---

Tartalom

Előszó

I. FEJEZET
A személyiségi jogok. Fejlődési irányok

II. FEJEZET
Van-e története a személyiségi jogoknak?

III. FEJEZET
Az injúria és a személyiségi jogok. "Semlegesség" és technika

IV. FEJEZET
Az általános személyiségi jog. "Tulajdonos" és "személy"

V. FEJEZET
A személyiségi jogok - újból szemügyre véve. Ellentmondások

Irodalomjegyzék

---

Előszó

A személyiségi jogoknak újabban bőséges irodalma van. Ez az elméleti tevékenység azonban alapvetően reflexív és kommentár jellegű, voltaképpen azt jelzi és követi, hogy az élő jogban a személyiségi jogok forrongásban vannak, és egyre fontosabb szerepet harcolnak ki maguknak. Csak nagy ritkán születik egy-egy tanulmány, amely valóban az élre tör, és a gyakorlatnak is utat mutat. (Ilyen pl. Prosser híres Privacy-je.) Még ritkább az olyan mű, amely nem az ítélkezés vagy a törvényhozás újdonságait igyekszik egyeztetni egy adott ország uralkodó alkotmányjogi vagy polgári jogi doktrínájával illetve gyakorlatával, hanem általában a személyiségi jogok lényegét kutatja. Az intézmény összehasonlító jogi vizsgálata pedig szinte teljesen hiányzik.

Ez a tanulmány a személyiségi jogok elméleti problémáival foglalkozik. Célját már akkor is elérné, ha sikerülne olyan kérdéseket megfogalmaznia, amelyek a további elméleti munka orientálására szolgálhatnak. Tanulmányunk más úton jár, mint a szokásos elméleti feldolgozások. Az a véleményünk ugyanis, hogy a "személyiség" fogalmából való kiindulás, a személyiség pszichológiai vagy egészen általános "társadalmi" elemzése, majd "belehelyezése" a jogba - minden látszat ellenére - formális megközelítés marad. A kifejezetten "jogi" elemzések pedig hagyományosan formai, rendszertani kérdésekre szorítkoznak.

Mi nem a "személyiségből", hanem a személyiségi jogból mint jogi kategóriából indulunk ki, és ennek értelmét és működését vizsgáljuk különböző társadalmi körülmények között. A személyiségi jogok az ember jogállásának alapvető kifejezői közé tartoznak. így meghatározott emberképre kell épülniük. Ez az "emberkép" - a "személy" biológiai, pszichológiai stb. értelmezéseivel együtt - valójában egy adott társadalommodell része. Ez szabja meg a személyiségi jogok mindenkori szerepét és technikáját - s így viszonyát is az ember helyzetét kifejező egyéb alapvető jogintézményekhez, pl. az alkotmányos szabadságokhoz, vagy a tulajdonhoz. Ha tehát a jogi elemzésnél maradunk is, éppen az "autonómia", "emberi méltóság", "önmegvalósítás" és a személyiségi jogokhoz fűződő hasonló értékek jogi megvalósításának korhozkötöttségére és változékonyságára szeretnénk irányítani a figyelmet.

Ez a dolgozat úgy elméleti, hogy történeti. Szándéka szerint kerüli a történetírást és a leíró részeket. A történeti fejezetek így is a munka nagyobb részét alkotják. Ennek oka nemcsak az, hogy az elméleti kérdések csakis így tehetők fel, hanem az is, hogy a személyiségi jogok története igen tanulságos, de kevésbé ismert.

...

---