Vincze László
Tőkepiaci ismeretek
TARTALOM, BEVEZETÉSTartalom
BevezetésI. rész: A tőkepiac
1. A városi piactól a tőkepiacig
Kérdések, feladatok
2. A kötvények és részvények helye a termelési tényezők között
3. Kötvények
Kérdések, feladatok
4. A részvény jellemzői
4.1. A részvény valódi értéke
4.2. A részvény várható/elvárt hozama
4.3.A részvény kockázata
4.4. A részvény árfolyama
4.4.1. Az ár véletlenszerűségének elemzése és bizonyítása
4.4.2. Az ár szórása, leptocurvic eloszlása
4.4.3. A részvény várható árfolyama
4.5. Az első részvényvásárlástól az Internetes kereskedésig
4.5.1. Az első lépések
4.5.2. Az Internetes kereskedés, a tőzsde szabályai
4.5.3. A záróár és nyitóár kialakítása, információ-tartalma
4.5.4. Összefoglalás
Kérdések, feladatok
5. Néhány kiválasztott részvény jellemzése
5.1. A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) nagy részvényei
5.2. A BÉT néhány közepes részvénye
5.3. A Dow Jones Industrial Average (DJIA) néhány részvénye
5.4. A Nasdaq néhány részvénye
Kérdések
6. A portfolió fogalma és tulajdonságai
6.1. Két portfolió bemutatása
6.1.1. Portfolió a BÉT-en
6.1.2. A DJIA portfoliója
6.2. A portfolió szórásának csökkenése n és R függvényében
Kérdések, feladatok
7. A hatékony tőkepiac elmélete (EMH)
7.1. A tökéletesen hatékony tőkepiac
7.2. A tökéletesen hatékony tőkepiac valós megközelítései
7.3. A tőkepiaci hatékonyság vizsgálatai - következtetések
8. A tőkepiaci javak árazási modellje (CAPM)
Kérdések, feladatok
II. rész: Az emberi tényező
9. A kockázat kezelése: a nyereség és a veszteség menedzselése
9.1. A bizonytalanság és a kockázat
9.2. Szimmetrikus és aszimmetrikus kockázat
9.3. A kockázat szemléltetése
9.3.1. Kockajáték
9.3.2. Fej vagy írás
9.4. A kockázat menedzselése
Kérdések, feladatok
10. A hasznosságfüggvény (U)
10.1. A pétervári paradoxon értelmezése U alapján
Kérdések
11. A kockázatérzékenység és a stop-loss utasítás (S/L)
11.1. A kockázatérzékenység megfogalmazása
11.2. A kockázatérzékenységet leíró hasznosságfüggvény
11.3. Az r=r₀+A·(σ*)² függvény közelítésének megfelelősége
11.4. A diverzifikáció és a S/L hatása a befektetés hasznosságának megítélésére
11.4.1. A diverzifikáció hatásának szemléltetése az r=r₀+A·(σ*)² függvénnyel
11.4.2. A stop-loss utasítás hatása
11.4.3. A modell közelítése a valós viszonyokhoz
11.5. A stop-loss beállítása különböző trendek hasznosításához
12. A tőzsdei munka lélektani oldala
12.1. Az alapok
12.2. A cél
12.3. A tények tisztelete
12.4. A gyakorlás, tanulás fontosságáról
12.5. A hiúság
12.6. A belépés
12.7. A kilépés
III. rész: Befektetési stratégiák és taktikák
13. Passzív és aktív portfolió-menedzselés összehasonlítása
Kérdések, feladatok
14. Passzív portfolió-menedzselés
14.1. Adott portfolió optimális összetétele
14.2. Markowitz elmélet
14.3. Sharpe elmélet
14.4. Markowitz és Sharpe portfoliók összehasonlítása
14.5. A piaci portfolió helye az optimális burkológörbén
Kérdések, feladatok
15. Aktív portfolió-menedzselés
15.1. Részvény kiválasztás
15.2. Fundamentális és technikai elemzés
15.3. A fundamentális elemzés ABC-je
15.4. A technikai elemzés alapjai
Kérdések, feladatok
16. Fogalomtár
16.1. Szakkifejezések, eljárások
16.2. Kötvények fogalmai
16.3. A kockázat elemzése, kezelése
16.4. A fundamentális elemzés fogalmai
16.5. A technikai elemzés fogalmai
16.6. Testületek, tőzsdeindexek
17. Útmutatások, eredmények a kérdésekhez és feladatokhoz
Összefoglalás
Függelék
Bevezetés
Ez a könyv elsősorban az egyéni befektetőnek szól, aki befektetéseit vagy annak egy részét saját maga kezeli. A tőkepiaci befektetéseknél is érvényes az úgynevezett 20/80-as szabály: A siker 20%-ban a szakmai ismereteken, legalább 80%-ban, de lehet, hogy 90-95%-ban az emberi tényezőn múlik. Persze a szakmai ismeretek nélkül az emberi tényezők ismerete hiábavaló - amint az élet és a munka egyéb területein is.
Ezért természetes módon adódik a könyv hármas tagolása: a tőkepiac, az emberi tényezők, és harmadsorban együttes alkalmazásuk a befektetések menedzselése során.
