Bevezetés

A haldokló erdélyi fejedelemségnek egyik legérdekesebb, drámai fordulatokban gazdag fejezete Thököly Imrének a "kurucz király"-nak erdélyi fejedelemsége, az ő itteni "pünkösdi királyság"-a.

Thökölynek, mióta a magyarországi bujdosók vezére lett, állandóan előtte lebegett, mint vágyainak egyik czélpontja, az erdélyi fejedelemség. Anyai ágon rokona volt a dicső emlékű Bethlen Gábornak s örököse gazdag erdélyi uradalmaknak, melyek neki zsenge ifjúsága idején, magyarországi váraiból kiüldöztetve, menedéket nyujtottak.

Erdélyben talált, mint a bujdosók nagy része, menedékhelyet, uj hazát; onnan kapta vitézi és vezéri pályafutásán az első erkölcsi és fegyveres támogatást; de nagy tehetsége és nagyravágyása csakhamar önállóságra sarkalták s a hadi szerencse is hozzájárulván, a szultán 1682-ben már Magyarország fejedelmévé teszi s Felső-Magyarországnak egy ideig tényleg uralkodó fejedelme.

Az erdélyi politika, ha ekkor már Thökölyvel nem is egy úton, de legalább párhuzamos irányban halad, a merre a közös török szövetség és pártfogás kivánja. De a császári hadak győzelmei s a török rohamos térvesztése Magyarországon az erdélyi politikát forduló ponthoz juttatták: a török védnökség alól a magyar királyé alá menekülésre.

...