---

Tartalom

ELŐSZÓ
LEVÉLTÁRI FORRÁSOK LELŐHELYEI
KÉZIRATOS KÖTETEK
IRODALOMJEGYZÉK
PLÉBÁNIAI KÖNYVJEGYZÉKEK (1730-1818)
A PLÉBÁNOSOK FENNMARADT KÖTETEI
APPENDIX
KÉPEK JEGYZÉKE
ZUSAMMENFASSUNG
REZUMAT
SZEMÉLYNÉVMUTATÓ

---

Előszó

Nagyváradon a 19. század során és a következő évszázad első felében számos kiváló, tudós katolikus egyházi személy viselt kanonoki és püspöki méltóságot, többnyire közülük kerültek ki az egyházmegye történetének, különböző művelődéstörténeti vonatkozásainak kutatói is, a helyi premontrei főgimnázium több tudományágban is jeleskedő szerzetestanárai mellett. A sors azonban úgy hozta, hogy az egyházmegye koraújkori könyves múltjának nem akadt egyetlen elkötelezett kutatója sem, és ennek gyakorlati oka többek között az is lehetett, hogy Patachich Ádám országos hírű könyvtára 1776 után Kalocsára került, és a megálmodott barokk teremkönyvtár nem épült meg. Nagyvárad így örökre vizuális élményt nyújtó és kutatásra sarkalló, a mindenkori tudós ingerküszöbére hatással lévő könyvesház és könyvállomány nélkül maradt. Ugyancsak szétzüllött a feloszlatott jezsuita rend könyvtára, a kapucinusok teljesen elzárt kolostori könyvgyűjteményébe aligha léphetett be kíváncsiskodó idegen, a székeskáptalan bibliotékája pedig a székesegyház legeldugottabb traktusában csaknem raktári állományként és használaton kívül jelentette a legértékesebb helyi gyűjteményt. A vidéki plébániai könyvtárak hasonlóképpen nem kerültek a szakma érdeklődésének homlokterébe, holott némelyikük igazi kincsesbányaként kínálkozott volna a protestáns magyar és a keleti rítusú román néptengerbe rendkívül gyéren szétszórt római katolikus, 18. századi egyházi és művelődési törekvések mementójaként. Az egyházmegye 1947 után állandósult borús helyzete és az idősebb, erudícióval jobban megáldott klerikus közösség lassú szétesése és kihalása végképp a feledés homályába utalta a még egyházi tulajdonban maradt régi könyvállományok ügyét, történeti megközelítésük pedig kimerült néhány tucatnyi igen értékes kötet fővárosi könyvtáraknak való felajánlási aktusában.

E művelődéstörténeti fehér foltot igyekeztünk több éves és több irányú kutatómunkánkkal eltüntetni, legalább alapvonalaiban tisztázni az egyházmegye koraújkori könyvtárainak történetét, sorsát. Kezdettől fontosnak tartottuk - a könyves világ kutatásával párhuzamosan - felfedni az ugyancsak ismeretlen és a könyvkultúrát közvetlenül érintő nyomda-, papír- és könyvkötészet-történeti vonatkozásokat, több-kevesebb sikerrel. Jelen munkánk a nagyváradi egyházmegye 18. századi alsópapságának könyveit, a plébániai könyvtárak állományait hivatott rögzíteni, egyrészt a fennmaradt leltárak, könyvjegyzékek közzétételével, másrészt a máig megőrzött régi könyvanyag feldolgozásával, possessorbejegyzéseinek kigyűjtésével.

---