---

Tartalom

ECSEDI BÁTHORY ISTVÁN MUNKÁI
Meditációk
Ars orandi
Traktátus a Szentháromságról

A SZÖVEGEKHEZ
Jegyzetek
Szójegyzék
A kötet felépítése, a szövegközlés módja


AZ AKADÉMIAI BÁTHORY-KÉZIRAT LAPJAIBÓL

Die Meditationen des István Báthory von Ecsed (Über die vorliegende Textausgabe)

---

Utószó

...

Szellemi mozgalmaink adattárát nem olyan sorozatnak terveztük, ahol prózai vagy verses irodalmi szövegek tudományos igényű kiadására is sor kerül. Az olyan ismert, kitűnő irodalomtörténeti kiadványokkal, mint a Régi Magyar Költők Tára, vagy a Régi Magyar Prózai Emlékek - az Adattár nem kívánt és nem kíván a jövőben sem konkurrálni. Azt meg különösen szeretnénk vitathatatlannak tekinteni, hogy Ecsedi Báthory meditációinak helye kell, hogy legyen a régi magyar próza tudományos igényű kiadásai közt, akár több változatban is (egy transzliterált szöveg pedig a szélesebb olvasóközönség figyelmére volna érdemes).

Miért tettek kivételt mégis az adattári sorozat szerkesztői Ecsedi Báthory István meditációinak és két értekezésének közreadásával? Kizárólag azért, mert ezt a lázasan lüktető, szokatlanul formált, szabálytalan és töredékes művet, a rongált, nem könnyen olvasható, sőt sorrendbe is nehezen igazítható autográf lapokról már igen sokan kezdték leírni, s tervezték közreadni - köztük a tudományos igényű irodalmi szövegkiadás legjobb magyar mesterei, de Toldytól Eckhardton át Nagy Barnáig, senki se érte meg vállalkozása megvalósulását. Fiatal szegedi irodalomtörténészek egy csoportja végül is elhatározta, hogy kialakít s úgyszólván kézirat gyanánt megpróbál közreadni egy olyan első, provizórikusnak szánt, de teljes olvasatot, amely mellől a legszükségesebb magyarázó jegyzetek nem hiányoznak ugyan, de amely sokmindenről tudatosan lemond.

(Az ilyen hiányok, negatívumok közül különös nyomatékkal szeretném kiemelni a Báthory által nem jelölt források - főleg sok-sok bibliai hely, vagy allúzió - fölkutatásának mellőzését. Néhány jelöletlen locus és a jelöltek föloldásának kísérletével úgyszólván csak a további filológiai, teológiai, művelődéstörténeti kutatás számára kívántunk kiindulási alapot teremteni; közvetve pedig ezzel is a műhöz méltó kritikai edíciót s a majd azután aktuális komplex földolgozást kívántuk megkönnyíteni.)

Kiadásunk nem gyorsan készült el. A sajtó alá rendezés munkáját még elsőéves szegedi bölcsészhallgatóként kezdte meg Erdei Klára; később csatlakozott hozzá Keveházi Katalin, aki a latin szövegek gondozását teljesen (de a szövegrendezés és jegyzetelés befejezését is) elvállalta s elvégezte. A sokszorosítás előtti utolsó gépelés és javítás Salige Lászlóné munkája ő kezdettől közreműködik Adattár-sorozatunk munkálataiban, de aligha vállalt még olyan nehéz feladatot, mint e nyolcadik kötet esetében.

Elkészült tehát Ecsedi Báthory István irodalmi művei utolsó autográf változatának első teljes kiadása. Ez se készülhetett volna azonban el az akadémiai könyvtár kézirattárának féltve őrzött kincséről, Varjas Béla, Pirnát Antal, s nem utolsó sorban a kézirattár tudós munkatársai - különösen Ritoók Zsigmondné - önzetlen segítsége nélkül. S végül a publikálást is a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára tette lehetővé a "Kulturális és történelmi emlékeink feltárása, nyilvántartása és kiadása" c. országos kutatási főirány keretében.

---