---

Tartalom

Bevezetés

A Toll írói

A Toll írásai

I. Szépirodalom
1. Magyar szépirodalom
2. Amerikai szépirodalom
3. Angol szépirodalom
4. Francia szépirodalom
5. Jiddis szépirodalom
6. Kínai szépirodalom
7. Német szépirodalom
8. Norvég szépirodalom
9. Orosz szépirodalom.

II. Irodalomtörténet
1. Irodalomelmélet, összehasonlító és ált. irodt.
2. Magyar irodalomtörténet
3. Amerikai irodalomtörténet
4. Angol irodalomtörténet
5. Dán irodalomtörténet
6. Francia irodalomtörténet
7. Kínai irodalomtörténet
8. Német irodalomtörténet
9. Norvég irodalomtörténet
10. Olasz irodalomtörténet
11. Orosz irodalomtörténet
12. Spanyol irodalomtörténet

III. Általános jellegű írások
1. Egyesületek
2. Sajtó

IV. Filozófia

V. Vallás

VI. Társadalomtudományok
1. Szociológia
2. Politika
3. Közgazdaság
4. Jog

VII. Művészet
1. Illusztrációk
2. Képzőművészet
3. Színház
4. Film
5. Zene
6. Rádió
7. Sport

VIII. Történelem

---

Bevezetés

A magyar folyóiratirodalomban két folyóirat viselte "A Toll" címet. Mindkettő irodalmi hetilap volt; az egyik 1914-ben jelent meg, a másik 1929-1930-ban.

Az első "A Toll" 1914. március 15-én indult Bolza György laptulajdonos felelős szerkesztése mellett. Munkatársai főleg a Nyugat írógárdájából kerültek ki (Kosztolányi, Karinthy, Szini Gyula, Nagy Lajos, Somlyó Zoltán stb.), akikhez pár progresszív gondolkodású író-újságíró társult. (Kéri Pál, Gábor Andor stb.)

A lap jótollú munkatársai ellenére is inkább irodalmi riportlap volt, mint komoly irodalmi orgánum. Túltengett benne a tárca, az aktuális elmefuttatás a komoly novella terhére; inkább politikus irodalmat csinált, mint komoly irodalompolitikát. Kritikai rovata nem tarthatott számot komoly elismerésre; inkább csak saját írógárdájának írásait ismertette, meg pár, véletlenül kezükbe került könyvet. A külföldi irodalmak szemmeltartásában is inkább ötletszerűen járt el, bár egy-két jó műfordítása (Rimbaud, Dehmel, Hoffmannsthal stb.) komoly irodalmi érték.

A hetedik számtól (1914. április 26.) Bolza Györgytől a szerkesztést Kaczér Vilmos vette át, szintén mint laptulajdonos. A szerkesztőváltozás nem hozott semmi lényegeset a folyóirat szellemi színvonalában. A lap érdeklődési köre, munkatársai ugyanazok maradtak.

Az első "A Toll" nem volt hosszú életű. Az időközben kitört első világháború nem a legjobb hatással volt az akkor indult fiatal folyóiratokra. A hamar jelentkező papírhiány, a nyomdaköltségek emelkedése, az emberek nagy tömegeinek - köztük az íróknak is - bevonulása sok fiatal folyóirat felett húzta meg a lélekharangot. A folyóirat 1914. november l-i, 21. számával beszüntette megjelenését.

A második "A Toll" tizenöt évre követte az elsőt. Zsolt Béla alapította és szerkesztette; első száma 1929. április 14-én került ki a nyomdából. Programmadás helyett a szerkesztő a következő nyilatkozatot tette az első számban: "Az élet, az események alakulása, a válság nagy mozidrámája nem szokott programmot adni - az élet nem jósol és nem ígér és nem vállal semmit - az élet él és cselekszik. Akik ezt a folyóiratot csinálják, az élet krónikásai akarnak lenni, de életnek nemcsak azt látják, hiszik és vallják, ami odakint, a valóságban, hanem azt is, ami bent a szívben és az értelemben történik. Programmot tehát ennyit adunk csak: néhány nevet. Az író neve, úgy érezzük, nem puszta tulajdonnév - jelkép az örök változás tengerében, mint a kaleidoszkóp hármas tükre, három változatban, mert mindig megújuló lehetőségét jelenti az ember megváltásának - hitet és hűséget a szépség és jóság és igazság szentháromságában."

Az első szám "A Toll" munkatársaiul Bálint Imrét, Bárdos Artúrt, Dénes Zsófiát, Egyed Zoltánt, Hevesy Andort, Karinthy Frigyest, Kárpáti Aurélt, Kézai Simont, Kosztolányi Dezsőt, Krúdy Gyulát, Lakatos Lászlót, Lázár Miklóst, Márai Sándort, Relle Pált, Sárközi Györgyöt, Somlyó Zoltánt, Szász Zoltánt, Szép Ernőt, Színi Gyulát, Zilahy Lajost és Zsolt Bélát jelölte meg. E munkatársak közül jó páran (Dénes Zsófia, Egyed Zoltán, Hevesy Andor, Krúdy Gyula, Sárközi György stb.) egyáltalán nem írtak a folyóiratba, viszont József Attila itt megjelent versei és versfordításai olyan ellentételt jelentettek, ami nagyjából kárpótolt az elmaradottakért.

A Toll 14. száma - ellentétben a beharangozó cikkel - már programmot is adott és a folyóirat célkitűzését a kritikának jogaiba való visszahelyezésében, a háború után összekuszált fogalmak tisztázásában, a magyar szellemi közvélemény felfrissítésében jelölte meg.

Az első évfolyam 36 száma, amelyhez a második évfolyamban 7 szám járult, a programmból nem sokat tudott megvalósítani. Talán legtöbbet tett még a kritika terén: Kosztolányi Ady-cikke és a körülötte kialakult Ady revíziós vita ma már az irodalomtörténethez tartozik. A többi programmpont megvalósításával azonban a szerkesztő adós maradt.

A lap életét erősen befolyásolta az a tény, hogy Budapest székesfőváros polgármestere 1929. november 16-án A Toll utcai árusítási jogát - belügyminisztériumi utasításra - megvonta. Az ok: politikai tartalmú cikkek közlése. Bár Zsolt Béla ezen megállapítás ellen a folyóirat 36. számában erősen síkraszállt, meg kell állapítani, hogy a Tollban igen is sok volt a politikum - a szépirodalom és a kritika rovására.

Az utcai árusítás megvonása, a világgazdasági válság egyre tornyosodó sötét fellegei már előrevetette a folyóirat megszűnésének az árnyékát. Zsolt Béla mindent elkövetett ellene, de a lap irodalmi súlya nem volt akkora, hogy a gazdasági válság szelét kibírta volna. Az utolsó szám 1930. február 14-én jelent meg.

A két azonos nevű folyóiratban igen sok a közös vonás, amit könnyen megmagyaráz az a tény is, hogy munkatársaik között több volt azonos. Egyik szerkesztője sem volt Osváthoz vagy Babitshoz hasonló egyéniség és így a folyóiratoknak nem volt egységes bélyege. A lap nem jelentett külön stílust, külön szint a magyar irodalomban, értéket is csak egyes írásai jelentettek. Mindettől függetlenül azonban megvan a maga helye a magyar irodalmi és kritikai folyóiratok történetében; egyes írásai a magyar irodalom legjavához tartoznak.

E bibliográfiai összeállítás a két folyóiratot együtt dolgozza fel. Az első rész az írókat adja, a második rész az írásokat állítja össze. Módszerében a hasonló folyóirat-repertóriumok módszerét követi.

---