---

Tartalom

I.
Amit nem tudunk: a kert
Akkor nézzük a szorgosan virágzó növényeket
A meggyfa
Macskák
A tulipánfa levele
A füge
A világmindenség a kenyérrel kezdődik
Hal

II.
A kert
A paloznaki kert
A ház, ahol élni lehet
A naplementékhez
Physiologus
Nyom

III.
A táj
Piros macskagyökér
Római kisenciklopédia
Teljes alakos kép
Szeged

IV.
Herbárium
A kortárs irodalom természetképe
A tudás forrása: a kert

---

Fülszöveg

A kötet Géczi János (1954) régebben írt, illetve a közelmúltban született esszéinek javát gyűjti egybe. Az itt olvasható írások az elmúlt két és fél évtizedben irodalmi folyóiratokban voltak olvashatók, s többségük most jelenik meg kötetben először.

Géczi vizsgálódásainak centrumába - amint a válogatás igazolja - a táj, a kert, illetve az azt megpillantó, a helyben élni és tevékenykedni képes ember kerül. Kiindulópontja egy-egy érzéki tapasztalat - legyen az délszaki utazás váratlan helyszíne, egy mélyzöld hortus rejtőzködő növénye vagy valamely mély értelmű verssor, kép, madárhang -, amelyek mind-mind alkalmat nyújtanak a töprengésre, az önreflexióra. Az írásokat természetes nézőpont jellemzi, s az ember létének minél teljesebb, de mindvégig szemlélődő megélése, másfelől kivételes nyelvi megformáltságuk: egyedi hasonlataik és izgalmas gondolati (hol művelődéstörténeti, hol művészeti, hol élettudományi, hol csupán civilizációs) hálójuk emeli egzisztenciális-filozófiai, némelykor költői szövegekké.

Géczi János ahhoz az esszéírói vonulathoz tartozik, amelynek jelesei: Lénárd Sándor, Genthon István, Szerb Antal, Cs. Szabó László, Nemes Nagy Ágnes; azok közeli rokona, akik képesek belefeledkezni sokféle homokszemek és civilizációk mikro- és makrokozmoszába.

---