Fülszöveg

Friedrich Gerstäcker (1816-1872) német utazó, író.

Saját magáról azt vallotta, hogy jobban ért a puskához, mint a tollhoz. Ennek ellenére igen termékeny író volt, több száz művet hagyott az utókorra. Ez a könyv az alábbi 10 elbeszélését tartalmazza:

A halott útvámszedő
A baba
A detektív
A horkoló
A hullarablók
Amit velem tettél, azt teszem veled
Aranytömbök
Az örökség
Farkasharang
Mézesfa



A címadó elbeszélés rövid tartalma:

Meier úr, az öregedő agglegény írnok nagy lehetőségnek tartotta a számára felkínált útvámszedői állást, és szolgálatát azonnal meg is kellett kezdenie. A korábbi útvámszedő még ott feküdt felravatalozva a szolgálati helyiség melletti szobában, akinek a felesége nem csak elhunyt férje miatt bánkódott, hanem a szolgálati lakást is nagyon sajnálta, amit el kellett hagynia. Az új útvámszedő babonás emberként szorongással lépett szolgálatba, és igencsak kellemetlen volt számára a szomszéd szobában fekvő halott. Éjszaka aztán az ébrenlét és álom határán furcsa dolgok történtek.

Egy beérkező kocsis jelzésére, kinyílt a halottas szoba ajtaja, és fehér halotti ingben egy alak a tolóablakhoz osont és átvette az útpénzt. Álom volt ez, vagy valóság? Másnap reggel Meier úr legnagyobb rémületére a kasszában megtalálta az útpénzt, amit nem ő vett át. Aztán, amikor az elhunyt özvegye távozni készült, minden kiderült. Elmondta, kénytelen volt többször is átvenni az útpénzt, mert Meier mélyen aludt, és a kocsisok már egyre türelmetlenebbek voltak.

Meier aztán félénken megkérdezte az asszonyt, nem volna-e kedve inkább mégis maradni, hiszen ahol egy emberre főznek, ott kettőnek is jut ennivaló. Szívest, örömest, hangzott a válasz, így aztán vége lett Meier agglegénységének, és az öregasszonynak sem kellett szállást keresnie.