Evangélikus postillák. - A mű elején a könyv fordítója Madarász Márton pap Ajánló levelét (élőfejben) Lokaczi Prepostvari Zsigmondnak... császár és magyarországi király urunk őfelsége tanácsának és komornyikjának címezi Eperjes 1635 augusztus 29-i kelettel. Ugyancsak tőle való A jeles és kegyes olvasóhoz való levél is. Ezután F. Joh. Duchon, p. l. c. sch. Nov. r. epigrammája szól Martino Madaraszio cum meditationes evangeliorum B. Meisneri in linguam Hungaricam versas ederet. Balthasar Meisner eredeti ajánlásának fordítása Brandsteini Esaias uramnak és Brandensteini Erikus Farkas uramhoz szól Wittenberg 1619 február 24-i kelettel. Az utólag nyomtatott bevezető részek végén az utolsó fél lapon, amely egyébként üresen maradt volna, Hiba cím alatt a Szentháromság ünnepe utáni IV. vasárnap prédikációjához két bekezdésnyi pótlást közöl.

A postillák kizárólag csak a vasárnapokra rendelt evangéliumi szakaszokat és azokhoz fűzött egy-egy terjedelmes prédikációt tartalmaznak. Advent I. vasárnapja az első és a Szentháromság utáni 26. vasárnap az utolsó. A nem vasárnapra eső ünnepek (karácsony, vízkereszt) nem szerepelnek.

A szerző az egyes beszédek szövegében ismételten idéz magyar énekeket vagy kötött formában fordít latin verssorokat, verses közmondásokat. Az utóbbiaknál az eredeti szöveg és néha a szerző is megtalálható. A verses betoldások incipitmutatóra utaló kezdőszavai a következők: 27. lap: Ó Úristen tekints - 56: Az Isten töredelmes - 69: Az irigységnél igazb - 95: Istené - 142: Töredelmes - 148: Miként - 226: Az istenfélők - 245: Ahol ott - 285: Aki tanítása - 290: A jámbor - 318: Az okosság - 326: Mennél tovább - 330: Mennél többet jár - 335: Legjobb - 404: Megyen - 410: Hadak - 411: A szentegyház - 427: Dicsőség Atyának - 444: Mennél többet futkos - 450: A jól élés - 466: Az adókat - 502: A Noé - 507: Nem segítvén - 511: Krisztus beesteledik - 559: Testünk - 574: Hamis - 589: Ne vétkezzél - A „könyörülj rajtunk” - 677: Viselj - 731: A gondviselés - 768: Aki a kereszttől - 810: A száj - 825: A gyakor - 862: Téged kívánlak. - Kiadásuk: RMKT XVII/9 41- 48.

A mű végén található a Lajstroma a szentírásbéli e könyvben megmagyarázott locusoknak vagy helyeknek és egy terjedelmes tárgymutató: Lajstroma a kiváltképpen való dolgoknak és igének a betűk rendi szerint, amely a lapszéleken az egyes beszédek főbb gondolatait, tartalmát feltüntető megjegyzéseket szedi betűrendbe és lapszámra utal. Befejezésül egy idézet olvasható: Carolus V. imperator, referente Thuano lib. 21. Hist. ad ann. 1558, p. 430: Propriis meritis fidere non fidei, sed perfidiae est, azaz a maga érdemében bízni nem hitnek, hanem hitetlenségnek dolga. Alatta Lőcse város fametszetes címere látható. Az utolsó nyomtatott levélen A nyomtatásban esett fogyatkozásokról ír a nyomdász.

Balthasar Meisner műve eredetileg latinul Wittenbergben jelent meg 1622-ben Meditationes sacrae in evangelia dominicalia et festivalia címmel (vö. ItK 1923: 31, Thienemann Tivadar). Madarász Márton csak a vasárnapi részeket fordította le, de az olvasóihoz intézett szavainak végén kilátásba helyezi, hogy majd a második résszel, nyilván az ünnepekre szóló elmélkedésekkel vagy postillákkal is kedveskedhet. Ez 1641-ben Lőcsén valóban megjelent (RMK I 719).

A szedő az 536. és 557. közötti lapszámokat átugrotta. Innen a számozás és a tényleges lapszám közötti különbség.

Forrás: RMNy II 1629 Lőcse. 1635.
http://www.arcanum.hu/oszk/lpext.dll/eRMK/3f6f/3fdb/4377