---

Tartalom

Tisztelt Olvasó!

Emlékek
Bánréve
Repülés a háború után
Útkeresés a bánrévei repülőtérig és otthonra találás
A bánrévei repülőtér
A bánrévei repülőtér az 1950-60-as években
Motoros repülés a bánrévei repülőtéren
Az ejtőernyős szakosztály
A mentőrepülőgépek Bánrévén
Az Ózd-bánrévei sportrepülés és ejtőernyőzés néhány, jeles személyisége
Az Ózd-bánrévei sportrepülés "C" és "D" vizsgásai
Dokumentált repülőesemények
Az Ózd-bánrévei sportrepülés gépei

Utószó és a szerző
Az Ózd-bánrévei repülés kronológiája, és a fontosabb egyéb események, melyek közvetve, vagy közvetlenül hatottak az eseményekre
Függelék

---

Előszó

isztelt Olvasó! Nyugdíjasként gyakran felkeresem szülőfalumat Bánrévét, melyet 47 évvel ezelőtt hagytunk el, de itt maradtak az emlékek, a temetőben az elhunyt családtagok, rokonok, ismerősök. Igaz ilyenkor már sajnos csak a temetőig kell mennem, nincs már élő rokon, de innen is jól látom korábbi házunkat és a repülőteret is, amely felszántva áll.

...

A gyermekévek élményei így rajzolódtak a fejünkbe, olyan mélyen vésődnek az ember emlékezetébe, hogy azokat onnan kitörölni nem lehet, de nem is érdemes, bár egyre halványodnak, és mind távolabbra kerülnek.

Mindezeknek azonban komoly előzményei voltak 1932 és 1945 között, amikor Ózdon ezt még cserkészrepülésnek hívták. Koromnál fogva, én még gyerekként találkozhattam a volt ózdi cserkészrepülőkkel, akik ekkora már igaz 30-40 évesek voltak, de elszántságuk, kitartásuk, repülőszeretetük mit sem változott. A bánrévei repülőtér bezárásáig ők maradtak, akik vitték és vezették ezt a csodálatos dolgot. Édesapámtól is sokat hallottam a cserkészetről, a cserkészrepülésről, a vízicserkészekről, de az 1950-es 60-as években ezt csak családi körben volt szabad felemlegetni. Úgy gondolom, hogy a volt cserkészrepülők is csak egymás között oszthatták meg a korábbi időkre vonatkozó gondolataikat. A szocialista társadalom vezetői nem igazán vették jó néven az előző rendszer dolgait, még akkor sem, ha azok legalább olyan jók voltak, mint az akkoriak. Pedig én úgy gondolom, hogy "múlt nélkül nincs jövő", aki ezt megtagadja, az súlyos hibát vét. Ezért aztán sok éven át nem igazán lehetett hozzáférni azokhoz a könyvekhez, repülős és cserkész folyóiratokhoz, visszaemlékezésekhez, amely alapján hitelt érdemlően be lehetett volna mutatni a történéseket. Most, amikor egyre nyitottabb a világ és az előbb említett forrásokhoz hozzá lehet jutni. Már kicsit könnyebb a helyzet, viszont évtizedek repültek el és az emlékek is egyre töredékesebbek.

A könyvet, ha olyan is olvassa, akinek ebben része volt, remélem, örömét leli benne. Igazából azonban ez a ma emberének szól, hogy fogalma legyen, milyen nagyszerű dolgok történtek Ózdon 70-80 évvel ezelőtt a sport- és a cserkészrepülés terén. Úgy gondolom, hogy mindig és mindent a saját korának megfelelő társadalmi és technikai fejlettségi szinten szabad értékelni. Ha nem így tesszük, akkor nagyon igazságtalanok leszünk az elődeinkkel szemben. Ma embere! Gondolj arra, hogy 50-100 év múlva a mostani csodálatos technikai dolgok már megmosolyogtatóak lesznek az akkoriaknak, ma viszont ez a csúcs és a valóság!

A korabeli idézeteket, eredetiben, az akkor érvényes helyesírásnak megfelelően adjuk meg. A visszaemlékezők nyilvánvaló és bizonyítható tévedéseit a szövegben, vagy a lábjegyzetekben korrigáljuk. Köszönet mindazoknak, akik emlékeikkel, fényképeikkel, írásaikkal, könyveikkel segítették munkámat! A zárszóban erről majd egy kicsit részletesebben is megemlékezünk.

Az első könyvben az ózdi cserkészrepülés történetét foglaltam össze az 1932-es indulástól, gyakorlatilag a háború végéig. Lépjünk most tovább, a háborús évek befejeződtek, az ország romokban, a személyi, anyagi, erkölcsi veszteség felmérhetetlen. Innen kell indulni gyakorlatilag mindennek. 1945 tavaszán a belügyminisztérium a vasgyári cserkészrepülő egyesületet feloszlatta! Más keretek között kell tehát majd folytatni, ha lesz erre lehetőség.

Lett! Bár egyszer, jóval később, kurtán - furcsán ér majd véget. Erről szól ez a könyv.

---