Szaktársak!

A viszonyoknak minden tekintetben megfelelő és a valóságon alapuló statisztikát felvenni manapság még az összes segédeszközökkel rendelkező és a legnagyobb hatalommal dolgozó állami és községi statisztikai hivataloknak is szinte lehetetlennek látszó feladat; mert az olyan műben, melynek kivitele kizárólag az emberi tudásra és akaraterőre nehezül, mindig lesznek hiányok és fogyatékosságok.

E tény elől nem zárkózott el a szaktársak azon kis csapata sem, mely azon nehéz feladatra vállalkozott, hogy a magyarországi könyvnyomdász-viszonyok lehető hű képét tárja az érdeklődők elé.

Ezelőtt két évvel, az 1893. év márcziusában tartott egyleti rendes évi közgyülésen a temesvári kerület indítványt nyujtott be a magyarországi könyvnyomdászviszonyok statisztikai felvétele iránt, mely indítvány többek pártoló hozzászólása után a közgyülés által elfogadtatott. Az indítvány kivitele az akkor megválasztott új választmányra bizatott, mely azonban a megbizatást nem vitte keresztül, úgy hogy az 1894. évi közgyülés kénytelen volt az ügygyel újra foglalkozni. A közgyülés egy a választmányon kivül álló bizottságot választott a terv keresztülvitelére, mely bizottság 1894. év április 22-én tartotta alakuló ülését.

Midőn az előmunkálatokat a bizottság nemsokára megkezdette, azon szomorú tapasztalatra jutott, hogy a statisztika felvételére minden alap hiányzik; a "Magyar Nyomdászok Évkönyve", Faber "Almanach"-ja és néhány vidéki szaktárs szíves felvilágosítása volt az egyedüli útmutató a munka megkezdésére. Az egységes kivitel és a kérdések feltevése tekintetében az utolsó osztrák és svájczi könyvnyomdász-statisztikák szolgáltak a bizottságnak zsinórmértékül.

Alig tette meg azonban a bizottság az első lépéseket, a szaktársak között kiütött pártvillongások akadályozták a békés munkálkodást. A bizottság május 20-án beszüntette alig megkezdett tevékenységét. Négy hónapi szünet után, deczember 22-én, kezdette meg újra működését, de munkaereje nagyon leapadt, a mennyiben a megválasztott 9 tagból csak 2 maradt, a többiek részint a más funkcziókkal való túlhalmozás, részint az ügy iránti bizalom és kedv csökkenése folytán leköszöntek állásaikról. A bizottság, számolva a körülményekkel, a kebelén kivül álló, de munkaerejüket az ügy szolgálatába szívesen bocsátó szaktársakkal magát kiegészítvén, a művet nemsokára a rendes kerékvágásba hozta. A kérdő-ívek újból szétküldettek, az idejüket mult dátumok kijavíttattak, s a bizottság és az egyes vidéki városok között élénk levélváltás fejlődött ki. Október közepén a kitöltött kérdő-ivek is kezdtek gyors egymás utánban beérkezni, úgy hogy a bizottság deczember végén a már rendelkezésre álló anyag feldolgozásába kezdhetett. Sajnos, e munka nem ment a legsimábban, a rendezés számos keresgéléssel, kérdezősködéssel járt, s nagyon sok nehézséggel kellett a bizottságnak megküzdeni.

Végül az 1895. évi február hó 24-én megtartott bizottsági zárülésen e mű kinyomatása határoztatott el.

Horvát- és Szlavonország nyomdászviszonyairól legnagyobb sajnálatunkra nem kaphattunk adatokat, ámbár a bizottság mindent megtett, hogy ez irányban kifejtett fáradozásait siker koronázza, de ismételt felszólítások daczára sem sikerült munkánk ezen hézagját pótolni s ez irányban tett minden kisérletünk meddőnek bizonyult. Hasonlókép jártunk a főváros két nagyobb könyvnyomdájával, minek folytán az azokra vonatkozó adatokat az említett üzletekből legutóbb kilépett nehány szaktárs szolgáltatta. Valamint falra hányt borsó volt minden igyekezetünk, hogy a nagyváradi kerület működési jelentését megkaphassuk.

Midőn a bizottság munkáját a nyilvánosságnak átadja, egyszersmind alkalmat szolgáltat arra is, hogy a kritika elmondhassa felette véleményét. S minél szakszerűbb és tárgyilagosabb elbirálásban részesül művünk, annál inkább fognak mindazok, kik a jövőben ily irányú műveletek keresztülvitelével megbizatnak, arra törekedni, hogy a jelen munkában található hiányok és hibák a jövőben ne ismétlődjenek.

Legyen szabad továbbá azon véleményt kifejeznünk, hogy a legközelebb összeülő könyvnyomdász-kongresszus valóban helyesen cselekednék, ha egy állandó statisztikai bizottságot választana, melynek feladata lenne a nagy fáradsággal összegyűjtött anyagot megtartani és kiegészíteni, úgy hogy a fontosabb adatok évről évre az egylet évi jelentéséhez 2-3 tabellában csatoltatnának függelék alakjában.

Nyugodtan adjuk át a befejezett művet szaktársainknak, mert ha nem is sikerült teljesen kifogástalan munkát alkotnunk, miként a becsületes és kitartó munkásokhoz illik, a teljesített kötelesség felemelő érzetével tekinthetünk vissza az ügy érdekében kifejtett tevékenységünkre.