---

Tartalom

Elöljáró beszéd. Irta Dr. Lenhossék Mihály
A szerző előszava
A mendemondákról általánosságban
Állattan
  Általános rész
  Emlősök
  Madarak
  Csúszómászók, kétéltűek
  Halak
  Rovarok
Orvostan
Növénytan
Fizikai tudományok
  Meteorológia
  Fizikai földrajz
  Természettan
  Csillagászat
Tárgymutató

---

Előszó

Szívesen teljesítem e könyv szerzőjének azt a megtisztelő kívánságát, hogy művéhez előszót írjak, mert átolvasva ezt a kis könyvet, az a benyomásom, hogy rendkívül olvasott, helyes itéletű és eleven tollú szerző műve, hogy mulattató és tanulságos egyaránt, s hogy számos balhit eloszlatásával hasznos munkát végez. Persze csak egy kis töredékét teszi szóvá annak az ezernyi félszeg mende-mondának és hibás nézetnek, a mely a művelt és műveletlen, leginkább pedig a félig művelt, tudákos emberek közt széltében el van terjedve. A szerző igen jól vonja meg a határt az ilyen "mende-mondák" s a maga elé tűzött feladat határán túl eső babona közt. Mende-monda az olyan széltében elterjedt hibás állítás és magyarázat, amely elvégre lehetséges volna, amely nem ellenkezik az észszerűséggel, csakhogy nem felel meg a valóságnak, míg a babona képtelen összefüggéseket, a természet és józan ész elemi törvényeivel ellenkező csodákat tételez fel. A mende-monda inkább a művelt és félig művelt emberek közt otthonos, a babona inkább a nép közt, de mindkettőt megtaláljuk az egyik s a másik társadalmi osztályban is. A népnek is van számos nem épen babonás, de félszeg magyarázata az ő egyszerű életének sok minden tüneményére, sok minden megfigyelésére, viszont a babonát megtaláljuk, gyakran a legdőrébb alakjában, a "legmagasabb körök"-ben is, sőt bátran állíthatjuk, hogy alig van ember a világon, akinek a gondolkozása teljesen hiján volna minden babonás vonásnak. Bármily nagyra vagyunk is a felvilágosodottságunkkal és tárgyilagosságunkkal, ha elemezzük a lelki életünket, észre kell hogy vegyük, hogy nem egyszer vegyül a gondolkozásunkba egy-egy babonás elem. Gyermekkorunk óta, észrevétlenül kapcsolódnak ezek gondolkozásunk gépezetébe, s olyan jól el tudnak ott rejtőzni, hogy gyakran csak a legfinomabb elemzés hozhatja őket napfényre. Ezek a művelt ember lelkének mintegy csökevényes szervei.

A téves mende-mondák keletkezésének egy fontos forrására mutat reá a szerző, midőn megemlíti, hogy nagy részük valaha a tudomány elfogadott tétele volt. Még mai nap, az újságok és olcsó könyvek korában is soká szokott tartani, míg a tudomány valamely tétele eljut a nagy közönség, a nép gondolatvilágába s amíg ott meghonosodik, de ha egyszer belevetette magát az egyszerű elmékbe, onnan ismét kiküszöbölni igen nehéz; az utána jövő helyes magyarázatnak már sokkal nehezebb a feladata, mert nem üres területet kell elfoglalnia, mint az elődjének, hanem előbb ki kell zökkentenie a helyéből a hibás, megrögzött nézetet, s ez a feladat néha olyan nehéz, hogy a legjobb igyekezet is dugába dől. Meddig fog az pl. tartani, amíg sikerül azt a téves felfogást eltüntetni az elmékből, hogy a jó bor táplál, hogy erőt ad, és érvényt szerezni annak az igazságnak, hogy merőben csak élvezeti szer. Ebből a tényből a tudományos világ azt a fontos tanulságot vonhatja le, hogy a haladó tudománynak csak azokat a tételeit terjessze és népszerűsítse, amelyek valóban bebizonyított igazságok, s amelyekre nézve legalább is nem valószínű, hogy legközelebb hibásnak fognak bizonyulni.

A téves mende-mondáknak egy része bizonyos romantikus vonással nyeri meg az elméket, legtöbbjük pedig azzal, hogy igen egyszerű, könnyen megérthető magyarázattal látszik megfejteni a tüneményeket. A XVIII. század nagyhírű hollandus orvosának, Boerhavenak egy sokat idézett mondása: simplex sigillum veri, az egyszerűség ismertető jele az igazságnak. Talán még soha tévesebb állítás nem lett szálló igévé. A legtöbb dolog, ha alaposabban vesszük szemügyre, nem is olyan egyszerű, minél mélyebben hatolunk be a velejébe, annál több oldala, annál több vonatkozása bontakozik ki előttünk, s csak ha ezeket sorjában felösmertük, jutunk közel a dolog valódi megértéséhez. Ehhez képest a magyarázat sem lesz olyan egyszerű, s már a megértése is alaposabb bemélyedést, a kérdéssel való bővebb foglalkozást igényel, s ezért van az igazságnak gyakran nehéz helyzete a helytelen, de inkább a közönség szája íze szerint való, egyszerűbb felfogással szemben.

Ezeknek a mende-mondáknak nagy része ártalmatlan furcsaság, de sok van köztük, amely hibás irányban befolyásolva az emberek gondolkozását és cselekedeteit, nagy kárára van az emberi nemnek. Az ezek ellen való küzdelem nemes feladata a tudomány embereinek, s a ki ennek a küzdelemnek a harcosává szegődik, az értékes, jó munkát végez. Ezért örömmel üdvözölhetjük ezt a kis könyvet is, amelyből az olvasó, még a legműveltebb is, nemcsak sok érdekes új megismerést meríthet, hanem amelyből sok olyan dologról is értesül, amit tudnia a saját érdekében fontos.

Budapesten, 1908 november hó 10-én.
Dr. Lenhossék Mihály.

---