Vegyük észre, hogy az értékpapírokhoz kapcsolódó befektetés többféle, egymástól nagyon eltérő játszmát jelent: hosszú távú befektetés (évtizedekre), középtávú befektetés (néhány évre), spekuláció (néhány naptól néhány hónapig), daytrade, határidős kereskedés, opció-kereskedés, devizakereskedés, stb. Csak az közös bennük, hogy értékpapírral vagy annak származék-termékével kereskednek, de a szabályok nagyon eltérnek. Ami jó az egyikben, teljesen rossz lehet a másikban. Amikor például esik egy részvény ára, akkor még venni belőle tökéletes és ajánlott módszer a hosszú távú befektető számára (de neki is csak nagy, megbízható társaságok viszonylag kis kockázatú részvényeivel), viszont pénzügyi öngyilkosság spekulációban, daytrade-ben vagy deviza-kereskedésben.
Ezért lehetséges, hogy valamit ajánlanak is, tiltanak is, és lehet, hogy mindkettő tanács jó, de mindegyik csak az érvényességi körében; aki a tanácsot adja, azt is meg kell mondania, milyen körülményekre vonatkozik. A lehető legszélesebb körű diverzifikáció a hosszú távú befektető számára kötelező, viszont a "ne diverzifikálj, hanem összpontosíts néhány neked jó részvényre" vonatkozik a spekulánsra, és végül attól mindenkit óva intek, hogy egyszerre 3-4 részvénnyel kezdjen daytrade-be.
A Tőkepiaci Ismeretek könyv és tantárgy célja az, hogy ön is tanulja meg értelmesen kezelni a részvénypiacot; ugyanis nem a részvény az, ami nagyon kockázatos, hanem a tudatlanság. A részvény vagy más értékpapír kockázata kiszámítható, korlátozható, a tudatlanságé nem. Ami kell az eredményes tőzsdézéshez, az a:
1. Tudás
2. Türelem
3. Tapasztalat
4. Tőke (csak 4. sorban)
A tudás itt a tanulással megszerezhető ismereteket jelenti. E nélkül félő, hogy rosszkor lesz türelmes. Ugyan a tapasztalat legelőször kellene, de sajnos a tapasztalatot nem lehet sem megvenni, sem megtanulni, csak a viszontagságokat elviselve lehet megszerezni, ezért olyan értékes.
A tőke azért került a negyedik, utolsó helyre, mert kellő tudás, türelem, tapasztalat és önismeret nélkül szinte bizonyos, hogy nagyobb tőkével csak nagyobb veszteséget fog termelni. Ezért is javasolják mindenkinek, hogy úgynevezett demószámlával, virtuális pénzzel tanuljon, és akkor nyisson éles számlát valódi pénzzel, amikor már kialakította a saját, személy szerint sajátmagának megfelelően működő kereskedési rendszerét.
Fontos még, hogy amikor a tőkepiacról beszélünk, legalább néhány részvény árfolyam-ábráit és jellemzőit lássuk, ne csupán a belőlük képzett portfoliókat tanulmányozzuk. Amire szükség van, az elmélet és gyakorlat ésszerű egyensúlya, különben a vita arról, hogy lehet-e számítani a részvény-árfolyamok érdemi és tartós eltérésére a valódi értéküktől, konkrét részvény-diagramok megtekintése nélkül a valóságtól elszakadón akadémikussá válik.
Nagy segítségemre voltak e könyv írása során előzetes tapasztalataim a kvantumkémia oktatása és az elektron tulajdonságainak magyarázata terén. Hasonló jellegű alapkérdés merül fel az elektron esetében ("Mi hát valójában az elektron - hullám vagy részecske?") és a tőkepiacnál ("Mi mozgatja a részvény árfolyamát - a fundamentális tényezők vagy a tőzsdepszichológia?"). A közös bennük az, hogy mindkét kérdés inadekvát: az elektron sem nem hullám, sem nem részecske, hanem elektron, amely az őt vizsgáló, vele kölcsönhatásba lépő objektumtól függően mutat hullám- vagy részecske tulajdonságot; a részvény árfolyamát a racionális befektetők is, a heurisztikus befektetők is (továbbá a likviditásvezérelt befektetők és az árjegyzők is) befolyásolják, a körülményektől függ, túlsúlyba kerül-e valamelyikük hatása. Az elektrontól eltérően a részvény viselkedését a választott elemzési módszer nem befolyásolja, de természetes, hogy a fundamentális elemző racionális viselkedést, a technikai elemző inkább tőzsdepszichológiai hatásokat fog látni.
Azt is megtapasztaltam, hogy mivel mind a fundamentális, mind a technikai elemzés külön-külön is nehéz és bonyolult ismeretkör, akik nem fogadják el valamelyiket (vagy egyiket sem), többnyire anélkül bírálják őket, hogy részleteiben ismernék. Pedig az igazságot - ami a valósággal adekvát módon megegyező állítás - megközelíteni csak úgy lehet, ha megismerjük és ismerjük a rá vonatkozó álláspontokat, és állításról állításra haladva, a tényekkel szembesítve tisztázzuk, pontosan melyik mit mond, és az mennyire igaz. Az igazság keresése tanulási folyamat, amely során azt is kénytelenek vagyunk tudomásul venni, kedvenc álláspontunkból mely állítások azok, amelyekben hiszünk, mert hinni szeretnénk, de nem igazak. Olykor az a messze leghasznosabb tanulnivaló, amelyet nem hiszünk el, és nem akarjuk, hogy igaz legyen, mégis az. Az ilyen keserű pirula haszna az, hogy a valóságközeli kiindulás valóságközeli eredményt ad.