Előszó

Sokan szeretnének idegen országokban, más világrészekben utazni; megnézni azokat a tájakat, ahol soha sincsen nyár, ahol csak jégvirágok nyílnak és ahol hetekig tart a nappal, hetekig tart az éjjel; megnézni azokat a tájakat, ahol soha sincsen tél, ahol mindig nyílik a virág és érik a gyümölcs. De csak kevesen jutnak el ezekbe a távoli országokba. Akik eljutnak, azok a szerencsés emberek gondoskodnak arról, hogy az otthonmaradók is megtudják, mi szépet láttak. Utazásukat leírják, hogy mindenki elolvashassa.

Sok útleírásból van összeválogatva e kis könyv tartalma. Aki elolvassa, mintha négy világrészen át utaznék, sokfélét megtud az idegen népekről és országokról. Megismerkedik itt olyan nagy, hatalmas népekkel, amelyek már akkor is gazdagok és műveltek voltak, mikor Európában még csak szegény pásztornépek laktak; és megismerkedik olyan szegény népekkel, amelyek ruha nélkül járnak, nem értenek a földmíveléshez, sem az állattenyésztéshez, hanem csak abból élnek, amit nekik a jó Isten megad munkájuk nélkül is. Megismerkedik szelíd népekkel, amelyek mindig békében élnek, és olyan vad emberekkel, akik embertársaikat is fölfalják.

Mégis, aki ezt a könyvecskét elolvassa, ne higyje, hogy sokat tud. Nagy a világ; sok országa, sok népe van és sok mindenféle szokása, annyi, hogy még a nevük sem férne ebbe a könyvbe. De mégis átutazik négy világrészen.

Szerencsés utazást! Kívánom, hogy mindenki úgy gyönyörködjék benne, mint én gyönyörködtem, mikor először olvastam ilyen útleírásokat.