Bevezető

Jelen munkám célja a második világháború során Kárpátalja területén végrehajtott deportálások - széles közönségnek szóló, de tudományos igényű - bemutatása. 1941 és 1944 között három deportálásra került sor Kárpátalján. Ezek közül kettő a zsidó, a harmadik pedig a német és a magyar lakosságot érintette. Az első az 1941-es kőrösmezei deportálás volt, melyet a magyar hatóságok hajtottak végre a magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidó bevándorlókkal szemben. A második az 1944-es zsidódeportálás, mely a németek végső megoldástervének (Endlösung) egyik részét alkotta. A harmadik pedig a szovjet katonák által végrehajtott, 18 és 50 év közötti magyar és német férfiak elhurcolása.

E három deportálást a szakirodalom soha sem tárgyalta egymás mellett. Ennek legfőbb oka, hogy nem húzhatunk párhuzamot közöttük. Egyértelműen megkülönbözteti ezeket a végrehajtók alapcélja. Az 1941-es kőrösmezei deportálásnál a rendezetlen állampolgárságú zsidó tömegeket akarták kitoloncolni a magyar hatóságok, és nem volt szándékukban a megsemmisítés. Ugyanakkor az 1944-es deportálásnál az Endlösung ki mondott célja a zsidó lakosság teljes megsemmisítése volt. Az 1944-es magyar és német lakosságot érintő deportálásnál több cél is számba vehető, a háborús megtorláson és a ingyenes munkaerő megszerzésén túl, Kárpátaljának a Szovjetunióhoz való csatolásának zökkenőmentes lebonyolítása is. Ezért én sem próbálom párhuzamba állítani őket, csak kronologikusan szemléltetem az eseményeket, végigkövetem, hogyan jutnak el a szándéktól, a terv megszületésén át a végrehajtásig.

Munkámban leginkább a jelenleg fellehető, a témával kapcsolatos szakirodalomra támaszkodom, mely nem mondható számottevőnek. Annak ellenére, hogy több magyar nyelvű könyv, tanulmány is foglalkozik a második világháború során végrehajtott deportálásokkal, külön a Kárpátalja területére vonatkozókkal csak néhány. A zsidódeportálásokkal kapcsolatban kiemelném Majsai Tamás, Ságvári Ágnes és Braham L. Randolph munkáit.

Braham L. Randolph a két kötetes könyvében általánosan foglalkozik a Magyarország területén végrehajtott deportálásokkal, míg Ságvári Ágnes kifejezetten a Kárpátaljára összpontosít. Majsai Tamás pedig könyvében részletesen taglalja a kőrösmezei deportálást és a vele kapcsolatos addig felkutatott összes dokumentumot.

Az 1944-es magyar és német lakosságot érintő deportálások kapcsán, mindenképpen a Dupka György által írt összefoglalókat kell megemlítenem. Közülük is leginkább A "Malenykij robot" dokumentumokban című könyvet, melyet Alekszej Korszun, kényszernyugdíjazott KGB-ezredessel együtt adtak ki. Ahol az események pontos leírásán túl személyes visszaemlékezéseket és az Orosz Állami Levéltárból származó szigorúan titkos dokumentumokat is találunk.

Az ukrán vagy orosz nyelvű irodalommal kapcsolatban az állapítható meg, hogy Kárpátaljával csak az 1944. év végétől foglalkoznak és érdeklődési körük csak a terület Ukrajnába való betagozódásának körülményeire korlátozódik. A magyar és német lakosság deportálását pedig a legtöbbször meg sem említik.

Az 1941 és 1944-es zsidódeportálások kapcsán készült hivatalos dokumentumok megtalálhatóak a "Kárpátaljai terület kormányzói biztosságának hivatala (1939-1944)" töredékesen fennmaradt iratai között, melyeket a Magyar Országos Levéltárban a K 774 fondjelzet alatt őriznek. Ezen iratok közül a 646/41. Eln. számot viselő, az 1941 nyarán-őszén keletkezett iratokból álló egység, mely a Magyarországról, zömében Kárpátaljáról kiutasított és a Dnyeszter vidékére szállított zsidók sorsával összefüggő, visszaszivárgásuk hatósági megakadályozását célzó rendeleteket, jelentéseket, névsorokat stb. foglalja magába. Egy másik, mely jelzet nélküli - iratborítóján eredeti felírás "Zsidó ügy" található, a kárpátaljai határvidék területéről a zsidók összegyűjtése és kitelepítése kapcsán 1944 első felében készült rendeleteket, jelentéseket stb. tartalmazza. Az 1944 novemberében kezdődő magyar és német lakosság deportálásának iratai pedig leginkább az orosz állami levéltárakban találhatók meg.