---

Tartalom

A Válasz írói

A Válasz írásai

I. Szépirodalom
1. Magyar szépirodalom
2. Cseh szépirodalom
3. Francia szépirodalom
4. Román szépirodalom

II. Irodalomtörténet
1. Irodalomelmélet, összehasonlító irodalomtört.
2. Magyar irodalomtörténet
3. Amerikai irodalomtörténet
4. Angol irodalomtörténet
5. Délszláv irodalomtörténet
6. Finn irodalomtörténet
7. Francia irodalomtörténet
8. Görög irodalomtörténet
10. Német irodalomtörténet
11. Norvég irodalomtörténet
12. Román irodalomtörténet
13. Orosz irodalomtörténet
14. Spanyol irodalomtörténet
15. Szlovák irodalomtörténet

III. Vallás

IV. Társadalmi tudományok.

VI. Művészet

VII. Történelem

---

Bevezetés

A Válasz 1934. májusában indult, Sárközi György szerkesztésében, írógárdája leginkább a Nyugat azon íróiból került ki, akik a szépirodalom mellett részben publicisztikai, részben szociográfiai vonalon a magyar nép nagy sorsproblemáival, elsősorban a földbirtok kérdésével, is foglalkoztak. Lassanként körülötte kristályosodott ki az a szociográfus nemzedék, amely a szegényparasztság problémáinak feltárásával és a megoldatlan magyar sorskérdések kendőzetlen feltárásával úgyszólván újra felfedezte Magyarországot. A Márciusi Front, amely elsősorban a haladó, népi származású írók politikai tömörülése volt, a Válasz hasábjain tette közzé politikai programját. A Válasz írógárdája azonban a parasztság problémái mellett nem hanyagolta el a munkásság problémáit sem, bár tagadhatatlanul kisebb teret szentelt neki. A Válaszban közölt szépirodalmi alkotások - kevés kivételtől eltekintve - harcos állásfoglalást fejeztek ki, akár Illyés Gyula verseit, akár Veres Péter, vagy Szabó Pál novelláit nézzük. Bár irodalmi síkon a Válaszban elsősorban a népi írók domináltak, azért nem zárkózott el egyéb irányzatok elől sem, ha azok akár művészi szempontból, akár világnézeti állásfoglalás szempontjából beleillettek a Válasz keretébe.

Sárközi Györgytől a szerkesztést 1938-ban, idők jeleként, egy szerkesztőbizottság vette át, amely Erdei Ferencből, Erdélyi Józsefből, Gulyás Pálból, Illyés Gyulából, Kerék Mihályból, Féja Gézából, Kodolányi Jánosból, Kovács Imréből, Matolcsy Mátyásból, Németh Imréből, Németh Lászlóból, Sárközi Györgyből, Szabó Zoltánból, Tamási Áronból, Veres Péterből és Zilahy Lajosból állt.

1938-ban, a hatodik számmal a Válasz beszüntette a megjelenését. A megszűnést a szerkesztőbizottság "Búcsú az olvasótól" c. cikkében jelentette be és a megszűnés okát az "anyagi eszközök fogyatékosságával", valamint a "szellemi szabadság egyre fokozódó korlátozásával" indokolta. A szociográfus írók (Kovács Imre, Féja Géza) ellen sorozatosan lefolytatott izgatási perek, valamint az Illyés Gyula ellen lefolytatott vallásgyalázási per tarthatatlanná tették a Válasz helyzetét. A szerkesztőbizottság nem akarta bevárni a kormánybetiltást, inkább maga szüntette be a lap megjelenését. Mindenesetre bejelentették, hogy "a tollat nem tesszük le, makacsul szorítjuk kezünkben, s folytatjuk a munkánkat ott, ahol lehet".

A nyílt kiállás lehetőségét a felszabadulás hozta meg. 1946. októberében a Válasz újból magjelent, Illyés Gyula szerkesztősége alatt s ő vitte tovább egészen 1949 júniusában bekövetkezett végleges megszűnéséig. A lap végleges megszűnését nem a politikai helyzet okozta, mint 1936-ban, hanem az anyagi eszközök elégtelensége. A szerkesztő "Szűnjék meg a Válasz?" c. cikkében az olvasóközönségéhez fordult, bejelentette a lap válságos helyzetét és felkérte az olvasókat, hogy mindenki legalább egy új előfizetőt toborozzon, mert másképpen a lap nem lesz fenntartható. Úgy látszik, hogy ez a remény nem vált valóra, mert a Válasz az 1949. évi 5-6. számmal végleg megszűnt.

A Válasz 1934 májusától 1938. júniusáig, majd 1946. októberétől 1949. júniusáig élt, mint hetilap. Virágzását 1947-ben érte el, amikor az egyes számok terjedelmükben annyira megnőttek, hogy az évfolyam két kötetben jelenhetett meg. Ettől eltekintve, az 1934. és 1949. csonkaéveket leszámítva, évi 12 szám volt a termés.

A Válasz gazdag anyaga nemcsak irodalomtörténeti szempontból, de köztörténeti szempontból is értékes, éppen ez indokolja jelen munka elkészülését. Anyaga két főrészre oszlik: az első rész a Válasz íróit sorolja fel írásaikkal együtt, íróik betűrendjében, a második rész pedig a Válasz írásait rendszerezi. A rendszerezés beosztásáról a tartalomjegyzék nyújt bővebb felvilágosítást.

---