---

Tartalom

Bevezetés

A Magyar Géniusz írói

A Magyar Géniusz írásai

I. Szépirodalom
1. Magyar szépirodalom
2. Amerikai szépirodalom
3. Angol szépirodalom
4. Bolgár szépirodalom
5. Cseh szépirodalom
6. Dán szépirodalom
7. Délszláv szépirodalom
8. Finn szépirodalom
9. Francia szépirodalom
10. Héber szépirodalom
11. Hindu szépirodalom
12. Holland szépirodalom
13. Kínai szépirodalom
14. Latin szépirodalom
15. Koreai szépirodalom
16. Lengyel szépirodalom
17. Német szépirodalom
18. Norvég szépirodalom
19. Olasz szépirodalom
20. Orosz szépirodalom
21. Örmény szépirodalom
22. Perzsa szépirodalom
23. Portugál szépirodalom
24. Román szépirodalom
25. Spanyol szépirodalom
26. Svéd szépirodalom
27. Szlovák szépirodalom
28. Török szépirodalom

II. Irodalomtörténet
1. Általános és összehasonlító irodalomtörténet
2. Magyar irodalomtörténet
3. Amerikai irodalomtörténet
4. Angol irodalomtörténet
5. Dán irodalomtörténet
6. Francia irodalomtörténet
7. Görög irodalomtörténet
8. Héber irodalomtörténet
9. Hindu irodalomtörténet
10. Holland irodalomtörténet
11. Japán irodalomtörténet
12. Lengyel irodalomtörténet
13. Német irodalomtörténet
14. Norvég irodalomtörténet
15. Olasz irodalomtörténet
16. Orosz irodalomtörténet
17. Perzsa irodalomtörténet
18. Portugál irodalomtörténet
19. Román irodalomtörténet
20. Spanyol irodalomtörténet
21. Svéd irodalomtörténet

III. Általános jellegű írások
1. Tudomány általában
2. Sajtó

IV. Filozófia

V. Vallás

VI. Társadalomtudományok
1. Szociológia
2. Politika
3. Közgazdaság
4. Jog
5. Hadtudomány
6. Pedagógia
7. Néprajz

VII. Nyelvészet

VIII. Természettudományok

IX. Alkalmazott tudományok
1. Orvostudomány és közegészségügy
2. Technika
3. Háztartás

X. Művészetek
1. Képzőművészet
2. Színház
3. Zene
4. Sport

XI. Földrajz, életrajz, történelem
1. Földrajz, útleírás
2. Életrajz
3. Történelem

---

Bevezetés

A Magyar Géniusz c. társadalmi, szépirodalmi és művészeti hetilap A Hét mellett egyike volt a századvég és a századforduló legnépszerűbb és legelterjedtebb folyóiratainak. Ennek a népszerűségnek az oka nem annyira szerkesztőinek tevékenységében, mint inkább jól összeválogatott munkatársi gárdája írásaiban kereshetjük. Valódi, súllyal szereplő író nem is volt a szerkesztői között, azonban az a tény, hogy a későbbi Nyugat gárdájának egy része a folyóirat állandó munkatársa volt (Kaffka Margit, Krúdy Gyula, Fenyő Miksa, Ignotus, Gellért Oszkár stb.), népszerűségét eléggé megmagyarázza.

A folyóirat 1892-ben indult és 1896-ig Hevesi József és Karczag Vilmos szerkesztették. 1897-ben a szerkesztő teendőit már csak Hevesi József látta el és mellette Kéry Gyula segédszerkesztőként, Basch Árpád pedig művészeti szerkesztőként szerepelt. 1898-ban Hevesi József mellett Basch Árpád jegyezte a lapot. Helyettes szerkesztőként Velszi Bárd szerepelt. 1899-ben Basch Árpád vette át a lap irányítását, ugyanakkor Velszi Bárd volt a helyette szerkesztője és Hock János a főmunkatársa, 1900-1901-ben Basch Árpád egyedül vitte a folyóirat szerkesztését. 1902-ben Osvát Ernő lett a felelős szerkesztő. Társszerkesztőként Michailovits István, főmunkatársként Kovács Jenő szerepelt. Ezen évfolyam 49-ik számától kezdve mindhárman mint szerkesztők jegyezték a folyóiratot. 1903-ban újra szerkesztőváltozás állt be. Az 1-6 számot Gellért Oszkár, a 7-9. számot Gellért Oszkár, Osvát Ernő, Kovács Jenő, a 10. számtól pedig az év végéig és a folyóirat megszűnéséig Gellért Oszkár szerkesztette a folyóiratot, ugyanakkor Cholnoky Viktor volt a főmunkatársa. Ebben az évben megváltozott a lap formátuma is és a régi nagy alak helyett nyolcadrétben jelent meg. A folyóirat minden előzetes bejelentés nélkül az 1903. évi 39. számmal szűnt meg.

Jelen munka a Magyar Géniusz teljes anyagát dolgozza fel és két főrészre oszlik. Az első rész a Magyar Géniusz íróit foglalja egybe, az írók abc-sorrendjében. Az egyes írók alatt írásaik a megjelenés sorrendjében sorakoznak egymás után és a szépirodalmi alkotások közül a verseket /V./, az elbeszéléseket /E./, a tárcákat /T./ és a színműveket /Sz./ jelzés tünteti fel. A második rész a Magyar Géniusz írásait tematikusan rendezi és az ETO rendszerétől csak annyiban tér el, hogy a feldolgozás elejére a szépirodalmi alkotásokat, majd az irodalomtörténeti részt veszi. Mindkét főbeosztáson belül az egyes nemzetek a magyar után ábécé-sorrendben következnek egymás után, A részletes beosztásra vonatkozólag egyébként a tartalomjegyzék nyújt bővebb felvilágosítást.

A Magyar Géniusznak a magyar irodalomban elfoglalt szerepét még mindezideig nem tisztázták teljesen. Pedig ez, annak ellenére, hogy hatása sem A Hét, sem a Nyugat hatásával nem ér fel, hálás feladat volna. A Magyar Géniuszban elfekvő, kiaknázatlan anyagot jelen összeállítás akarja közelebb vinni az irodalomtörténeti kutatóknak. És ha ez a törekvése sikerült, úgy a munka elérte a célját.

---