Ismertető

Verses szerelmi história. - Az ötrészes ének a címlap hátán kezdődik. A históriában Aeneas Sylvius Piccolomini, a későbbi II. Pius pápa De duobus Euralio et Lucretia se amantibus 1444-ben írt latin nyelvű novellája van átdolgozva magyar versben. Az incipitmutatóra utaló kezdősora: Sok erős férfiak, bölcsek és királyok.

Az utolsó versszakból, amely azonban csak a később, 1592-ben megjelent kolozsvári kiadásban (693) található meg, kitűnik, hogy az éneket Patakon 1577-ben szerezték Aeneas Sylvius írásából. Az irodalomtörténet ezért a szerzőt Pataki Névtelennek nevezi. Személye sokat foglalkoztatta a kutatókat. A kitűnő verselésből Balassa Bálintra is gondoltak, de a kutatások eddig csak negatív eredményre vezettek (It 1916: 81-86, Négyessy László). A história ismertetését és irodalmát lásd MIrodT I 443-445, 447, Klaniczay Tibor és Stoll Béla. Lásd még: ItK 1969: 391-406, Komlovszky Tibor.

A műnek ez a kiadása ugyanazon debreceni betűtípussal van szedve, mint a következő (625; MKsz 1961: 76-80, Soltész Zoltánné). E címlapos kiadás Szabó Károly leírásától (RMK I 360) eltérően 29 levélből áll, míg a másik címlap nélküli csak 28-ból. Abban a nyomdász szemmel láthatólag takarékoskodni akart a hellyel, hogy az utolsó ívhez ne kelljen pótlevelet csatolnia. Ezenkívül a kiejtéshez igazodva néhány c-t k-ra és u-t v-re változtatott. Mindebből bizonyosan következik, hogy a címlapos kiadás jelent meg előbb. Címlapján a nótajelzésben az az antikva "ü" betű látható, amely először 1586-ban tűnik fel a debreceni nyomdában (MKsz 1964: 263, Kelecsényi Ákos). Az "u" és "v" hangok jelölése nem következetes, ezért Rheda Pál működése előtt kellett megjelennie (vö. Vértes O. András: Az U és V hangok jelöléstörténetéhez. Bp. 1939, 5-8). A kettős mássalhangzók cz, gi, li, ni alakban szerepelnek és így a nyomtatás Csáktornyai János működésénél (1590-1594) is korábbinak tekinthető. Mindez áll a másik kiadásra is, és így mindkettő 1586 és 1590 között készülhetett. Az ötéves időközben a két kiadást arányosan elosztva e korábbit 1587, a későbbit 1589 körül nyomtathatták.

Forrás: RMNy I 594 Debrecen. 1587.