Előszó

Egy negyedszázad óta működöm a nyilvánosság előtt ama kiváló hangszeren, melynek művészi kezelése oly sok feltételtől függ, de a ki hatalmába ejti, annak bőven önti kegyeit. E hosszu idő elég volt arra, hogy e világszerte ismert, kedvelt s az emberi kedélyt mélyen érintő hangszer tulajdonságait megfigyeljem s alaposan kiismerjem ama tényezőket, melyek jóságának, helyes kezelésének, eredetiségének nélkülözhetetlen kellékei.

Ez idő alatt bámulva tapasztaltam, hogy - a műkedvelőkről nem is szólva, - még azok sem ismerik hangszeröket, kik kenyeröket keresik meg azzal. Többet mondok: kiváló zenészeket, művészeket ismertem, kiket e hangszer multja nem érdekelt s nem tartották méltónak megtudni, milyen alakulásokon ment át az a néhány kis deszkából s száraz fácskából álló eszköz, mely piczinysége daczára oly nagy szerepet játszik az emberi művelődés történetében; mely örömet kelt, bánatot oszlat; indulatot ébreszt, szenvedélyre ragad; a bátorságot fokozza s határtalan lelkesedésre gyujt.

S mily nagy a száma azoknak, kik sem az akusztika törvényeit, sem hangszerük épitését, szerkezetét s egyes részek feladatát s azoknak rendeltetését nem ismerik. Pedig nagyon helytelenül cselekszenek, mert az bizonyos, hogy bárki legyen is az, a ki ügyességét, készségét, mesterségét s művészetét gyakorolni akarja, ismernie kell első sorban azt az eszközt, gépet, hangszert, mely által azt érvényesiteni óhajtja.

Minél alaposabban ismeri az eszközöket, annál jobban fölhasználhatja azokat, kiaknázhatja czéljai kivitelére s annál tökéletesebb s teljesebb lesz, mit azon vagy azzal nyujthat vagy elérni képes, sőt a tökéletesedés is e feltételhez van kötve.

A hivatott gépész minden kis csavar rendeltetésével ismerős, könnyen felismeri a bajt s segitni is tud azon; a lovas annál biztosabban üli meg a lovat, minél jobban kiismerte annak természetét.

Igy vagyunk minden téren. Előnyt, tökélyt akkor érünk el, ha kivülről, belülről ismerjük amaz eszközöket, melynek segitségével létrehozni vagy kifejezésre óhajtunk valamit juttatni.

Dr. Schebek Ödön tanár, már egy félszázaddal ezelőtt fölemeli lelkes szózatát e czélból, s a "Bericht über die Orch. Instr. auf der Pariser Weltaustellung im Jahre 1855." cz. művében felhivja a zeneintézeteket, hogy a tananyag keretébe okvetlenül adjanak helyet az akusztika törvényei tanitásának s a különböző hangszerek hangképződésének arányait s viszonyait ismertessék.

Ha a hangszert ismernék, akkor nem csalódnának oly sokat elsősorban maguk a zenészek; nem vezetné őket félre a sok utánzat s hamis czimirat; nem becsülnének sokra olyat, a mi távolról sem érdemli azt meg s nem tévesztenék össze a maguk boszuságára s a megbizók kárára az eredetit az utánzattal, az igazit a hamissal.

Valamely hangszer jóságának a megitélése s megbirálása nem éppen könnyü feladat. Hosszas tapasztalat s élénk megfigyelő képesség kivántatik ehhez.

Mindenekelőtt a hangszer szerkezetét, épitési módját s anyagát kell megvizsgálni. Akárhány hangszer lehet igen jó a megvételnél s néhány év alatt elveszti hangjának szépségét és kellemét, mi ugy hisszük nemcsak a tulajdonosnak okoz kárt, de a keserü csalódás a hangszerkedvelők számát is apasztani fogja.

Czélom volt mindazt elmondani a mit tapasztaltam s beavatni az érdeklődőket ama titkokba, melyeknek egy igazi zenész előtt sem volna szabad elrejtve maradniok. A magyar zeneirodalomban tudtommal az én művem uttörő, mert ily fajta művekről sem nem hallottam, sem nem ismerek ilyeneket.

Német, franczia és angol nyelven a hegedüről irott műveknek egész irodalma van, de a magyar irodalom keveset mutathat fel e téren s a mi van, az sem azt a czélt szolgálja, a milyet én tüztem magam elé.

Törekvésemet a lelkesedés és buzgalom sarkalta s fáradságom bő jutalmat nyerend, ha a zenészek körében az érdeklődést fölkeltenem sikerült.

Győr, 1902.
A SZERZŐ.