
CÍMLAP
Galambos Ferenc (összeállító)
A Figyelő írói és írásai
1876-1889
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés
A Figyelő írói
A Figyelő írásai
I. Bibliográfia
II. Írás és könyvtörténet, könyvtártan, könyvkereskedelem. Könyvkiadás
III. Kritika
IV. A nyelv
V. Stílus
VI. Verstan
VII. Műfajok
VIII. Egyes témák a magyar irodalomban
IX. Magyar írók egymásrahatásai, kapcsolata stb.
X. Magyar irodalom idegen nyelven
XI. Külföldi hatások a magyar irodalomban
XII. Magyar témák a külföldi irodalmakban
XIII. Műfordítás a magyar irodalomban
XIV. Irodalmi topográfia
XV. Folyóiratok
XVI. Irodalmi és tudományos társaságok
XVII. Újságírás
XVIII. Színészettörténet
XIX. Irodalmi viták
XX. Az író gazdasági és jogi helyzete. Cenzúra
XXI. Irodalom és vallás
XXII. Irodalom és pedagógia
XXIII. Irodalom és politika
XXIV. Irodalom és művészet
XXV. Néprajz
XXVI. Az irodalomtörténet elmélete és története
XXVII. A magyar irodalomtörténet egyes korszakai
XXVIII. Magyarországi idegennyelvű irodalmak tört.
XXIX. Egyes írók.
XXX. Külföldi irodalom
XXXI. Vegyes könyvismertetések
XXXII. Vegyes írások
Bevezetés
Az első magyar irodalomtörténeti folyóirat megalapítása Abafi
(Aigner) Lajos (1840-1909) nevéhez fűződik. Abafi Lajos, korának egyik
legsokoldalúbb embere, kiadói tevékenysége mellett ráért arra is, hogy a
kritika és bibliográfia területén is munkálkodjék, nemcsak kiadója, hanem
szerkesztője is volt több folyóiratnak és ezek közül irodalomtörténeti
szempontból, mint első szakfolyóirat, a "Figyelő" érdemli meg a legnagyobb
figyelmet.
Abafi Lajos "Figyelő" címmel már 1871. január 1-én indított egy
szépirodalmi hetilapot, Szana Tamás, majd Ábrányi Emil szerkesztésében.
E lap 1876. június végéig élt. Abafi már előbb felvetette egy kizárólag
irodalomtörténettel foglalkozó szakfolyóirat tervét, melyet nemcsak mint
kiadó, hanem mint szerkesztő is saját maga valósított meg. A Figyelő c.
szépirodalmi hetilap 1876 júniusában megszűnt s ugyanakkor jelent meg az
első magyar irodalomtörténeti folyóirat, az új Figyelő első száma.
A szerkesztő-kiadó a folyóirat első számában komoly programmot adott.
Ezt a programmot a folyóirat nagyjában meg is valósította. Bár értékelő
tanulmányai nagyrészben már elavultak, adatközlései, életrajzi adalékai
ma is kimeríthetetlen kincsesbányául szolgálnak az irodalomtörténészek
számára. Abafi igyekezett korának legjelesebb irodalomtörténészeit
folyóirata köré csoportosítani és nem rajta, nem is folyóirata szellemi
színvonalán múlott, hogy az 1876 júniusában megindult folyóirat 1889
júniusában beszüntette megjelenését. A folyóirat Abafi, a kiadó részére
nem üzlet volt, hanem ráfizetés, Abafi mégis 13 évig vállalta az áldozatot
és A szerkesztés tennivalói mellett maga is rengeteg adatközléssel,
életrajzzal járult hozzá a folyóirat változatossá tételéhez. Folyóirata
tudomány és sajtótörténeti jelentősége abban rejlik, hogy a Figyelő volt
az első magyar irodalomtörténeti szakfolyóirat s mint ilyen, tizenöt évvel
előzte meg a magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Bizottságának
folyóiratát, az Irodalomtörténeti Közleményeket és harminchat évvel előbb
látott napvilágot, mint a Magyar Irodalomtörténeti társaság folyóirata, az
Irodalomtörténet.
A Figyelő nem jelent meg nagy példányszámban és így teljes sorozata ma már
csak nagyobb könyvtárainkban található. A köteteiben rejlő gazdag anyag
viszonylagosan nehéz hozzáférhetősége miatt nem nagyon ismert és sokszor
még a komoly kutatóknak is elkerüli a figyelmét. Ez a körülmény indított
arra, hogy a figyelő teljes anyagát repertorizáljuk és a kutatók
rendelkezésére bocsássuk.
...
A Figyelő évente két kötetben jelent meg, kötetenként öt számmal, átlag kötetenként 25 ív terjedelemben. Kivételt képez az 1877-es év, amikor is csak egy kötet, a III. látott napvilágot. Tekintettel arra, hogy az egyes kötetekhez készült címlap csak. a kötetszámot tünteti fel, az évszámot azonban nem, a kötött példányok legnagyobb részéből pedig az egyes számok borítólapja hiányzik, az egyes cikkek stb. helyrajzi meghatározásánál azt a módszert követtük, hogy előre helyeztük a kötetszámot, római számmal jelölve, utána tettük zárójelben az évszámot, amelyet borítólapos füzetek alapján azonosítottunk. Ezt követi a lapszám megjelölése.