---

Tartalom

I. János Zsigmond. (1559-1571.)
II. Báthori István. (1571-1576.)
III. Báthori Kristóf. (1576-1584.)
IV. Báthori Zsigmond. (1581-1602.)
V. Báthori András. (1599.)
VI. Bocskai István. (1605-1606.)
VII. Rákóci Zsigmond. (1607-1608.)
VIII. Báthori Gábor. (1608-1613.)
IX. Bethlen Gábor. (1613-1629.)
X. Brandenburgi Katalin. (1629-1630.)
XI. Bethlen István. (1630-1631.)
XII. I. Rákóci György. (1630-1648.)
XIII. II. Rákóci György. (1648-1661.)
XIV. Rhédei Ferenc (1657-1658.)
XV. Barcsai Ákos. (1658-1661.)
XVI. Kemény János. (1660-1662.)
XVII. I. Apafi Mihály. (1661-1690.)
XVIII. II. Apafi Mihály. (1690-1691.)
XIX. Rákóci Ferenc. (1707-1710.)

---

Előszó

Most, midőn az uj életre ébredt nemzeti öntudat kétszeres hévvel és szeretettel ölel magához mindent, a mi a miénk s a mi hajdani fényünkre, mostani életerőnkre és a jövő reményeire emlékeztet: kevés tárgy érdemli meg inkább a magyar közönség figyelmét az erdélyi nemzeti fejedelmek diszes arcképcsarnokánál, mely másfél század örömben és búban változó, de mindig egyaránt dicső történetét foglalja magában, mert nemzeti önállásunk lélekemelő korszakát idézi föl emlékünkben. Ezért e képcsarnok, mint a magyar történet kiegészitő illustratiója, minden magyar ház falán méltó helyet foglalhat. Hadd álljanak ott ők - a dicsők - kik jó vagy balcsillagzat alatt, áldást vagy átkot hozva tán néha, de mindig a miénk valának! Hadd tanuljon rajta az utód forró hazaszeretetet és törhetlen hűséget; gyuladjon szent bátorságra a kor kételkedő fia s a férfi emlékezzék ama zord, de szép időkre, midőn e nép maga hozta törvényeit és - karddal kezében - maga tartatta meg, külső-belső nemzetekkel!

---