---

Tartalom

Előszó

Emléklapok az 1848/9 évben Erdély havasai ellen vezetett hadjáratról
Töredék az erdélyi hadjáratról, Bem vezérlete alatt

Függelék
I. Czecz János tábornok úrhoz
II. A dandár vezéri hivatásom alatt kiadott napi parancsok nevezetesbjei
III. Az aradi vár falai közt szenvedett foglyok névsora
IV. A magyar sereg csatázásai

---

Előszó

Olvass-, gondolkozzál, s csak azután ítélj!

Ha a t. c. olvasó közönség, a közel mult nemzeti és alkotmányos szabadság harcunkról irt több mindenféle szinű és alkatu munkát olvasta, bizonyára fölkiált, főkép a királyhágóntúli honfitársaink, hogy miként lehet az, hogy a havasok elleni főparancsnok mind ez ideig némán hallgat és életének semmi jelét sem adja, miként lehet az, hogy a történetben oly szomorú helyet foglaló s vétkes esemény (mely a közönség előtt mind ez ideig csak találós rejtvény) valódi állásáról épen mit sem lehet alaposan tudni. - De még inkább fölkiált a hon és nemzetünk történelmének hű irója, ki érzi, hogy menyire hiányosan van eddig előadva az Erdély havasai ellen vezetett hadjárat, és épen a legnyomasztóbb esetek vannak a lehető legfölületesebben előadva, melyből első pillanatra föltünik az olvasó figyelme előtt az, hogy az irónak aligha volt biztos tudomása arról, mit tolla alá venni elég bátor volt; ki látszott, hogy mind az, mit arról ez ideig irtak, vagy a személyesség aljas boszu sugallatai-, vagy pedig a világ elé bocsátott ebbeli munkája, csak a hallomás tolmácslásából eredhetett.

Azért tevém föl magamban, hogy megvárom a minden felől árvizként rohanó könyvek kiadását, mivel úgy valék meggyőződve, hogy az Erdély havasai ellen vezetett minden hadjáratot más, de minden esetre az eseményeket jól ismerő egyén által hiven fognak előadatni, mely esetben nekem csak is némely, s kivülem más által nem tudható adatok tisztába hozatalára kell vala szoritkoznom.

De minthogy ebbeli várakozásomban csalódtam, kénytetve érzem magamat, hogy bár járatlanul is az anyira előre haladt irói pályán, tollhoz nyuljak; s az események hulláma által előidézett valót leirjam a maga meztelenségében, úgy miként azok valóban történtek.

Ezt tennem kell, hogy az e tekintetben már megjelent jeles munkákban följegyzett egyoldalu előadásokat adatokkal megcáfoljam, s Kossuth mint kormányzó becsületét sértetlenül tüntessem föl a világ előtt, ezzel tartozom az ő becsületének, de tartozom kis seregem vitézségének és önmagam nevének is; de végtére honfiui szent kötelességem ezt tenni, mert forró óhajtásom, hogy a hazámat érdeklő s a világ elé bocsátandó történet lapjain napfényhez hasonló ragyogásban álljon az események szűlte tiszta valóság, nehogy az utókor undorral forduljon el annak olvasásakor, hazája multjától, s hogy ne essék előre is kétségbe a művelt olvasóvilág szigorú és részrehajlatlan itélete hallattára; igaz, hogy fájni szokott az igazságos hang, de csak mindennapi, közönséges lelkeknek.

Azonban meggyőződésem, hogy ezek fájdalmát fölül mulja az előadottak hű és valódi kimutatása, anyival is inkább, mivel mindaz, mi kis töredék munkámban foglaltatik, hű adatokon alapszik.

Még mi előtt Arad vár sokat mondható néma és rideg falai közt kimondták volna fölöttem: mint valami uton álló fölött a halálos itéletet, megirám az Erdély havasai ellen vezetett hadjáratról kis töredék emléklapomat; azzal az elhatározottsággal, hogy ha majd a bakó gyilkos keze véget vet életemnek, hazám és nemzetem kebelében maradjon annak valódi történelme, úgy miként azt az események hullámzata előtérbe sodorta; azonban a sors könyvében máskép volt éltem naplója irányozva, s igy idő engedtetett, hogy a sokféle könyvek tömegében ferdén előadott dolgokat okadatolva, hű előadásom által megcáfolhassam. ...

---