Bevezetés

...

Tanulmányomban legelőször a Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című művében megfigyelhető egyéni- és csoportidentitás-konstruáló stratégiákat közelítem meg az etikai narrativitás perspektívájából. E megközelítést leginkább azért tartom indokoltnak, mert Sütő művében az etikai aspektusnak alapvetően fontos szerepe van: ezt bizonyítja maga a mű nyitánya, amelyben az édesanya arra szólítja fel a naplóírót, hogy igaz könyvet írjon "rólunk", azaz egy olyan közösségről, amelynek különböző jelentéseiről (narrátor és szülei, a kiterjedt rokonság, a pusztakamarási magyarság, a romániai magyarság, a magyar nemzet) szó lesz műelemzésemben. Nem utolsósorban a narratív megközelítés segítségemre van abban, hogy rávilágítsak, milyen történetek és narratív technikák révén artikulálódnak az elbeszélő és a különböző szereplők egyéni- és csoportidentitása. A kérdések, amelyekkel szemben az önmagát naplójegyzetekként meghatározó szöveg elbeszélője és a szereplők jelentős része állást foglal (a halottak tisztelete, a pusztakamarási/romániai magyarság túlélési stratégiájának, az igazság és a vegyes házasságok, az anyanyelv pusztulásának kérdése) természetesen nemcsak etikai jellegűek, hanem óhatatlanul hatalmi és (mindenekelőtt nemzeti) ideológiai vonzatúak. Dolgozatomban arra törekszem, hogy megmutassam, milyen etikai álláspontok mentén körvonalazódik az Anyám könnyű álmot ígérben az a nemzeti(ségi) identitásminta, ami a mű recepcióját a leginkább foglalkoztatja.

Tanulmányom utolsó része a naplójegyzetek befogadástörténetével foglalkozik. Ebben a részben azt veszem górcső alá, hogy miként reagálnak más-más korokban az irodalmárok azokra az identitásképző stratégiákra, amelyekről szó esett a műelemzésben, illetve, hogy miként változott e problematika tükrében a mű recepciója a hetvenes évek elejétől napjainkig. Ezen kérdések boncolgatása során felhívom a figyelmet arra, hogy a befogadás részét képező recenziók, cikkek, tanulmányok, monográfiák stb. miként artikulálják újra a műbeli identitásépítési stratégiákat például azáltal, hogy bizonyos aspektusokat hangsúlyoznak, másokat azonban elhallgatnak.

Még mielőtt rátérnék a dolgozat elméleti hátterének tárgyalására, amelyben megpróbálom tisztázni az általam javasolt etikai olvasat jelentését, valamint bejárni e disszertáció kulcsfontosságú fogalmait és kérdésköreit, néhány szót szeretnék szólni arról, hogy miért az Anyám könnyű álmot ígért és annak befogadástörténetét választottam disszertációm vizsgálandó anyagául. Bár nem ez az egyedüli olyan Sütő mű, amelyben az etikai tartás és a csoportidentitás kérdése szinte elválaszthatatlan egymástól, az Anyám könnyű álmot ígér, mint olvasói sikere és kritikai recepciója sugallja, Sütő minden más későbbi írásánál (esszéinél, az Engedjétek hozzám jönni a szavakat című esszéregényénél, történelmi drámáinál) fontosabb szerepet játszott és játszik a mai napig a nemzeti(ségi) identitás leképezésében és alakításában. Az Anyám könnyű álmot ígér recepcióját jól ismerő olvasóban felmerülhet a kérdés: mi újat lehet mondani erről a témáról, lévén, hogy a mű és szerzőjének etikusságáról, a naplójegyzeteknek a nemzeti(ségi) identitás megőrzésében játszott szerepéről már eddig is sokat írtak. Erre csak azt válaszolhatom, hogy tudtommal még nem vizsgálta meg senki behatóan azt, hogy: a) mi ez a sokak által méltatott erkölcsi tartás a narrátor és a szereplők álláspontjaira és tulajdonságaira bontva; b) hogyan építik a mű narratívái az egyéni és a csoport- (azaz többek között a nemzeti[ségi]) identitást; c) miként artikulálja újra a nemzeti(ségi) identitást a mű recepciója.

...