Fülszöveg

Környezetvédelmi jogunkban a polgári jog csak mellékszereplő. Ezt a helyzetet nem az elmélet alapozta meg, hanem a spontán gyakorlat és a közmegegyezés, s a polgári perek szerény eredményei mintegy szentesítették. De vajon szükségszerű-e ez, vajon kihasználja-e a polgári jog minden lehetőségét a környezet védelmére? Ezekre a kérdésekre keres választ a könyv.

Az I. rész a bíróságok ítélkezése, a II. rész pedig a kárfedezési mechanizmusok elemzése útján tárja fel a polgári jog speciális környezetvédelmi problémáit. Ezekből vonja le a szerző azt az általános következtetést, hogy az alacsony hatásfok a polgári jog hagyományos individuális szemléletének tudható be, mert az ennek megfelelő jogintézményekkel (egyéni károk megtérítése, szomszédjogi sérelmek orvoslása) közelít a más természetű és preventív beavatkozást követelő környezetvédelemhez. Ezért a tanulmány III. része a környezetvédelmi populáris akciók bevezetése mellett érvel. A polgári jog hatékonyabban szolgálhatná a környezet védelmét, ha egyéni anyagi jogi sérelmére tekintet nélkül mindenki polgári bírósághoz fordulhatna mind a tényleges környezetszennyezők ellen, mind pedig a környezetet veszélyeztető államigazgatási határozatok megtámadása végett.