Serfőző Levente
A professzor öröksége
TARTALOM, ELŐSZÓTartalom
PrológusElső fejezet: Iratok a padláson
Második fejezet: A számadás iskolája
Harmadik fejezet: Az élet elébe
Negyedik fejezet: Vlatko bácsi Amerikája
Ötödik fejezet: A mérnök házassága
Hatodik fejezet: A háború
Hetedik fejezet: Vissza Budapestre
Nyolcadik fejezet: Az Oppresszor diadala
Kilencedik fejezet: A mérnök bukása
Tizedik fejezet: A szabadság ára
Tizenegyedik fejezet: A zsaroló melléfogása
Tizenkettedik fejezet: A beteljesedés
Előszó
Ki fog emlékezni tetteinkre halálunk után, ha mindenki már életünkben elfelejtett minket? Vajon szellemi örökségünk is, mint testünk, porrá kényszerül-e majd változni? Vajon az újonnan érkező életek önzően törtető, és mégis múlandó létre kárhoztatott dicsvágyának megállíthatatlan szele fogja nyom nélkül széjjelszórni hagyatékunk felőrlött maradványait? Talán igazságunk is semmi más, mint megriadt elménknek elérhetetlen illúziója; egy elmének, amit a rövid időre kiszabott és megszeghetetlen szokások közé szorított alkotói áldás korlátozottságának felismerése végzetesen megfélemlített.
Senki sem szabadulhat meg a történelem, sajátos, önző szempontból való megítélésének bénító béklyójától. Mi mind előnyben részesítünk olyan magyarázatokat, amik kizárólag a jó és a gonosz örök időkre antagonisztikus erőinek kategorikus elkülönítését óhajtó egyetemes igyekvést szolgálják. Minél respektáltabb és minél elfogadottabb egy forrás, annál jobban fogja manipulálni a részleteket és a számokat, hogy saját preferenciájának irányába befolyásolja az olvasó véleményét.
Még senki sem tudott szavakba önteni egy elfogulatlan és univerzálisan hibátlan beszámolót a múlt eseményeiről. Ebből a szempontból ez a könyv sem más. Igazságkereső történetének bemutatásához magán kell hordoznia a történelmi események megközelítő leírásának elátkozott terhét. A népek sokaságát sújtó igazságtalanságokat és borzalmakat méltán megillető alázattal és gondos törődéssel, hogy ne provokáljon dühödt kirohanásokat jól szervezett speciális érdekeltségű csoportoktól, ez a könyv mégis megpróbál egy új, felvilágosult képet adni a keserves múltról, ami nekünk, a többségnek olyan fájóan akaratunkon kívül örökségül adódott. Kormánypolitika és a megélhetés gazdasági alaptörvényei évtizedekre elnyomták a vesztesek közös emlékezését. Szenvedések, amik sorainkból elkülönített kisebb csoportokat valóban kegyetlenül sújtottak, szélesebb körökben voltak nyilvánosságra hozva és háttérbe szorították a tágasabb méretű tragédiákat, amiket elődeink többségének megfélemlítve hallgató és engedelmes generációja egy fél évszázadra el kellett titkoljon vagy meg kellett másítson.
Tudjuk, a múlt vissza fog jönni és kísérteni fog minket, bár fogadjuk el vagy tagadjuk megtörténtét. Az elmúlt két évtized politikai eseményei bebizonyították, hogy vérrel írt emlékek soha nem felejtődnek el, és ha alkalom kínálkozik, sokkal vadabb és kegyetlenebb formában, újra felszínre fognak bukkanni.
Modern irodalom elszórakoztat bennünket rémtettek kitalált sorozataival, legyen az gótikus vámpírtörténet, gyilkos drogkereskedők vérfürdője, vagy vallások fanatikus megszállottainak robbantásai, vagy a pénzért, a hatalomért és az egyéniség és vélemény nélkül vegetáló értelmek és egyszerű emberek akaratának kontrolálásáért folytatott kegyetlen harc.
Ez a regény, amit kedves olvasó kezedbe vettél és belelapoztál, a valóságos terrort, a hatalmas csoportok között őrlődő földönfutó egyénnek megmérhetetlen szenvedéseit, amit sokunknak el kellet viselnie, fogja neked elmondani. Politikai felfogásod szerint, vagy nemzeti hovatartozásod alapján, amit jó és nemes szándékkal próbáltál megtagadni, de soha nem tudtál elveszíteni bármennyire akartad is, ki fogod választani ebből a regényből főhősödet, akivel azonosítani tudod magadat, és azt a csoportot, amelyiknek az oldalára állsz.
Választásod, bármi legyen is, csak kiemeli a történet elmesélésének fontosságát.