Katolikus tanítás. - A címlap szedett szövegét rézmetszetű keret díszíti, amelyen a Patrona Hungariae mellett S. Stephanus, S. Emericus, S. Ladislaus és S. Elisabeth magyar szentek képei, valamint a magyar címer látható. P. I. monogrammal jelölt készítője ismeretlen. A címlap hátán latin idézet Lactantiustól. Ezt követi a szerzőnek Pozsonyban, 1613 február 1-én kelt latin nyelvű ajánlása Nicolao Istvanfi de Kis-Asszony-Falva, regalium janitorum praesidi, ipsiusque genero Joanni Draskowith de Thrakostyan, tavernicorum magistro, limitaneorum Cisdanubium generali. A mű céljáról és beosztásáról tájékoztat az Elöljáró levél a keresztyén olvasóhoz (élőfejben) és a Rendi és sommája e könyvben foglaltatott dolgoknak; ezekhez külön cím nélkül csatlakozik a tartalommutató. A mű három tomusra osztott tizennégy könyvben rendszerbe foglalja a katolikus egyház hittételeit. Minden tomus végén egy-egy appendix található. A könyv tartalma a tomusok és könyvek rendjében a következő:

(1) Tomus primus. Első könyv. Az emberi okosságnak és a keresztyén hitnek az isteni természetről és tiszteletről egyessége. - (2) Második könyv. A keresztyén hitnek igazsága tíz derék bizonyossággal megerősíttetik. - (3) Harmadik könyv. Közönséges jelenségek, melyekből kitetszik, hogy a római hittől elszakadott vallások igazak nem lehetnek. - (4) Negyedik könyv. Nyilvánvaló jelek, melyek kimutatják, hogy az Augustana Confessio és a Concordiában foglalt tudomány nem igaz. - (5) Ötödik könyv. A kálvinista tudománynak és a helvéciai confessióknak Isten ellen tusakodó hamisságáról. - (6) Appendix. A Mahomet vallásáról.

(7) Tomus secundus. Hatodik könyv. Tartozunk-e valamit hinni és az isteni szolgálatban cselekedni Istennek nyilvánvaló parancsolata nélkül. - (8) Hetedik könyv. Honnan mehessünk bizonyosan végére a Szentírás igaz értelmének és a vetekedések magvaszakasztásának. - (9) Nyolcadik könyv. Az anyaszentegyházról. - (10) Kilencedik könyv. Csak a római gyülekezet igaz anyaszentegyház. - (11) Tizedik könyv. A római pápa nem Antikrisztus. - (12) Appendix. A görögök szakadásáról.

(13) Tomus tertius. Tizenegyedik könyv. Az Oltáriszentségről. - (14) Tizenkettedik könyv. Az embernek megigazulásáról. - (15) Tizenharmadik könyv. A megdicsőült szentek tiszteletéről és segítségül hívásáról. - (16) Tizennegyedik könyv. A purgatóriumról. - (17) Appendix. Egy tudakozó prédikátor nevével iratott öt levél, amely először az 1609-ben megjelent Alvinci Péter uramhoz iratott öt szép levél (980) teljesen átdolgozott kiadása.

A könyv végén A nyomtatásnak fogyatkozásiról az egész műben található sajtóhibákat sorolja fel. Majd új ívjelzéssel és lapszámozással, de címlap nélkül az 1612-ben Joannes Jemicius álneve alatt külön is kiadott (1040) latin vitairat következik: Logi alogi, quibus baptae calamosphactae peniculum papporum Solnensis conciliabuli et hyperaspisten legitimae Antilogiae vellicant, veritatis radiis adobruti. Ennek végén újabb függelék: Appendix, in qua, anonymi sycophantae glomeratae criminationes infabre commissiae fabellae, in pontificem max. e triviis compotabilibus mutatae, ac rythmis Pannonicis cantitatae, jugulantur.

Szövegkiadása a harmadik kiadás (RMK I 673) alapján Kiss Ignáctól: Pázmány Péter összes munkái III-IV. Bp. 1897-1898. A szerkesztő a kiadás bevezetésében ígéri, hogy az első kiadástól való eltérések "a maguk helyein megjegyezvék", ez azonban mégis elmaradt.

Bár apologetikus és hitvitázó részek bőven vannak a műben, elsősorban mégis a katolikus tanítás kézikönyve. Pázmány olvasottsága roppant széleskörű. Lapszéli hivatkozásokban csaknem mindig megjelöli idézetének forrását: a Bibliát, az egyházatyákat és korának jelentős szerzőit. Nem helytállóak azok a vélemények, amelyek főforrásának és mintájának Roberto Bellarmino Disputationes de controversiis christianae fidei (Ingolstadt 1590) művét tartják. Átdolgozva beépítette könyvébe saját korábbi műveinek egy részét is: Így az ötödik könyvbe a Nagy Calvinus Hiszekegyistenét (984), a tizenharmadik könyvbe a Keresztyéni felelet Gyarmathi Miklósnak című iratát (961). Sűrűn hivatkozik korának történeti eseményeire, híreire és híreszteléseire. Pázmány művei között e könyv a legjelentősebb és egyúttal a legnagyobb hatású. Protestáns részről már a következő évtől kezdve támadták (ld. 1072, 1163, 1257, 1376). Méltatását ld.: Sík 114-132 - Fraknói 55-59 - MIrodT II 133-134, Bán Imre. A rézmetszetes címlapot részletesen Galavics Géza vizsgálta (Művészettörténet, tudománytörténet. Szerk. Aradi Nóra. Bp. 1973, 50-51).

Szabó Károly korábbi irodalomra hivatkozva a pozsonyi nyomda 1613-i kiadványai között Pázmány Egy tudakozó prédikátor nevével iratott öt levél című írását külön szám alatt írta le (RMK I 444), de megjegyezte, "hogy Pázmány öt levele Pozsonyban 1613-ban nem jelent meg önállóan, hanem csak úgy, mint a Kalauz pozsonyi 1613-diki első kiadásának függeléke". Sándor István (Könyvesház 18) már korábban önálló kiadványként sorolta fel e függeléket. Az Öt levélnek itt a Kalauzban olvasható szövegét az 1609-i korábbi változat szövegével Fraknói Vilmos vetette össze (MKsz 1876: 272- 274).

A könyv a betűtípusok tanúsága szerint a pozsonyi nyomdában készült (vö. MKsz 1975: 19, Ecsedy Judit).

Forrás: RMNy II 1059 Pozsony. 1613
http://www.arcanum.hu/oszk/lpext.dll/eRMK/3f6f/3fdb/40cc