---

Tartalom

Rövidítések
Előszó
Bevezetés

I. Egy alternatív pedagógia történelmi háttere

1. A "régi iskola" új diákotthona
1.1. Új szabályok: a házirend
1.2. Büntetőpedagógia

2. Egy kitörni készülő diákforradalom

3. A fiatal spirituális feltűnése


II. A szabadságra nevelés koncepciója

1. Az új spirituális színre lépése: in medias res...
2. A dialóguson alapuló nevelési stílus módszertana
2.1. A dialógusra való képesség és az önismeret előmozdítása
2.2. Bizalmat ébreszteni és ajándékozni
2.3. Szeretet- és kötődéspedagógia

3. A szabad személyiség mint nevelési cél
3.1. Belülről szabaddá válni
3.2. Az ember értékességéről
3.3 Az eszménypedagógia és a személyiség magva
3.4. A szentek az emberiség virágai

4. Önneveléssel az eszmény felé
4.1. Az önnevelés mint önrendelkezési jog
4.2. Motiváció az önnevelésre
4.3. Az önnevelés határairól: a tudatalatti
4.4. Mária, mint vezetőnk az önnevelésben: bevezetés a kötődéspedagógiához

5. Közösségi nevelés
5.1. A közösség összetartása
5.2. A közösség középpontja
5.3. A missziós egylet, mint az új közösségi forma eszménye


III. Jelek az alternatív pedagógia felé vezető úton

1. A saját személyiség
2. A tanulók lelkiállapota
3. A kor felhívása


Záró gondolatok

Irodalomjegyzék
I. Eredeti szövegek Kentenich atyától
II. Forrásművek és forrásirodalom
III. Egyéb irodalom

Függelék
A spirituális 1912. október 27-ei bemutatkozó beszéde

A szerzőről

---

Ajánlás

Ajánlás Josef Kentenich atya pedagógiájának rövid kivonata, melyet kezében tart az Olvasó, bemutatkozó beszédére, más korai forrásszövegekre és azok történelmi hátterére összpontosít. A cél nem pusztán az, hogy történelmi betekintést nyerjünk abba a folyamatba, ami immár százéves múltra tekint vissza. A Kentenich atya pedagógiáját meghatározó központi gondolatoknak, melyek már Schönstatt kezdeténél is egyértelműen jelen vannak, dialógusra kell lépnie a mai pedagógiával. Pedagógiájának létjogosultsága azóta számos területen igazolódott, újabb és újabb kezdeményezéseket hívott létre, mint például a családakadémiát, iskolaalapításokat és nevelési szemináriumokat.

Korai pedagógiáját nyomon követve nemcsak elméleti értekezésekkel találkozunk, hanem meglepően szerteágazó pedagógiai gyakorlattal is.

Pedagógiáját ugyanúgy félreérthetetlenül jellemzi és attól nem elválasztható a természet és a természetfeletti, a vallás és a pedagógia, az emberi és az isteni vezetés összjátéka, mint a pszichológiai előzményeknek a lélek tudatalatti életére való hatása és a hit elementáris ereje. Pontosan ezek összekapcsolódása teszi kezdeményezését ennyire jelentőségteljessé, és bizonyos értelemben egyedivé.

---