny, Nyelvtudományi Közlemények, A Külföld, Akadémiai Értesítő, Földrajzi Közlemények. Magyar Salon, Élet, Pesti Napló, Az Én Ujságom). Móka bácsi álnéven gyermekmeséket írt és fordított. Több tankönyv szerzője. Önálló köteteinek a száma megközelíti a húszat.

Ígéretesen induló és kiteljesedni látszó pályafutását váratlan korai halála törte derékba. Mindössze 46 évet élt, mégis jelentős életművet hagyott hátra, melynek legértékesebb vonulatát a lapp nyelvre és népre irányuló kutatásai alkotják. Ezekről Lakó György a következőket írta:

"Első tanulmányútján a svédországi déli lappok nyelvjárásait vizsgálta, második és harmadik tanulmányútján pedig Norvégiában végzett kutatásokat egyrészt olyan svédországi lapp törzsek körében, amelyek nyárára át szoktak költözni norvég területre, másrészt egy Svédországból Norvégiába áttelepült lapp népcsoport lakóhelyén. Népköltészeti termékeket, ragozási paradigmákat meg szóanyagot gyűjtött. A svédországi déli-lapp nyelvjárások beszélőinek nyelvén ő közölt elsőnek szöveganyagot, s e nyelvjárásokról ő adott először nyelvtani tájékoztatást. Négy kisebb-nagyobb kötetet töltenek meg azok a szövegek, amelyeket rövid pár hónap alatt a déli lapp, továbbá az umei, a pitei, a lulei és a Torne-lappmarki nyelvjárásterületről feljegyzett. Szövegei sokat nyújtanak a lappok ősi vallására, mese- és mondavilágára, továbbá szokásaira irányuló folklorisztikai kutatásoknak. Szövegeinek szótárak, illetőleg szójegyzékek alakjában való feldolgozása az a második mód, amelyen előre vitte a lappológiát. Legterjedelmesebb déli-lapp szótára. Szójegyzékei a lulei, pitei és a karesuandói nyelvjárások szókincsének megismeréséhez járultak hozzá, s közülük a pitei máig is megőrizte értékét. Amíg eddig említett művei inkább csak nyersanyagául szolgáltak a lappológiának, addig a lapp nyelvjárásokat tárgyaló akadémiai székfoglaló előadása a történeti lapp nyelvészet szempontjából is előrelépést jelentett, déli-lapp alaktana pedig sokáig hézagpótló volt. - Halász első lappföldi gyűjtése szigorú bírálatban részesült Wiklund részéről, aki különösképp Halász hangjelölését kifogásolta. A lappológia újabb skandináv művelői tárgyilagosabb értékelést adnak Halász munkásságáról: elismerik kutatásainak úttörő voltát, s némely munkájának maradandó értékét. Halász lappológiai kutatásait ma már csupán az újabb hazai tudománytörténeti vonatkozású bírálatok némelyike hagyja teljesen figyelmen kívül." (A lapp nyelv kutatásának vázlatos áttekintése. - Chrestomathia Lapponica. Bp. 1986. 14-15.)