---

Tartalom

A "Gondolat és írása" előszava (1922)
Szagokról, illatokról (1905)
Bergson filozófiája (1910)
Játékfilozófia (1911)
Tudomány és művészet (1913)
A veszedelmes világnézet (1917)
Ágoston (1917)
Kant és az örök béke (1918)
Magyar költő kilencszáztizenkilencben (1919)
Új klasszicizmus felé (1925)
Élet és irodalom (1927)
  A vers jövendője
  Indiszkréció az irodalomban
  A színpad válsága
Az írástudók árulása (1928)
Ezüstkor (1930)
Szellemtörténet (1931)
A hazugságok paradicsoma (1932)
Életbeli színház
Amor sanctus (1932)
Goethe (1932)
Könyvről könyvre
  Bergson vallása (1933)
  Jegyzetek a betegágyból (1933)
  Nemzet és Európa (1934)
  Hitvita a középkorról (1934)
Bevezetés az európai irodalom történetéhez (1934)
Vörösmarty és hazája
  A mai Vörösmarty (1935)
  A Szózat ünnepére (1936)
A legnagyobb magyar (1936)
A humanizmus és korunk (1937)
Jegyzet

---

Utószó

Ez a kötet lényegében nem irodalmi tartalmú. A magyar irodalomról szóló tanulmányaimat külön kötetben foglalom össze. Amit pedig külföldi literaturáról - nagyobbára angol költőkről - írtam, az helyet talált abban a nagy könyvben, melynek címe: Az európai irodalom története.

Ha mégis vannak itt irodalmi vonatkozású darabok, az igazi témájuk azoknak sem az irodalom. Inkább csak az, amit az irodalom jelent, vagy elárul, vagy dokumentál.

Tárgyra, formára, igényükre ezek a dolgozatok nagyon külömböznek. Együtt mégis az író világnézetének fejlődését adják, s állásfoglalását korának irányaival és eszméivel szemben. Minden filozófikus írásom nincsen köztük; még az se mind, ami már kötetben megjelent. Kimaradtak azok, amelyek csupán könyvkritikák, vagy egyes jelenségek ismertetései. Igy amit Pascalról írtam, az életfilozófiáról, a magántudósokról, Nietzschéről (Nietzsche mint filológus), a matematikai gondolkodás irányairól (Két szellem) - csupa régi dolog, abból az időből, mikor még a tudományos és filozófiai mozgalmakat nagyobb figyelemmel kísérhettem. Épígy kihagytam - mégha gondolataiknál fogva e könyv keretébe tartoztak is - azokat az aktualitásokhoz kapcsolt cikkeket, melyeknek mondanivalója másutt az aktualitástól függetlenül is kifejezést nyert. (Pl. A halhatatlanság halála). A Veszedelmes világnézet nem az egyetlen ezek közül, mely már a világháború alatt, sőt mégelőbb, érintette az "írástudók árulásának" problémakörét. Fölvehettem volna e szempontból a Kételkedés kötelessége (1912), vagy a Leibniz mint hazafi (1916) címűeket is.

Mindezeket sok mással együtt meg lehet találni a Nyugat évfolyamaiban; egyrészüket a Gondolat és írás c. kötetben is.

Ez természetesen nem jelenti még, hogy az Ezüstkor tartalomjegyzékében ne szerepelnének aktuális eredetű vagy vonatkozású írások. Hisz keletkezésében majdnem minden írásom ilyen. De így, ahogy itt megjelennek, már kiszakadtak az aktuálitásból. Nem is tartom szükségesnek, hogy (mint más esszé-köteteimnél tettem) születésük történetét e jegyzetben egyenkint vázoljam. Amennyi a megértéshez kell, azt az egyes tanulmányok maguk elárulják. Némelyik valóban csak könyvismertetés, alkalmi előadás, polémia, vagy éppen, mint a Könyvről-könyvre sorozat darabjai, irodalmi naplójegyzet, egy folyóirat állandó rovatában. Mégis valamennyi egyetlen gondolat vetülete változó síkban és külömböző fokokon. Egyetlen ember vitája a világgal, akinek beszéde lehetett olykor naív, játékos vagy tudákos, nagyonis izgatott vagy nagyonis könnyed: de amit mondott, abból semmitsem kell szégyellnie, sem visszavonnia.

B. M.

---